A cikk szerint a gyakorlat leginkább az informatikában elterjedt, de van rá példa a bank- és biztosítási szektorban is. Az álláshalmozók kifejezetten otthonról végezhető munkahelyből tesznek szert kettőre, erről senkinek nem szólnak, és ahelyett, hogy egy állásban dolgoznának keményen, kettőben próbálnak olyan teljesítményt nyújtani, ami éppen elég ahhoz, hogy ne rúgják ki őket.

Ez a cikk szerint gyakran megy heti 40 óra alatt is, de a Wall Street Journal egy olyan álláshalmozóról is beszámolt, aki heti 100 órát dolgozott átlagosan. A lap újságírója összesen féltucat álláshalmozóval beszélt, akik évente 200 és 600 ezer dollár (60-180 millió forint) közötti összeget keresnek meg így bónuszokkal együtt.

A gyakorlatot kifejezetten nem tiltja törvény az Egyesült Államokban, ugyanakkor a második munkaszerződés aláírásával a munkavállalók megsérthetik az első munkaszerződésükben vállaltakat, ami alapján elbocsáthatják őket. A cikk mindössze egy ilyen esetről számolt be, de abban az esetben is csak hónapokkal a lebukás után rúgták ki az illetőt. Egy másik esetben egy dolgozó éppen azért mondott fel egy munkahelyen, mert ott az irodába való visszatérésre szólították fel. Ehelyett inkább keresett egy másik, otthonról végezhető állást.

Az álláshalmozás népszerűsítésére, a tippek és trükkök megosztására idén tavasszal két IT-ban dolgozó álláshalmozó külön weboldalt is létrehozott. Az Overemployed.com szerint az álláshalmozás a csigalassúsággal növekvő bérek, az elérhetetlen előléptetések és a járvány miatt elterjedt tömeges elbocsátásokkal szembeni ellenszer.

A lapnak nyilatkozó álláshalmozók is alapvetően ezt erősítik meg: sokuk szerint munkájuk tele volt üresjáratokkal, a nap nagy részét felesleges meetingek tették ki, ráadásul a maradék időben is gyakran elég volt csak úgy tenni, mintha dolgoznának. Sokan ezért aztán nem is érzik túl nagy terhelésnek a két állást párhuzamosan. 

Az Overemployed és a lap által megszólaltatott álláshalmozók szerint ugyanakkor van néhány dolog, amire érdemes odafigyelni, és a lebukástól való félelem elég komoly stresszt okozhat. Az álláshalmozók több módszert is említettek például az egymással párhuzamos meetingeken való részvételre, de vannak, akik egész egyszerűen lemondják a megbeszéléseket, amit egyes munkahelyeken még értékelnek is, mert azt szűrik le belőle, hogy a dolgozó túlságosan elfoglalt a munkája miatt.

Sokan esküsznek rá, hogy legkönnyebben úgy lehet elkerülni a lebukást, ha minden álláshoz külön számítógépet használnak, így sokan három (két munkahelyi és egy saját) laptopot váltogatnak a nap során.

Az álláshalmozók az említett tényezők miatt általánosságban eléggé kiábrándultak a munkáltatókkal kapcsolatban, és úgy vannak vele, hogy ha a cégek sem lojálisak hozzájuk, akkor felesleges ugyanezt fordítva elvárni.