Nem valószínû, hogy a fõvárosiak, sõt, a külföldiek pont Nagykátára járnának kirándulni, pedig a Tápió vidéke alig egyórányi autóútra fekszik Budapesttõl, és egyik legnagyobb vonzereje lehet, hogy nyugodt pihenésre alkalmas, miközben a modern technika nyújtotta kényelmet sem kell nélkülözni.

Ez utóbbi fejlesztésben eléggé sajátos utat választott a település: olyan ütemezésben építették ki az infrastruktúrát, hogy ne kelljen a lakosoknak minduntalan útfelbontásokon vagy útépítéseken keresztül bukdácsolniuk.

Nem elírás: 1990-ben még kisasszonyos telefonközpont mûködött Nagykátán. A város összefogott egy tucatnyi más önkormányzattal és mintegy negyven településsel, hogy közösen oldják meg a hírközlés és a gázellátás hiányosságait.

A munkával a Tápiótelt bízták meg, amely, miután elnyert egy koncessziós pályázatot, amerikai partnert választott a megbízás teljesítéséhez.

Ma a város 4500 házához 6000 fõvonalat tudnak biztosítani a legkorszerûbb ISDN-vonallal, amely egyben a kábeltelevíziót is a lakásokba viszi, sõt a rendõrséghez bekötött riasztót is.

A gázellátást a Fõvárosi Gázmûvekkel oldották meg.

Az infrastruktúra kiépítésére közösen alakított részvénytársaságokba bevitt pénzüket idõvel kivették, és a megnövekedett összegbõl építették meg a strandot, ami a második a térségben a tápiószentmártoni mellett.

A szennyvízcsatorna megépítése után kerül sor az utak rendbehozatalára, amivel lezárulna egy fejezet a város életében - ám még rengeteg egyéb terv vár megvalósításra.

Az 57 fokos sós, jódos vízlelõhelyre épült strand feszített tükrû nagymedencéje és a több kisebb medence körüli 40 hektáros terület hasznosítására készült bõvítési tervvel a Turisztikai Célelõirányzatból is szeretnének hozzájárulást kapni.

A városról készült, régi képeslapokból összeállított igényes kiadványból is látszik, hogy ez a vidék fontos szerepet játszott a múltban is. Aki ezt nem hiszi, annak a legkézzelfoghatóbb bizonyíték lehet az a szkíta aranyszarvas, amit a környéken találtak meg 1923-ban.

Az erdõk, ligetek, nádas-mocsaras árterek alkotta változatos tájon különféle életmódot folytató népcsoportok telepedtek meg. Már az õskorban is éltek errefelé emberek. Gazdag kõkori, bronzkori szarmata, kelta, szkíta, avarkori sírleletek igazolják, hogy szövés, famegmunkálás, vadászat és halászat, földmûvelés és állattartás képezték az itteni élet alapjait. Ezek a tevékenységek még ma is élnek. A vendégségbe érkezõket helyi ételkülönlegességekkel, a könnyû homoki borokkal és az embert próbáló gyümölcspálinkákkal kínálják meg.

Az augusztus 20-án tartott falunapokon mindezeket egyszerre lehet megkóstolni. Minden évben a Tápió hídja melletti réten megrendezett, korabeli egyenruhákban élethûen lejátszott 1849. évi csatát is végigizgulhatják az érdeklõdõk. Ekkor, április 4-én verte meg Görgey, Klapka és Damjanich serege Jellasicsot.

Tápiószelén a Kincsem-park - ahol jó szálláslehetõség is van - idézi a leghíresebb magyar versenyló dicsõségét. A Blaskovich Ernõ tulajdonában lévõ csodakanca 54 versenyen indult és mindet megnyerte.

A Blaskovich-család kastélymúzeumának légköre olyan hangulatot idéz, amiben igazán ritkán lehet része az embernek. A negyedszázada elhunyt idõs testvérpár nem hagyta el Magyarországot, gondosan õrizték családi emlékeiket, és a múlt rendszer sem háborgatta õket, hiszen még életükben létesítették a múzeumot - amely egyben lakóhelyük is volt. A látogató szinte meg sem lepõdne, ha valamelyik sarokból egyszercsak elõtûnne az egyik öregúr.

A jogi és mezõgazdasági képzettségû Blaskovichok kiskastélya nem a hivalkodó, hanem a gyakorlatias, ám rangjával tisztában lévõ és annak megfelelõen öltözködõ, viselkedõ, mûvelt arisztokrata család tükörképe. A vitrinekben látható tárgyak, eszközök mind egyben használati tárgyak, amelyek igényes kivitelezése mûtárggyá avatja azokat.

Dísztárgyaik is különlegesek: a bejárattal szemközt elhelyezett festmény alakja például mindig a szemlélõvel szemben van, akárhonnan is nézzük - szinte térhatású. A világjárások során beszerzett emléktárgyak is emberléptékûek, a pipagyûjtemény pedig, amibõl gyakorta más múzeumok is kölcsönkérnek, a változatosságával kápráztatja el a látogatókat.

A vadásztrófeák közül annak a három medvének a bõre nyûgözi le az érdeklõdõket, amelyek története a helyi lapokban is megjelent: az anyamedvét és nála alig kisebb bocsát egy lövéssel terítette le - persze véletlenül - a vadász, aki ugyanott egy másik lövéssel egy harmadik mackót is a másvilágra küldött.

A természetet inkább élõben szeretõk a Tápió-vidéken nem csalódnak sem a növény-, sem az állatvilágban. Nemzetközi szervezetek is fontos madárélõhelyként tartják nyilván, a növényritkaságokat kedvelõk pedig az õsláposban és a homokbuckásban barangolhatnak.

Az idegenforgalomban befektetési lehetõségeket is kínálnak a helyiek, elsõsorban a gyógyturizmusban. A külföldiek parasztház-felvásárlási próbálkozásait sikerült elhárítani, így a táj megõrizheti magyar arculatát. Az üresen maradt, kihalt, jellegzetes stílusú épületeket az önkormányzatok hozzák rendbe és teszik ismét lakhatóvá, a helyi családalapító fiatalság pedig megbecsüli azokat.