A világ leghíresebb borászatai között is vannak, akik extra különleges címkével jelennek meg, adja hírül a forbes.hu írása.

Az ausztrál Yellow Tail például alapvetően annak köszönheti világhírét, hogy amikor még mindenki a franciákat mímelő, komolykodó nevekkel és címkékkel futott, ő bátran bevállalta a címkéjén és a nevében a kedves sárga kengurut. Az egyébként a borai miatt is világhírű, nagy presztízsű bordeaux-i Mouton-Rothschild palackjait egymás mellé rakva pedig egy művészi kollekciót adnak ki. Itthon az egri Bolyki Jánost Ipacs Géza címkéi tették ismertté, a móri Miklós Csabi pedig vicces borneveivel futott be. 

A magyar borivó nemzet

A magyarok 22 százaléka minden héten legalább egyszer iszik bort, ők fogyasztják el a kereskedelembe kerülő bormennyiség háromnegyedét – legalábbis egy hazai reprezentatív felmérés szerint. Az esetek 94 százalékában magyar bort vesznek, és az esetek 53 százalékában otthon, „mindennapi fogyasztás” céljából isszák. 80 százalékban kisebb vagy nagyobb élelmiszerboltban szerzik be a zsákmányt, de ahogy a vásárlók életkora és vagyona nő – az eredményekből jól látszik –, úgy egyre szívesebben járnak inkább borszaküzletekbe vagy borászatokhoz vásárolni. De a téma szempontjából a legfontosabb, hogy mi alapján vásárolnak.

Egy felmérés szerint az íz a döntő, de nagyon fontos a szín is, a fontossági sorrendben a harmadik helyen pedig a bor ára áll. Borvidék, szőlőfajta, minőség, ajánlás, alkoholtartalom, évjárat, borász csak ezt követően jönnek, ebben a sorrendben. Az, hogy milyen a címke, már csak csekély mértékben számít a válaszadóknak.

Amik egyáltalán nem érdeklik őket: a palack formája, a borversenyen elért eredmény matricája, a reklám és a szakértők ajánlása.

A kirívó, különleges címke nyerő lehet

A címke és a reklámok sokszor csak a tudatalattinkra hatnak, hát még a tipológia és az egyéb elemek. Egy kaliforniai felmérés például kimutatta, hogy az y-generációsok szívesebben vesznek élénk színű címkékkel ellátott borokat, előnyben részesítik a rajzos címkéket és a kreatív neveket, sőt még az is kiderült, hogy a Sans Serif betűtípus fogja meg őket leginkább.

Egy másik kisebb kutatásból pedig az derült ki, hogy a grafikus címkékkel ellátott borok 94 százalékára tudunk visszaemlékezni, de a hagyományos, feliratos borok közül csak 68 százalékra. Így ragadtak meg bennem is lovacskás választásaim, szemben több száz feledésbe (és a jegyzetfüzeteimbe) merült tétellel.

Vajon vesz-e bort a címkéje miatt egy igazi borszakértő?

Herczeg Ágnes, nemzetközi borakadémikus, borkereskedelmi- és kommunikációs szakember: „Igen, veszek – de nem túl gyakran. Nyilván műfajtól is függ. Kb. a kategória közepéig vagyok hajlandó elmenni. Ha nagyon drága és brutál jó a dizájn, akkor mindenképp utána megyek, olvasok róla, mielőtt megveszem. Ha nagyon olcsó, vagy nagyon nem az én stílusom, ami benne van, akkor csak lefotózom.”

Fiáth Attila, nemzetközi borakadémikus, Master of Wine-aspiráns: „Én bort nem veszek így, Mert bármilyen jó a címke, megnézem, hogy mi van benne, és az alapján döntök. Engem nem mozgat meg, még az sem jellemző, hogy látom a polcon és csak azért veszem le, mert jól néz ki. Max. ha tényleg nagyon igényes dizájn, de akkor sem az alapján veszem. Viszont úgy látom, hogy ez egyre fontosabb. Most különösen a spanyoloknál láttam ezt, hogy egyre érdekesebb és igényesebb címkéik vannak, és működik. Vonzza szemet, érzelmet generál és ez egyre fontosabb. A klasszikus régi letisztult címkék egyre kevésbé mennek. A fiataloknál szerintem különösen működik ez, lásd a kézműves sörök dizájnjai. És azt gondolom, hogy ezáltal hajlandóak többet költeni.”

Vancsik Ivett, nemzetközi borakadémikus: „Talán a marketinges hátterem, talán a természetes kíváncsiságom miatt kifejezetten keresem az izgalmas, újszerű megoldásokat. Egy jó dizájn nekem azt üzeni, hogy a termelő nem állt meg ott, hogy elkészítette a terméket, de fontosnak tartja azt is, hogy megszólítsa a fogyasztót. Ezt az extra erőfeszítést mindenképp értékelem, illetve dolgozik bennem az érdeklődés, hogy vajon a címke, a csomagolás által közvetített üzenet és az adott termék összhangban vannak-e. A párlatoknál nagyon tetszenek az egyedi, (nem öncélúan) látványos palackok, lezárások, amelyek kifejezetten hozzáadnak a fogyasztási élményhez, kiteljesítik azt. Ahogy egy étteremben a tálalás is hozzátartozik a teljességhez.”

A teljes cikk elolvasható: ITT