Honnan ered ez a különleges hangzású név?

Az aislamiento spanyol szó, magyarul elszigetelődést jelent. A covid járvány idején vágtunk bele a projektbe, amikor mi magunk is egy kicsit elszigetelődtünk. Bár nem az erdő közepén vagyunk teljesen egyedül, mégis olyan érzés, mintha egy külön kis elzárt világba csöppentünk volna. Erre az érzésre erősít rá a nyugati tájolású üvegfal, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik az egész vidékre, és ahol úgy érezzük, mintha egyszerre lennénk kint és bent. A legtöbb idelátogató azt mondja, hogy megnyugtató itt ücsörögni és gyönyörködni a naplementében, szinte meditatív állapotba kerülve.

Hogyan született meg a ház ötlete?

Hosszú út vezetett idáig. A telek már több, mint húsz éve megvolt, de nem tudtuk, hogy mi legyen a sorsa. Rendszeresen kimentünk kaszálni, rendben tartottuk, de tervünk akkor még nem volt. Közben rengeteget utaztunk és jártunk mindenfele a világban, itthon és külföldön is rendszeres vendégei voltunk a különféle wellness hoteleknek és vendégházaknak. Ahogy egyre többet láttunk, rájöttünk, hogy nagyon szívesen csinálnánk egy vendégházat. Megszületett az ötlet és elkezdtünk tervezgetni.

A külső és a belső tereknél is nagy hangsúlyt kapott a fa, mint anyag. Miért pont e mellett az anyag mellett döntöttek?

Több hely is nagy hatással volt ránk, ahol korábban jártunk. Az egyik kedvencünk egy Tirolban található luxus chalet volt, ahol egy nagyon régi pajta elbontott faanyagából alakították ki a vendégházat. Annyira megfogott minket a fa hangulata, hogy mi is valami hasonlót szerettünk volna életre kelteni. Apukám jól ért a fához a nagypapám által, aki ács volt, ő javasolta, hogy ha tényleg fából szeretnénk, akkor magunk is meg tudjuk csinálni. Persze akkor még nem tudtuk, hogy mibe vágjuk a fejszénket, de elindultunk az úton.

Mennyire voltak konkrétak az elképzeléseik?

Már a tervezőhöz is kész tervekkel mentünk. Pontosan tudtuk, hogy mit szeretnénk, és hogyan képzeljük el a házat. Eleinte megpróbált minket befolyásolni és lebeszélni bizonyos dolgokról, de nem engedtünk semmiféle változtatást. Egyedül a wellness helység esetében fogadtuk meg a tanácsát, a ház többi részén szinte centire pontos tervekkel mentünk hozzá. A ház szerkezetét megcsináltattuk, de minden, ami fából készült, a külső és belső deszkaborításoktól, terasztól és a lépcsőtől, a bútorokon és a burkolatokon keresztül az ajtókig mindent mi készítettünk. A bútorokat például a pince építésénél megmaradt faanyagokból csináltuk.

Mennyi ideig tartott a munka?

Összesen három évig. Mivel akkoriban mindent az eredeti munkánk mellett csináltunk, a szabadidőnkben tudtunk csak a tervezéssel és a megvalósítással foglalkozni. Szabolcs, a párom fodrászként dolgozott, én pedig sminkes és tréner voltam, úgyhogy ennél távolabb nem is állhatott volna tőlünk ez az egész projekt. Közhelyesnek fog tűnni, de óriási önismereti munka volt és rengeteg mindent tanultunk a kemény fizikai munkáról és magunkról is. Azóta egészen máshogy nézünk rá, de ahogy szoktuk mondani, azért nem állnánk neki még egyszer (nevet). Nagyjából két és fél év után nyitottunk meg, de akkor még nem volt kész az alsó wellness szint. Az akkoriban általános faanyag hiány miatt egy komolyabb csúszásba kerültünk a szaunánál, de úgy gondoltuk, hogy elindulunk így is.

Mi volt a vezető koncepciójuk a belső tér kialakításánál?

Egy rusztikusabb miliőt szerettünk volna létrehozni, modern, indusztriálisabb stílussal és növényekkel kombinálva. Az interneten találkoztunk egy fa öregítési technikával, ami nagyon megfogott minket, úgyhogy elkezdtük tanulmányozni, hogyan és milyen technikákkal lehetne elérni, hogy rusztikus hatása legyen az egyszerű deszkának. Végül az összes létező fát, amit felhasználtunk egyenként keféltünk át. Brutális munka volt, azt hiszem ezt nem csinálnánk újra. A színekben eleinte bizonytalanok voltunk, mert Szabolcsnak letisztultabb színskálája volt, én viszont imádom a színeket. Emlékszem, az éjjeliszekrény volt a legelső bútordarab a házban, betettük az elkészült fal elé és ehhez néztük hozzá a színmintákat. Nagy dilemma volt, de végül szerintem nagyon jó színeket választottunk – igaz, talán még többet elbírna a ház.

A fán kívül mi volt az, ami inspirálta Önöket?

Instán követünk egy mexikói szállodát, amelynek nagyon tetszett a stílusa. Itt láttunk hasonlót, mint a mi teraszunkon is kialakításra került háló, és itt találtuk a lépcső formáját is. Egy egzotikus országban teljesen más az elérhető faanyagok fajtái, amelyeket itthon nehezen vagy nagyon drágán lehetne beszerezni. De rájöttünk, hogy nem kell ugyanazt itt megvalósítani, mert pont attól lesz egyedi, hogy beletesszük azt, amik mi vagyunk itt, Magyarországon. Egy klassz ötvözet lesz, és ez teszi igazán különlegessé a végeredményt.

Mik voltak a legnagyobb kihívások a kivitelezés során?

Többször is akadályokba ütköztünk, de nem vagyunk azok a feladós típusok. Nem volt egyszerű az általunk kitalált szintek közti lejutási módszer kivitelezése, mert ilyet ezelőtt még soha senki nem csinált. Ez egy távirányítós ajtóval működik, amelynek a megvalósítását a kivitelezőnek ki kellett találnia. Nem szerettünk volna kompromisszumot kötni, mert egy lépcsőház nagyon sok helyet elvett volna a térből. Ugyanígy voltunk a teraszon található hálóval is: a sporthálót elvetettük, mert úgy éreztük, hogy nem illene bele a környezetbe, úgyhogy eltartott egy darabig, mire megtaláltuk a tökéletes anyagból készült darabot. Csináltattunk például egy virágtartót is, amelyet, amikor meglátott a kivitelező felesége, azt mondta, hogy ő is szeretne egy ilyet, de mondta a férje, hogy még egyszer nem csinálja meg. Sokan járnak hozzánk inspirációért, akár más szállásadók is…

A tavalyi Klasszis TopDesign versenyen ezzel a házzal megnyerték a főkategóriát és a közönségdíjat is. Miért döntöttek úgy, hogy pályáznak?

Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, és bár azt gondolom, hogy a vendégeink reakciói a legfontosabbak, szerettük volna szakmai kereteken belül is megmérettetni magunkat. Nem is tudom, hogyan találtam rá a pályázatra, de egyszer csak ott volt előttem. Elolvastam és nagyon szimpatikus volt. Azt gondoltam, nézzük meg, hová jutunk. Annak ellenére, hogy egyikőnk sem egy versengő típus, valami nagyon arra sarkalt, hogy jelentkezzünk.

Mi volt az első gondolatuk, amikor megtudták, hogy nyertek?

A többi pályázóhoz képest nagyon kicsik voltunk – minden szempontból, ezért voltunk nagyon boldogok, amikor megtudtuk, hogy minket választottak győztesnek, és különösen büszkék voltunk, amikor kiderült, hogy egyhangú volt a döntés.

Gondolkoznak folytatásban?

Igen, nézegetjük a telkeket és néhány terv is született már a fejünkben, de ez egyelőre egy távolabbi történet. Meglátjuk, hogyan alakul a piac, mert azt látjuk, hogy egyre több vendégház épül. Egyelőre figyelünk, látnunk kell, hová fog mindez kifutni. Ha újra belevágunk, annak valami másnak kell lennie…