Azonban már az elnevezése is zavarba ejtő: bár közismerten elterjedt magyar neve a karalábé, számtalan más módon is nevezik a Kárpát- medencében...
NÉV KÖRÜLI BONYODALMAK
Hívják kelerabinak, korélabénak, kalarádénak, kaularépának, és még ki tudja, hogyan. A legelterjedtebb névmódosulat azonban mégis a karalábé maradt. A zöldség neve ugyanis német (illetve egészen pontosan bajor-osztrák) eredetű, bár Jakab István Nyelvi vétségek és kétségek című könyve szerint igazi nyelvi gyökere a latin caulorapa és az olasz cavolo rapa, ami szabad fordításban kelrépát jelent. Mindenesetre tény, hogy első magyar írásos feljegyzéseink a német megfelelőt, a kohlrabit használták, és az angol nyelvben a mai napig is ez a zöldség elfogadott neve.
RÓMAIAK CSEMEGÉJE
Plinius, az i. sz. utáni I. században élt római polihisztor természettudományos munkájában torzsájában megvastagodott káposztaként említi (az általa említett „pompeji káposztá"-ra és „korintusi fehér répá”-ra is passzol ez a leírás), és hogy a növény milyen jelentőségű helyet foglalt el a korszak konyhaművészetében, az jelzi, hogy az első ránk maradt szakácskönyv – amelynek szerzője Plinius korából a római mesterszakács, Marcus Apicius Gavius – több „vadkáposztás” receptet is ajánl.
KARALÁBÉTÖRVÉNY
A római birodalomba minden bizonnyal az északi törzsek közvetítésével jutott el a karalábé. Az őket követő európai nagyhatalom, a frank birodalom feje, Nagy Károly is imádta ezt a zöldséget, a VIII. században kiadott egyik Capitularéjában egyenesen törvénybe foglalta, hogy az uralma alá tartozó területeken mindenhol termesszék. Így érthető, hogy Európa legnagyobb részén hamar ismertté vált a karalábé. És lévén a legendás uralkodó székhelye az Aixla-Chapelle volt, amely a jelenlegi Németország nyugati részén található (a mai Aachen), világossá válik a német elnevezés létjogosultsága.
TÖLTVE JÓ, FŐZELÉKNEK IS ISTENI
A magyar kultúrnövény-termesztés bibliájának számító, Posoni kert című enciklopédiában (1664) Lippay már tudatos termesztésről ír. Az egyik első magyar szakácskönyv, amely karalábés receptet tartalmaz, a XVIII. század végén „Komáromban Özvegy Weinmüllerné bötűivel” megjelent Magyar szakáts könyv, amely a húsételek között már jegyzi a töltött kalarábét. Czifray 1840-es, ma is alapműként kezelt szakácskönyve emellett a főzelékek között szerepelteti a „gyönge kalarábét sódarral”.
MAGA A MEGTESTESÜLT EGÉSZSÉG
A múlt század közepére Magyarországon már több mint kétezer hektáron termesztettek karalábét, amely gasztronómiai szempontból az egyik leghálásabb zöldség: nyersen vagy feldolgozva is nagyszerű, vitamin- és ásványianyag-tartalma jelentős. Vasat, foszfort, meszet, kalciumot, káliumot tartalmaz, élettani szem- pontból érdemes akár nyersen is fogyasztani. Épp ezért gasztronómiai felhasználási területeinek egyik legfontosabb területe a salátapálya. Mivel egész évben termeszthető, és minimális zsírt és fehérjét tartalmaz, kiválóan illeszthető a kalória- és sószegény diéták étrendjébe. A salátákba nyugodtan belekerülhetnek a levelei is, ennek C-vitamin-tartalma ráadásul háromszorosa a gumóénak. Tartalmaz még egészséges ómega–3 és ómega–6 zsírsavakat, valamint káposztaféleként tudományosan igazolt a rák megelőzésében betöltött szerepe. Vízhajtó hatása megakadályozza a vesekő kialakulását.
SOKOLDALÚ ZÖLDSÉG
Süthető, főzhető, párolható, dinsztelhető zöldség. A zsenge, fiatal darabok könnyebben feldolgozhatóak, de egy öregebb is kitűnő ízesítője lehet levesnek, pörköltféleségnek. Készülhet belőle főzelék, rakott és töltött ételnek is kiváló. „Fűszerkompatibilis” zöldség, azaz használható hozzá petrezselyem, lestyán, kapor, borsikafű vagy boróka is.
NÉMETEKÉ A FŐ PIAC
Talán nem meglepő, hogy napjainkban Németország a világ legjelentősebb karalábétermelő és -fogyasztó országa. A fél évszázad előtti aranykor után nálunk e tökéletes zöldség vetésterülete drámai mértékben – tizedénél is kisebbre – csökkent, mert bár tenyészideje nagyon rövid, a termelők inkább a kevésbé kézimunkaigényes, nagyobb üzleti haszonnal kecsegtető zöldségeket részesítik előnyben. De csak várjuk ki a végét: a karalábé nagy túlélőként jött, látott, és amióta jelen van – mindig győzött.
