Mindig is vágytam oda, ráadásul az idő is sürget: a globális felmelegedés miatt a tudósok szerint ez a szigetország tűnik el elsők között a habokban. Nem véletlen, hogy 2009. október 17-én a helyi kormány az Indiai-óceánban tartotta az ülését, bekerülve ezzel a világ összes híradójába.
OLCSÓ REPJEGY, HÚZÓS SZÁLLÁSÁR
Már egy Maléba szóló jegy boldog birtokosaként fogtam neki szállást keresgetni a huszonhat atollból álló országban (az atoll korallzátonyokból felépülő, gyűrű alakú szigetcsoport). 1192 sziget tartozik ide (ebből körülbelül kétszáz lakott, és további nyolcvanhetet alakítottak át lakható luxusresortokká), de megdöbbenve tapasztaltam, hogy „olcsó szállás” kategória itt nem létezik: az üdülőszigeteken a szerénynek számító parti bungaló ára is napi nyolcvan-százezer forint körüli összeg. Határ pedig a csillagos ég: egy cölöpökön álló, víz feletti csodáért akár tízezer dollárt is elkérhetnek egyetlen éjszakára. És akkor még nem beszéltünk az egyéb költségekről, például a resorthoz eljuttató hidroplán vagy gyorshajó rendszerint több száz dolláros díjáról és a napi nyolcdolláros idegenforgalmi adóról.
FÉLBEVÁGOTT NYARALÁS
Életemben eddig nem bújtam annyit foglalási oldalt, mint január első napjaiban: írtam számtalan levelet több utazási irodához (ezek között volt magyar és nemzetközi egyaránt), megke- restem a kinti üdülőközpontokat működtető cégeket, míg végre megszületett a döntés. Mivel az olcsó repülőjegyet nem lehet módosítani, kettévágom a tíznapos februári nyaralást: négy nap egy resortban (összesen „potom” négyszázezer forintért, ebbe a szálláson kívül a félpanziós ellátás és a transzfer fért bele két személyre), egy éjszaka a fővárosban, majd átrepülünk a jóval olcsóbb Srí Lankára is öt napra.
NYERŐ A TRIPADVISORNÁL
A Sun Island Resor & Spa tavaly megnyerte a Tripadvisornál a „Best Indian Ocean’s ecofrendly resort” minősítést, ezért kíváncsi lettem: vajon mit tudnak ennyi pénzért? Nagyjából száz mérföldre esik a resort a nemzetközi termináltól, ez húsz perc légiutat jelent a belső, Maamigili nevű repülőtérig. A szigetet (és még négy másikat) birtokló maldív magáncég, a Villa Hotels saját repülőket is üzemeltet, azzal szállítottak, hogy aztán a belső reptértől gyorshajó vigyen az általam kiválasztott szigetre. A többinek is hasonló nevet adtak: Fun, Holiday, Paradise, Royal – ezek között van háromcsillagostól ötcsillagosig többféle minőség.
PARADICSOMI ÁLLAPOT
Érkezéskor a látvány valóban lélegzetellálító: ahogy gyalogolunk befelé a hajókikötőt a szi- gettel összekötő, legalább háromszáz méteres stégen, tiszta, világoskék tenger hullámzik a két oldalon, bennük mozgó halrajokkal. A szigeten pálmafák, vakítóan fehér homok (ez az első pillanat, amikor nem gondolom ablakon kidobott pénznek a négyszázezer forintot). Néhány perces eligazítás a recepción (például muzulmán országban vagyunk, ezért szigorúan tilos a nudizmus stb.), és máris visz az elektromos kocsi a bungalóba, amely 25 négyzetméteres, frissen felújított, elegáns lakosztály.
ÁLOMSZÁLLÁS A TENGERNÉL
Az 1,6 kilométer hosszú és a legszélesebb részén 440 méteres szigeten egyébként összesen 426 vendégszoba van, ebből 72 darab 35 négyzetméteres vízi bungaló. Ahol mindegyik szoba a vízre néz (a személyzet is a szigeten lakik, nekik a belső utak mentén vannak kis családi apartmanjaik), terasszal a homokos partra és olyan fürdőszobával, amelyet csak egy üvegablak választ el a szobától, és a másik odala egy kavicsos padlós, pados, zuhanyzós szabadtéri helyiségben végződik.
CSAK A LEVEGŐ VAN INGYEN
Az árak – ha nem all inclusive-ot választunk – meghökkentőek. Másfél liter víz négy és fél dollár, a koktélok húsztól indulnak, egy nespressóért négy dollárt kérnek. Rendelhetünk pizzát is (a szigeten öt étterem működik, köztük egy olasz) 19–30 dollár közötti áron. Netfüggőknek nem ajánlott, mert csak két helyen van ingyenes Wifi (és ott is igen lassú), de a két étteremben, ahol pénzért lehet csatlakozni, ezeregyszáz forintért elérhető fél órára a világháló. A 4500 négyzetméteres Spa Arramu (a szanszkrit eredetű szó a teljes ellazultság állapotát jelöli) welnessrészlegen százötven dollárba kerül a nyolcvanperces maszázs – lehet, hogy pitiánerségnek hangzik, de ezt nem próbáltuk ki...
ÖNELLÁTÓ NÖVÉNYKERT
A Margitsziget területénél alig kisebb üdülőparadicsomban van foci-, kosár- és röplabdapálya, golfozni is lehet. A fallabda, a tollaslabda, az asztalitenisz és a billiárd csarnokban űzhető, van egy jókora szabadtéri medence. Barangolhatunk a zödségkertben – a sziget ugyanis önellátó többféle zöldség, gyümölcs és fűszernövény tekintetében (a kiserdő közepén lévő, Zero nevű étteremben például magunk szedte salátából, spenótból és egyebekből ehetünk egészséges fogást).
ÉRINTETLEN TERMÉSZET?
Beszélni kell persze a partról is, mert ez teszi igazán emlékezetessé a februári fürdőzést. Elképesztően látványos helyek vannak pálmalevél kunyhókkal és fehér homok-türkizkék tengerrel. Elég lebukni a víz alá, máris többtucatnyi halfaj sok száz példányának hétköznapjaiba láthatunk bele: az olasz étterem teraszáról konkrétan egy korallálomvilágba csobbanhatunk a leves és a pizza között. Horgászni csak szervezetten szabad (a legolcsóbb, hajnali pecázás 75, az egész napos „big game fishing” 1300 dollárba kerül). A korallok letörése ötszáz dolláros bírságot von maga után, de ezt nem veszik túl komolyan – láttam orosz újgazdagot, aki diadalittasan hozta ki a vízből a szarvasagancsnyi korallt, és a parti személyzet ügyet sem vetett rá.
CÁPA- ÉS A RÁJAETETÉS: FREE
Aki romantikára vágyik, és van pénze, az újraszervezheti itt az esküvőjét (ehhez ceremóniamestert, sőt még dobosokat is adnak, és felállítanak egy díszes kaput az óceánparton), de lehet bérelni lakatlan szigetet is az enyelgésre: Tholhufushi hat órára 178 dollár két személynek, ott alvós verzióban 1277 dollárba kerül. Népszerű program (és ingyenes) az esti rája- és cápaetetés. A stégen, láblógatva lehet nézni, amint akár két-három méteres cápák lakmároznak a nekik bedobott húsból, a sziget másik végében pedig esernyőnyi rájákat lehet simogatni.
ÍRJA A SZOBASZÁMLÁMHOZ!
Jó módszer, de önuralmat kíván, hogy a szigeten nincs készpénzfizetés, hiszen mindent a szobaszámhoz írnak. Igaz, a kredit limitje 1500 dollár: ha ezt elérjük, rögvest rendezni kell a számlát. Négy nap tökéletes kikapcsolódást kapunk tehát négyszázezer forintért, és az extraként fogyasztott dolgok (víz a vacsorához, néha egy-egy kávé vagy egy gyümölcslé) sem rúgnak többre összesen hatvan dollárnál.
TÖMEGFÓBIÁSOKNAK NEM VALÓ
Nehéz szívvel indulunk tovább az üdülőparadicsomból, és különösen fájó a kontraszt, amikor megérkezünk az ország fővárosába, a világ legsűrűbben lakott szigetére. Maléban tizenegyezer lakos él egy négyzetkilométeren, a pöttömnyi szigeten amúgy közel hetvenezren laknak. Bár akár gyalog is könnyen bejárható lenne minden pontja, itt majd mindenki kismotorral közlekedik. Autó is bőven akad, az igazán menő helyi kiskirályoknak pedig terepjárójuk van: azon a helyen, ahol a legnagyobb „domb” a tengerszinttől számított 2,4 méter, és a zsúfoltság miatt hármasnál feljebb ritkán lehet kapcsolni.
Nem túlzás kijelenteni: Malé a világ egyik legnyomasztóbb városa azon települések között, ahol eddig jártam.