Kora esti géppel érkezünk az ország legna- gyobb repülőterére, a Stockholm belvárosától negyvenkét kilométerre lévő Arlandára.
MOSOLYGÓS FOGADTATÁS
Telefonomban ott a visszaigazoló üzenet arról, hogy az egyik jónevű társaságnál érvényes foglalásom van egy alapkategóriájú bérautóra. A cég irodájában nincs másik ügyfél, a pultban mosolygós huszonéves lány fogad. Szőke, kékszemű – akár a svéd országimázsfilmben is szerepelhetne. Amikor odaadom a jogosítványomat és a bankkártyámat, gépel valamit a számítógépén, majd elnézést kér, és jó tíz percre eltűnik a szomszéd helyiségben.
BARÁTSÁGTALAN FOLYTATÁS
Amikor visszajön, már nem mosolyog, ha- nem szúrós szemmel néz rám, és azt kérdi, meg tudom-e mutatni neki a hazafelé szóló repülőjegyet. Megmutatom. Utána azt kéri, mutassak érvényes szállodafoglalást. Egy hétre jött, de csak ma éjjelre van foglalása, mondja, és kérdezi, hol fogok aludni a többi éjszakán. Újságírók vagyunk, mondom neki mosolyogva, csak egy napra előre tudjuk a programunkat. Mutasson sajtóigazolványt, mondja, erre kollégámmal együtt előveszük a plasztiklapot. Még háromszáz kilométernyi vezetnivalónk van lefekvés előtt, ezért sietnék, de türelmesen elmagyarázom a hölgynek: sokat utazom, gyakran bérelek autót. Megmutatom az egyik légiszövetség nevemre szóló exkluzív törzskártyáját, amelyet csak olyan utasok kapnak, akik évente legalább százezer mérföldet repül- nek. Az operatőr kolléga kicsomagolja a profi kamerát, és elmagyarázzuk a lánynak, hogy körülbelül kétszer annyiba kerül, mint az az autó, amelyet bérelni szándékozunk.
BOSSZANTÓAN HOSSZÚ BEFEJEZÉS
Megint eltűnik a papírokkal a szomszéd helyiségben, újabb hosszú percekig várunk. Amikor visszajön, hidegen villan a tekintete, és megkérdezi, milyen témában, hol és mit szándékszunk forgatni. Elszakad nálam a cérna, és udvariasan, de határozottan megkérdezem: mégis mi köze hozzá? Nem válaszol, UV-fény alá tartja az igazolványaimat, percekig bőszen gépel a számítógépén, mi meg egyre idegesebben ácsorgunk a pult előtt. Újra eltűnik az ajtó mögött, és hosszú telefonálásba kezd. Lassan fél órája várunk, egyre kínosabb a történet, amikor széles mosollyal az arcán visszatér, és azt mondja, vihetjük az autót. Érzi, hogy nem vagyunk maradéktalanul elégedettek a szolgáltatással, ezért magyaráz- kodni kezd: ez a szabály, idegenek vagyunk, de a rendőrségen végül azt mondták, hogy megbízhat bennünk. Meghökkenésemben elfelejtem megkérdezni, mit fénymásolt le az irataimból és vajon miért, ehelyett inkább indulok a kulccsal az autóhoz. A lány még utánunk szól, és két zacskó csokibombont ad át, amiért sokat kellett várnunk az ügyintézésre.
OLCSÓ SZÁLLÁSNAK HÍG A LEVE
Zuhogó esőben vezetek Malmö irányába, valahol félúton, Majdnem éjfél, mire odaérünk a Vättern tó partján lévő szálláshoz – kiderül, hogy egy kempingben van az a bizonyos olcsó szoba. A kulcs egy kis dobozban a Villa Björkhagen bezárt recepciója előtt – elküldték ugyan e-mailben a kódot, de így is percekbe telik kinyitni. A tornácos faházikóban hideg van, és nem tudjuk feltekerni a fűtést, ezért hatalmas lábos vizet teszünk fel a gázrezsóra, hogy az felforrósodva egy ideig még melegítsen elalvás után. Az átvacogott éjszaka utáni reggelre kiderül: valójában gyönyörű helyen fekszik a kemping – nyáron, jó időben ideális lehet, de fáradt átutazóknak a hideg őszi éjszakán nem nyújt pihenést.
120 DOLLÁRÉRT – KOLESZOSFEELING
Tanulunk az esetből, visszafelé már a második legolcsóbb szállást választjuk – az százhúsz dollárba kerül. Ez is Jönköping, az E4-es főút melletti Ibis Styles hotel. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlott a pöttömnyi szoba, a folyosó pedig börtönre emlékeztet a rengeteg ajtóval és a hideg, lelketlen neonvilágítással. De itt legalább meleg van, igaz, a második ágyat alig találjuk. A falról nyitható, így hamisítatlan kollégiumi hangulatban telik az éjszaka – aki alul alszik, jól teszi, ha reggel óvatosan ül fel, mert lefejelheti a fölötte lévő ágyat.
A GULYÁSLEVES VISZONT JOBB, MINT OTTHON
Fáradtak és nyűgösek vagyunk, nincs kedvünk messze menni enni, ezért kipróbáljuk a szálloda éttermét. Magyar gulyáslevest kínálnak háromezer forintnak megfelelő koronáért, és mivel hiányzik a meleg étel, azt rendelünk. Sajtot, paprikát, két zsömlét, vajat és tejfölt kapunk mellé, az adag is emberes és nagyon finom. Megkockáztatom, otthon sem ehetnénk jobbat. Jól lehet lakni vele – végre egy kellemes meglepetés, állapítjuk meg a kollégával.
JUMBÓS ÁLMOK
Visszafelé, miután leadjuk az autót a repülőtér mellett, a buszról meglátom a világ első repülőgép-szállodáját, amely egy kiszuperált Boeingban üzemel. Itt kellett volna aludnunk – a Jumbo hostel 2009 januárjában nyílt meg, azóta Stockholm egyik nevezetessége. A Boeing 747-212B gépet 1976-ban gyártották, és miután leszolgálta a maga idejét a levegőben, átalakították, és most huszonhét szobás, hetven- hat ágyas hostelként üzemel. Van benne kávézó, és jó időben kiülhetnénk a szárnyra is napozni. Négyfős hálóteremben hetven dollárt kóstál egy éjszaka (mosdó a folyosó végén), de a luxust kedvelőknek sem kell aggódniuk, mert sokkal több pénzért lehet találni kisebb, saját fürdőszobás megoldást is. A legdrágább lakosztálya a pilótafülke, ezt ötszáz dollárért veheti igénybe egy pár egy éjszakára.
