14 498 kilométer, 17 óra alatt. Nem is olyan rossz, ha azt vesszük, hogy 1947-ben, az úgynevezett Kenguru Út gründolásakor Londonból 9 megállóval négy nap alatt repülhettek el a britek a Terra Australis Incognita-ra. Bár a menetidő rengeteget javult az évtizedek során, a London-Perh járat a Qantas első, nonstop európai összeköttetése.
Az ultra hosszú járatok nem idegenek az ausztrál zászlóvivőtől: eljutni bárhova from down under nem olyan, hogy felülök egy diszkontra Budapesten és pár óra múlva akár Afrikában vagyok. Nem véletlen, hogy 2014-ben övéké volt a világ leghosszabbja: a Sydney-Dallas a maga 13 805 kilométerével elvitte a pálmát. Csak 2017-ben vert rájuk a Qatar Airways mintegy 700 kilométert a Doha-Auckland járattal. Az idei dobogós a 2013-as felfüggesztését követően újrainduló Singapore Airlines Szingapúr-New York (EWR) járata, amely a maga idejében szintén első volt. Októbertől az A350-esen 18 óra 45 percet fognak csücsülni az utasok.
Őrület, ha belegondulunk, hogy amióta — nagyjából a sugárhajtású gépek megjelenésével kezdődően — megy a „kié hosszabb?” emberkedés a légitársaságok között, mennyit változtak a rekorder távolságok. Az olasz Corriere della Sera remek összeállításából derül ki, hogy 1952-ben a Róma-Bejrút járat 2 532 kilométerrel még elég volt egy első helyre. Ma egy ekkora táv el sem éri egy átlagos utazó ingerküszöbét. De 6 évvel később, a szintén a BOAC által repült London-New York 6 380 kilométerrel már ma is valami. A 10 ezer kilométert 1967-ben haladták meg a „versenyzők”: Aerolinias Argentinas, Buenos Aires-Madrid, 12 óra alatt.
Ha az út hosszával „csak” a második helyen szerénykedhet a Qantas, azzal mindenképpen elsők, hogy a London-Perth a Föld leghosszabb, nonstop, Dreamlinerrel repült útvonala. És itt van a kutya elásva: a kompozit gépekkel (Boeing 787, Airbus A350), a sokadik generációs, nagy ventilátorfokozatú hajtóművekkel lehet ilyen bravúrokat bevállalni. Az egységnyi távra jutó fogyasztásuk messze alulmúlja a korábbi nagyvasakét. A gép bírja, teszi a dolgát, mérsékelten kormolja a levegőt.
De jó ennyit ülni az utasnak? Nyilván nem, ezért menetközben - ahogy a bölcsek már megannyiszor elmondták - fel kell állni, körbesétálni a gépet. Mármint belülről. Nyújtani, fejet körözni. Sőt, akit végképp nem érdekel utastársai véleménye, bátran nyomjon le 30-35 bütykös fekvőtámaszt. Csak ne aludjon a padlón! A hangosbemondón erre külön, udvarias, de kérlelhetetlen módon fel is hívták a Qantas utaskísérői a figyelmet; bizonyára előfordult már, és egy folyosón alvó ember valóban kontraproduktív lehet a zsúrkocsi közlekedése, uram bocsá’ egy evakuálás szempontjából.
Azonban a heverés iránti vágy érthető, ha az economy osztályra gondolunk. Bár a Qantas igyekszik mindent megtenni a kényelemért, és 166 üléssel valóban nem székezték agyon a 3-3-3 elrendezésű turistát a Boeing 787-9-esekün, és van film, zene, játék, eszem-iszom, 17 óra sok. Az ausztrál news.com Sun-tól átvett, a március 24-i járatindítót megéneklő beszámolójában a szerző remek humorérzékkel veti fel, hogy az igazi sztori nem az, ahogy a „rettenthetetlen utazási újságíró 17 órát él túl egy ágyban”, vagyis a business osztály lie flat üléseiben, hanem amit a többség művel. Lásd fentebb! És valóban, business-en utazni — ne szerénykedjünk — jó. De a reggeli ébredést követő maradék két és fél órát már ott is a cammogó percek számolgatásával töltöttük.
Termékteszt: a Qantas Dreamlineren működő business osztálya, ahogy a premium economy is, igyekszik hozni a mai világsztenderdeket. Lehetne vitatkozni azon, hogy a Lufthansa, British Airways, Qatar Airways stb. jobb. Mindegyiknek van erős és kevésbé erős oldala, de a legfontosabb egy hosszú, különösen egy ultra hosszú járaton a tér. Az 1-2-1-es elrendezésű businessen, ahogy 2-3-2-es premium eco-n megvan. Pénztárca kérdése innentől a választás. Apropó, Singapore Airlines: azt a nagyon hosszút csak business és premium economyra székezett Airbus A350-900ULR repüli!
A brit és az ausztrál sajtóban egyaránt aggódtak, hogy csak a közvetlen volta miatt nyereséges lesz-e a járat. Ugyanakkor csak ausztráliából 600 ezren utaznak évente az Egyesült Királyságba. És hányan Ausztráliába Londonon át? Nem bocsátkoznánk jóslásokba, Alan Joyce-ék (Qantas Csoport ügyvezetője) úgyis látják a számok alapján a járat létjogosultságát. Mindenesetre azon a bizonyos pénteki járaton feltűnt, hogy nem csupán a 166 economy ülés szinte mindegyike volt foglalt, hanem a 28 fős premium economyn 2, viszont a 42 fős business classon nulla ülés maradt szabadon.
Egyszer csak Perth-ben véget ért a végül kis híján 17 óra. Kissé sietős Sydney felé az átszállás, de Perth nem egy Frankfurt. Ennyi repülés után már szinte bagatellnek hatott a maradék 4 és félóra Sydney-ig, ahol a IATA, Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség 74. közgyűlése zajlik. Kövessék a közgyűlésről szóló tudósításainkat a Turizmus Online-on!
