Tehát a karcsúbb jegyár az észak-amerikai útvonalakra (New York, Washington, Toronto) érvényes. Pénzéért az utas kap egy ülést, felviheti a kézi motyóját, de ha már testreszabná az útját, akkor jót tesz a légitársaság ancillary revenue-jának, azaz szaporítja a - különsen a most épp emelkedő olajárak miatt - oly hőn áhított kiegészítő bevételeit. Megint csak egy fapadosok diktálta lépés a hagyományosok üzleti modelljébe ékelve.
Ha viszont nem mindegy, hogy hova ülünk (Ki szeret egy széletörzsű turistáján középen nyomorogni 8-9 órát?), és esetleg egy nagyobb cekkert is vinnénk magunkkal az óceán túlpartjára, vagy szeretnénk, ha az utazás időpontjai nem lennének kőbe vésve, akkor kicsit jobban zsebbe kell nyúlni. Étel-ital továbbra is benne foglaltatik a jegyárban.
