Stílusosan a Múzeumok Éjszakája napján adták át hivatalosan az „újjá teremtődött” Aeroparkot. Aki gyakran megfordul a Ferihegyen, tudja, hogy a gyűjtemény nem ma szállt a földre. A működését sok éve Ferihegy Repülőgép Emlékparkként kezdő, majd jogi és pénzügyi vitákat követően üzemeltetőt váltó „skanzen” — a megnyitón a Közlekedési Múzeum érintettsége révén beszédet mondó Vitézy Dávid szavait idézve — „örömteli esemény”, a repülőtéri parkolók bővítése miatt, a Budapest Airport segítségével költözött jelenlegi helyére. A kollekció fél kilométerre az előző helyszíntől, az 1-es terminál előtti, ún. 31-es bal pálya hosszanti tengelyében található, kiterjedtebb kiszolgáló infrastruktúrával: aszfaltozott autó- és buszparkoló, konténerekből a műfajhoz képest kulturáltan kinéző fogadóhelyiség, büfé, mosdók és egy kisgépes szimulátor.
A kiállítási tárgyak sorát egy, a Malév flottájában sosem szolgált, azonban a sportszakosztály Malév Aero Club révén a megboldogult légitársaság színeire festett Antonov 2-es nyitja. Az öreg olajfaló csillagmotoros előtt a kölkök betonozott mini futópályán tologathatják egymást fa röpcsikben. „Ez az a típus, amit a pilóták szerint partvissal sem lehet leverni az égről” — mutat Hardy Mihály, Budapest Airport-szóvivő a murvával leszórt tágas térség végpontjában álló, a megnyitó alkalmából a tűzoltók által vízsugárral megáldott Il-18-as felé. Természetesen, mint minden más típussal, ezzel is előfordultak — a Malév története során is — tragikusan végződött malőrök, de mégis ez a típus nyitotta meg Magyarországon a hosszabb távú légi közlekedés lehetőségét. Bár a 18-asok forgalomba állításukkor a megtisztelő, kissé túlzó „óriásgép” jelzőt kapták, a mellette álló Tupoljev-154 B-hez képest érezhető a méretbeli különbség.
„A légi közlekedés elvesztette 20-30 évvel ezelőtti varázsát, a luxust” — sajnálkozott Ughy Attila, a Ferihegy egyik otthonául szolgáló XVIII. kerület polgármestere, aki szerint a kiállítás egyik értelme, hogy a fapados érában szocializálódott generációk is lássák, szüleik, nagyszüleik számára még mit jelentett a repülés. Egyfelől mi „öregek” helyeslően bólogatunk Ughyt hallva ma, amikor az egyre nagyobb kapacitású gépek üléseit a lehető legnagyobb foglaltsági ráta mellett a legkisebb költséggel kell értékesíteni. Vélhetően azok az idők már nem jönnek vissza, amikor a Bécs-Budapest járatot repülő Austrian Fokker 50-esén a napszaknak megfelelő, komplett menüvel kényeztették a turista osztály utasait is a 35 perces úton. Másfelől a kiállítási darabok jelenlegi állapotát elnézve úgy tűnik, nyitva a további fejlődés lehetősége az egykori jet set bemutatásában.
A kiállított 12 gépnek, melyből 7 a Közlekdési Múzeumé, egyelőre töredéke áll nyitva a közönség előtt. Az egyik IL-18-asban felújított pilótafülke és a magyar polgári légi közlekedést feldolgozó kiállítás vár, míg a Tu-5-ösben szintén megújult cockpit és kopottas ízelítő az utastérből. Vitézy Dávid nyugtatott: a Közlekedési Múzeum folytatja a felújításokat. Idén a Mi-2-es mentőhelikopter újul meg. Elégedetlenkedők kedvéért: a gépek felújítása nem filléres móka, nem egyik napról a másikra történik, és Magyarországon élünk, ahol nem feltétlenül élveznek prioritást közlekedéstörténeti remekek. „Hamarosan egy ausztrál baráti társaság érkezik” — bizonyítja a légi ritkaságok kontinenseken átívelő vonzerejét Somogyi-Tóth Gábor, az Aeropark igazgatója. A gépek lemosásától kezdve számos olyan apró munkát végeznek, ami kevésbé látványos, de lényeges az eredeti állapotok visszaállításához — tudjuk meg. „A szarvkormányokhoz szükséges bakelit burkolatok öntőformái kerültek 290 ezerbe” — érzékelteti a pilótafülke-ráncfelvarrás költségeinek nagyságrendjeit. Röpködtek a százezrek a pilótaülések kárpitozása és a fülke szőnyegezése során is, de ennél jobban pörög majd a számláló, ha nekilátnak a Li-2-es szintén idénre tervezett külső felújításának. A Malév-jogelőd szovjet-magyar vegyesvállalat, Maszovlet, majd a korai Malév flottájának gerincét adó Li-2-esből egy működőképes példány repül kerek e világban: Budaörsön.
„Ez mikor szállhat fel?” — kérdem naivan a park két IL-18-asa közül az egyikre mutatva. „Nem hozható működőképes állapotba” — ábrándít ki Somogyi-Tóth. De elárulja: egyik vágyálmuk, hogy ezzel a típussal, vagy Tupoljevvel nosztalgiarepüléseket kínálhassanak. Ennél hamarabb valósulhat meg egy másik álom: Somogyi-Tóthék szeretnék, ha a nem túl távoli jövőben az utasforgalomból kivont 1-es terminálnál kapna helyet a park, valamint a Közlekedési Múzeum Petőfi Csarnokból kiebrudalt repüléstörténeti kiállítása. Az LKK ötletét nem vetették el az illetékesek. „Az ember ül egy kávé mellett a régi 1-es teraszán és nézi a föl- és leszálló gépeket” — mereng az igazgató az illusztris helyszín egy lehetőségén. 10-15 milliárdra saccolja a teljes termékpaletta megteremtésének költségeit.
A park létrehozásában, létezésében alapvető szerepet játszik a Budapest Airport. Napi működésüket biztosítják a belépők. A fejlesztéshez szükséges pénzt „lelkes magánszemélyek”, az szja 1%-a és állami apanázs, például Hungarocontrolos támogatás formájában, adja. Az igazgató szerint egy hosszabb folyamat kezdetén vagyunk. Az álmok valóra válásáig marad vitorlázópilóta fiai és saját odaadása. „Szerelemből csináljuk” — vallja a 20 évig a Ferihegy forgalmi igazgatójaként dolgozó Somogyi-Tóth Gábor.
