A Lengyelország délkeleti részén elhelyezkedő Szent Kereszt régió bámulatos természeti kincsekkel, illetve történelmi, vallási emlékekkel rendelkezik, de a jövője is példaértékű. A térség komoly uniós forrásokhoz jutott az elmúlt évek során, amit főképp a turizmus fejlesztésébe fektetett. A fejlődés szemmel látható, igaz, néha kellemetlen mellékhatások kísérik. Az útépítések például igen gyakoriak, ezek miatt kissé lassabb a haladás, de legalább kényelmesen szemügyre lehet venni a tájat…
Sandomierz, a „Kis Róma”
Túránkat egy apró gyöngyszem, Sandomierz látogatásával kezdtük. Mivel a városka annak idején hét dombra épült, Kis Rómának is becézik, és ugyanúgy megvan a romantikája, mint az olasz fővárosnak. A dombok lábánál futó Visztula (amit a vendéglátóinknak köszönhetően hajóval szemlélhettünk meg), a város felett ékeskedő Katedrális vagy a Szent Mihály templom különös hangulatot kölcsönöz a településnek.
|
Minden nap több alma… |
|
Az orosz embargó miatt Lengyelországban óriási mennyiségű alma és sárgarépa maradt vissza. A helyiek a felesleget mindenki számára elérhetővé tették, a túra felé már úgy éreztük, az almatermelés világközpontjában vagyunk. A szinte alapvető ajándékként fel-felbukkanó almahalmok mellett a legendákba is belebotlottunk úton-útfélen, szinte nem volt olyan látnivaló, amelyhez nem kötöttek volna valamilyen csodás cselekedet. Hogy ezek mennyiben „köszönhetőek” a történelemnek, mennyiben a marketingnek, nem tudni, de mindenképpen hozzátesznek a látnivalókhoz. |
De ne ragadjunk le a felszínen, a Sandomierz alatt kúszó földalatti városnak szintén varázsaltos a miliője, amit mi is megtapasztaltunk, amikor sok száz métert tettük meg a „fentiek” lába alatt. Amilyen pici a városka, annyi megpróbáltatás érte a mögöttünk hagyott századok alatt, hol a tatárok, hol a svédek, hol a németek hagyták itt fájdalmas mementókat az utókornak, Sandomierz erejét és az innovációk hatékonyságát mi se mutatja jobban, minthogy ezekből a támadásokból szinte semmi sem érzékelhető manapság. A földalatti várost eredetileg a helyi kereskedők építették értékeik védelmére, aztán a tatárok támadásai idején a helybeliek ide menekültek előlük. Később ez a rendszer lett a tatárok veszte, mikor a járatokba csalták és vízzel árasztották el őket a lengyelek.
Magyar emlékek
A második napon Solec Zdrój gyógyüdülőhelyet látogattuk meg, ahol számtalan turisztikai fejlesztés valósult meg az utóbbi időben, jelentős részben uniós források felhasználásával. A régió páratlan termálvízállományát kihasználva rengeteg wellness és spa komplexum nyílt – a minket egy kellemes fürdőzésre vendégül látó Maliowy Raj Hotel Medical spa például érkezésünk előtt alig egy héttel nyitott meg. Délutáni állomáshelyünkön, Busko Zdrój gyógyüdülőhelyen a szintén jó minőségi vízre komplett iparág épült, szinte minden a termálvízről szól, nem véletlen, hogy a szívkórház is itt kapott helyett. Emiatt, és a városka hangulata miatt is egy kicsit Balatonfüred-érzésünk volt, már csak a magyar tenger hiányzott. A jótékony hatású vizet palackozzák is, közel kétmillió üveget adnak el évente.
Mindenhol boszorkányok
A régióban vannak olyan települések, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek természeti adottságokkal, ám mégis vonzzák a turistákat – hála a kulturális körítésnek. Huta Szklanában például egy komplett középkori várost húztak fel, hogy elénk tárják a több száz évvel ezelőtti életformát, korhű népviseletbe öltözött „mesteremberek” mutatták meg nekünk, hogy is zajlott a kovácsok, szövőnők vagy éppen a gyógyfüvesek élete akkortájt. Természetesen, a boszorkányokból is láthattunk párat, ami még akkor is szokványos esemény lenne, ha nem aznap rendezték volna a Boszorkányszombat című estet a szomszédságban.
De akkor rendezték, és ekkor még a szokásosnál is jobban felpezsdül a közeli nagyváros, a kétszázezer lakosú Kielce élete. A középkori falu és némi pihenő után a bámulatos Kadzielnia Amfiteátrumba érkeztünk, hogy megtekintsük a Sabat Czarownic, azaz Boszorkányszombat elnevezésű egész estés gálát. A fesztiválon – amelyet több millióan néznek élőben az állami tévécsatornán - minden évben a lengyel poppiac legnagyobb nevei teszik tiszteletüket, idén egy igazi nemzetközi sztár, az osztrák Conchita Wurst volt a díszvendég (mellette az Eurovíziós dalfesztivál 1995-ös első helyezettje, a lengyel Justyna Steczkowska is fellépett). Az eseményen számos helyi sztár és komikus lépett fel, bár a szöveggel nem sokat tudtunk kezdeni, a hangulat átjött. Főleg akkor, amikor az est sztárja lépett a színpadra.
A Eurovíziós dalverseny 2014-es győztesének fellépése előtt sok viharfelhő gyülekezett, a finoman szólva is megosztó Conchitát sokan nem látták volna szívesem a mélyen katolikus Lengyelországban, de az esti produkción ez nem volt érezhető, egész Kielce ámult Wurst énektudásán.
Rendkívüli Da Vinci-kiállítás Checinyben
Az alaposan az éjszakába nyúló estet afféle „tudományos” nappal pihentük ki. Az idegenvezetőnk által felügyelt, Checinyben található Regionális Tudományos Centrumot látva egyből felébredtünk, hisz akár 5d (!)-ben nézhettük végig a világ kialakulását. Itt megtapasztaltuk, milyen a modern világ, a szintén helyi Regionális Egyetemi Tudásközpontban pedig azt láthattuk, több száz évvel ezelőtt Leonardo Da Vinci hogyan képzelte el a technikát, vagy éppen azt, hogyan nézne ki retusálás nélkül az olasz művész néhány festménye. A Leonardo Da Vinci világa című kiállítás Európában csak Milánóban és itt Chęciny-ben lehet megnézni, egészen szeptember 13-ig.
