Egy 2009-es ásatáson több sértetlen olajlámpást találtak, amelyeket nehezen elérhető helyekre, sziklahasadékokba rejtettek.
A Cambridge-i Egyetem kutatói szerint nem véletlen, hogy így eldugták a lámpásokat, ezek elsődleges célja ugyanis nem az volt, hogy lássanak velük a sötétben, hanem halottidéző szertartásokhoz használták őket. 2010 és 2016 között 120 lámpást tártak fel.Néhány esetben a lámpások mellett korábban készült edénytöredékeket, fegyvereket és koponyákat találtak, valószínűleg azokét, akikkel az ide járók megpróbáltak kapcsolatba lépni.
A hasadékokban talált tárgyak némelyike a bronzkorból származott, a melléjük helyezett érmék és lámpások tanúsága szerint ezeket később megbolygatták, amikor elhelyezték őket. A hasadékokban a koponyákon kívül más csontokat nem találtak.
A korabeli nekromanciában a kutatók szerint három célból alkalmaztak koponyákat: az egyik varázslat megnémította a holtakat, feltehetően azért, hogy a többi nekromanta ne faggathassa őket, egy másik viszont szóra bírta őket. Ahhoz, hogy a túlvilág védelmet biztosítson a varázsló számára, egy szamárkoponya kellett, a lámpások pedig abban segítettek, hogy a túlvilági szellemek átjöhessenek az élők világába.
Forrás: Qubit.hu
