A légi lézeres szkenneléssel, a LiDAR-ral készített felvételeken templomok, széles utak, házak, csatornarendszer vehetők ki. Ezzel pontosan azonosították Angkor eredetét, amiről eddig kevés nyom árulkodott.

1858-ban egy fiatal francia biológus és felfedező, Henri Mouhot járta be Délkelet-Ázsia dzsungelvilágát egzotikus rovarok után kutatva - nem is eredménytelenül, hiszen néhány a nevét is viseli, mégis mára szinte teljesen elfelejtették. Nem úgy úti beszámolóját, ami 1863-ban jelent meg, két évvel azután, hogy a férfi 35 évesen Laoszban meghalt maláriában. Ám a Voyage dans les royaumes de Siam, de Cambodge, de Laos… című könyvben nem a rovarok keltették fel a nagyközönség érdeklődését, hanem a dzsungelben látott hatalmas templomokról szóló leírásai és képei. Mouhot ismertette meg a világgal a különös Angkort, amely például a legnagyobb vallási célú épülettel, az 1150 körül emelt Angkorvattal büszkélkedhet. Ennek alapterülete négyszer akkora, mint a Vatikán városé.

Ám amikor Mouhot arra járt és megcsodálta a még látható romokat, a helybélieken kívül szinte senki nem hallott róluk, de ők sem hitték volna el, hogy ezek a templomok egykor egy nyüzsgő életű metropolisz részei voltak, amelyben közel 1 millió ember élt. Amikor vagy 100 éve végre megkezdődtek a vesződséges feltárások a dzsungelben, utcáról utcára rajzolódott ki az egykori város képe. Múltjáról, a kezdetekről azonban kevés nyom árulkodott. Most azonban bejelentették, hogy LiDAR-technológiával Angkor alatt egy jóval régebbi várost fedezett fel a Damian Evans, a Sydney-i Egyetem munkatársa vezette nemzetközi kutatócsoport. A város területe mintegy 370 négyzetkilométer – írja a BBC.

A későbbi, 1000 négyzetkilométeres Angkor virágkorában, a 12. század végén a legnagyobb metropolisz volt a világon. (London csak 700 évvel később ért el hasonló méretet.) A Khmer Birodalom – a mai Kambodzsa, Vietnam egy része, Laosz, Thaiföld és Mianmar – fővárosa volt, amelyet harcos királyok uraltak. Eredete azonban a homályba veszett. Néhány felirat arra utal, hogy a birodalmat a 9. század elején alapította a nagy király, II. Dzsajavarman, és akkori fővárosa, Mahendraparvata, valahol a Kulen-hegyen, egy erdős fennsíkon állt, északkeletre a később felépült Angkortól.

Az új fővárost a 9. század végén délebbre, a ma ismert Angkor területén emelték fel. Ekkor már a khmer mérnökök bonyolult vízátemelő-rendszert építettek ki. A LiDAR-csapat nemcsak Angkor múltját fedezte fel, de láthatóvá tette ennek a csatornarendszernek a körvonalait is – mondta el Evans a BBC-nek. A monszunesők vizének felfogására hatalmas víztárolókat építettek, a tárolt csapadékvizet csatornarendszer továbbították a kívánt helyre a megfelelő időben. Így minden évszakban képesek voltak élelmiszert termelni, ezzel pedig koruk legvagyonosabb uralkodóivá tették királyaikat, amit híven reprezentálnak hatalmas templomegyütteseik. Mindez azonban mit sem ért a közelgő veszéllyel szemben.

Pont az óriási templomépítkezések csúcspontján a vízvezetékrendszer felmondta a szolgálatot. Ráadásul Délkelet-Ázsia éghajlata ekkor hirtelen drámai változáson esett át. A fák évgyűrűin jól kivehető a rendkívül száraz és nedves éghajlat ingadozása, a LiDAR-képeken az is látható, hogy hatalmas áradások rongálták tovább az elöregedett vízvezetékrendszert. Angkor hanyatlásnak indult, és a közeledő véget semmi sem állíthatta meg. A 15. században a khmer királyok elhagyták a várost, és a partvidéken építették fel új fővárosukat, Phnompent.

Amikor Mouhot négyszáz évvel később Angkorba érkezett, csak romos kőépítményeket talált, minden, ami fából készült, házak, királyi paloták, raktárak, közösségi épületek, elrohadt. A hatalmas várost, a kőtemplomok kivételével, elnyelte a dzsungel.