Vajon ki, milyen szerepet vállal magára, amikor a barátaival vagy a családdal utazik? – tette fel a kérdést a Kiwi.com a 18 és 37 év közti magyaroknak.

A válaszokból úgy tűnik, hogy minél idősebbek vagyunk, annál inkább magunkra vállaljuk a szervezést. Legyen szó repülőjegyvásárlásról, szállásfoglalásról, a kihagyhatatlan látnivalók felderítéséről és mindehhez a tökéletes időzítés összeállításáról, a Z generáció fiatal felnőttjei közül minden harmadik, az Y-ok közül pedig majdnem minden második (45%) magára vállalja ezt.

Ha ennyien szervezkednek, akkor nem kérdés, hogy kell olyan is, aki csak lustálkodik…

Legyen bármilyen furcsa, de nem ez a legnépesebb tábor, sőt, messze elmarad arányaiban a szervezőktől. Merthogy minden ötödik 18-27 év közti, és közel ennyi Y-generációs az, aki csak pihenni szeretne, amikor utazik, és alkalmazkodik a csoport igényeihez.

Önjelölt idegenvezetőnek vagy az utazás dokumentálására pont ugyanannyi fiatal felnőtt vállalkozik, az Y-ok körében picit többen vannak az idegenvezetők.

Vajon bevágják előre még azt is, hogy hány lépcső vezet fel egy toronyba, hogy hány évig épült egy templom, vagy puskáznak? 

A telefon úgyis szinte mindig rendelkezésre áll, és akkor már át is térhetünk a következő népes csoportra, a tartalomelőállítókéra: ők azok, akik bármit látnak, kattintanak. Szép épület, cuki cica, csodás ételkompozíció – jön a kattintás, megosztás, és már jöhetnek is a lájkok. A különböző utazási típusok közül egyébként egyedül a tartalomelőállítás kapcsán van szignifikáns eltérés a nemek között.

Úgy tűnik, hogy a nők sokkal szívesebben osztanak meg utazós képeket és videókat.

Sokunknak ismerős a helyzet, amikor egy csoportban szinte mindenki beszél angolul, és mégis egy ember az, aki állandóan kérdez, aztán pedig magyaráz? Na, ők a tolmácsok, amely szerepet az utazástechnológiai cég kutatása szerint szívesebben vállalnak magukra a fiatalabbak egy utazáson: míg a Z generáció felnőttjei közül 12, addig az Y-ok közül pusztán 6 százalék az, aki jellemzően a külföldi társalgás élére áll.

És ha vannak önjelölt idegenvezetők, akkor miért ne lennének önjelölt helybéliek? Itt nem arra gondolunk, amikor valaki tud az adott ország nyelvén köszönni, hanem aki minden általa látogatott ország nyelvén megtanul ezt, azt és azonnal otthonosan kommunikál is. A helyiek nyelvén simán rendel egy sört, elbeszélget a pincérrel vagy megkérdezi, hogy honnan indul a busz a tengerpartra. Ők nagyon kevesen vannak, szóval simán megeshet egy társaságban, hogy senki nem ez, és akkor bizony sokkal több munkája lesz a tolmácsoknak.

Íme a 18 és 37 év közti magyar fiatalok utazó archetípusai:

• Hogy a jegyem, hol szállunk meg? Kérdezd a szervezőt! – 42%
• Nekem mindegy, minden jó lesz, de legyen idő pihenni: íme a lusta! – 19%
• Ezt semmiképp se hagyjuk ki! Az önjelölt idegenvezető útikönyvvel a fejében nyaral. – 14%
• Picit dőlj balra, jó, te pedig engedd le a kezed! Amiről nincs kép, az meg sem történt – vallja a tartalomelőállító. – 13%
• Mit is mondott? Na, majd inkább megkérdezem én! Persze, jó, ha van egy tolmács, de azért picit idegesítő is tud lenni, nem? – 8%
• Azt meg úgy mondják itt, hogy… Az önjelölt helybéli egy hét alatt mindent is jobban tud arról, hogy is kell itt kávét rendelni. – 5%