A világ legelső kísérleti atomerőművét 1951. december 20-án állították szolgálatba az Idaho államban fellelhető Arco várostól 29 kilométernyire délkeletre. A leánykori nevén EBR-I-nek (Experimental  Breeder Reactor I) hívott kutatóreaktort a német származású Walter Zinn vezetésével az Argonne Nemzeti Laboratórium szakembergárdájának 1949-es tervei alapján építették fel. Az atomenergia első polgári felhasználása mai szemmel nézve csekély teljesítményűnek volt mondható: az erőmű kapacitása csak négy darab 200 kW-os villanykörte üzemeltetéséhez volt elegendő, amely 1,4 MW-nyi hőveszteséggel járt együtt. Annak ellenére, hogy a plutónium maghasadásának „előállítása” több energiát fogyasztott, mint amennyit termelt, a kísérletet sikeresnek ítélték meg az amerikaiak.

Bizakodásuk annak ellenére töretlen volt, hogy a hűtőfolyadék áramlásáért felelős berendezések 1955. november 29-én részlegesen összeomlottak, így a rendszer jó pár hónapig csak 30 százalékosan működött. A hibák kijavítása után az erőmű kapacitását bár folyamatosan növelték az Argonne munkatársai, ám az EBR-I energiatermelése még így sem érte el Arco város villamosenergia-felhasználásnak a 10 százalékát sem. Ezt kiküszöbölendően épült fel a település mellett a BORAX-III nevű komplexum, így 1956-tól kizárólag a Manhattan-tervben is aktív szerepet vállaló Enrico Fermi olasz fizikus béta-bomlás elvén működő nukleáris erőmű energiakapacitásával látták el a város szükségletét.

Nukleáris Disneyland

A technológiai fejlődésnek köszönhetően 1966. augusztus 25-én munkába állították az EBR-II-nek hívott kísérleti reaktort, az EBR-I-et pedig felvették az amerikai Nemzeti Történelmi Emlékhelyek listájára és 1964-ben múzeummá alakították át. Az intézmény ennek megfelelően nem csak az atomenergia szerepét és emberi felhasználásnak kronologikus történetét mutatja be, a látogatóknak arra is lehetőségük nyílik, hogy „ellenőrzött keretek között” atomkatasztrófát, terrortámadást, túlvezérlést és fűtőelem-problémákat szimulálhassanak a 21. század elején beépített számítógépes játékok és hidraulikus berendezések segítségével. Az EBR-I amolyan tudományos jellegű Disneyland lett.

Az első polgári atomerőmű

Érdemes szót ejteni a világ első polgári célú, az elektromos hálózatra is rákötött atomerőművéről is, amelyet nem az Egyesült Államokban, hanem a Szovjetunióban helyeztek üzembe. A Moszkvától 100 kilométerre délnyugatra található Obnyinszk városában 1954. június 27-én kapcsolták rá a magasfeszültségű villamos hálózatra a világ első atomerőművét, amelyet Lev Kotchetkov és csapata tervezett. Az AM-1 (atom mirnij – békés atom) az akkori 5 MW-os teljesítményével 10.000 lakás áramellátását biztosította. Az építkezés 1951. január elsején indult, a reaktor beindítására pedig 1954. június elsején került sor.

A reaktort a teszteket követően kapcsolták rá a magasfeszültségű vezetékhálózatra, s innen datálják tényleges működését. Az obnyinszki erőmű közel 10 éven át a Szovjetunió egyetlen atomerőműve volt. A megnyitást követő években tudatos fejlesztési politikával elérték, hogy a város máig széles körben ismert a békés célú atomenergia tudományos és kutatási központjaként, így kézenfekvő volt, hogy az évtizedek folyamán Obnyinszkban fejlesztették tovább a Szovjetunió atomprogramját. A város napjainkban több mint egy tucat tudományos kutatási központnak ad helyet, amelyek fő kutatási területei a nukleáris energia tudomány, sugárzási technológia, egészségügyi-orvosi sugárzás és meteorológia.

Az alap prototípus

A kezdeti AM-1-es reaktor ma már nem létezik, mivel a világ első atomerőművét 2002-ben végleg bezárták, ám nem műszaki, hanem gazdasági okok miatt: alacsony teljesítménye már nem volt kifizetődő. Természetesen a reaktor minden mai reaktor prototípusa és elődje volt, amelyben grafit alapú fékezőanyagot (úgynevezett moderátort) és vízhűtést használtak. A későbbiek során ebből a típusból fejlesztették ki a modernebb RBMK (csatorna típusú, nagy energia-kimenetű) reaktorokat. Az atomerőmű és a hozzá kapcsolódó kutatási központ emellett katonai bázisként is szolgált, hiszen az ötvenes évek közepén itt kezdték el kiképezni a Szovjetunió első nukleáris tengeralattjárójának – Leninszkij Komszomol (vagy K-3) – legénységét is.