Hogy került az akvarell az Antarktisz legöregebb épületébe?

A képet, amelyen egy apró, a fakúszfélék családjába tartozó énekesmadár teteme látható, egy penészfoltokkal és pingvinürülékkel borított papírhalom alatt találták meg annak a két kunyhónak az egyikében, amelyeket norvég felfedezők építettek 1899-ben az Adare-foknál, később pedig Scotték használtak az útjuk során - írta a BBC News.

Az Antarktisz legöregebb épületében tavaly felfedezett, ám mostanáig titokban tartott festményről úgy vélik, hogy Edward Wilson brit tudós munkája, aki a tragikusan végződött 1912-es déli-sarki expedíción vesztette életét. A Déli-sark örökségét felügyelő Antarctic Heritage Trust munkatársa, Josefin Bergmark-Jimenez pályafutása legjelentősebb pillanatának nevezte az akvarell felfedezését. A szakember Wilson egyéb műalkotásainak elemzését követően állapította meg, hogy az 1872-ben, az angliai Cheltenhamben született brit tudós festette a képet, amelyen az 1899-es dátum, a fakúszfélék felirat és egy nagy T betű is látható.

Bergmark-Jimenez szerint az, hogy az alkotás szinte tökéletes állapotban maradt fenn, annak köszönhető, hogy egy csomó papírlap közé szorulva, teljes sötétségben és hidegben töltötte az elmúlt több mint 100 évet, ami ideális környezet a fényre kifejezetten érzékeny vízfestmények számára.

Azt még mindig nem tudni, hogy az alkotás miként került annak idején az antarktiszi kunyhóba, miközben a fakúszfélék az északi féltekén élnek, de a kutatók úgy vélik, hogy Wilson akkor festhette, amikor a tuberkulózist legyőzve lábadozott Európában.

A képet és az Adare-foknál talált csaknem 1500 egyéb tárgyat a helyreállításukat követően visszaszállítják a kunyhókba, amelyek az Antarktiszi különlegesen védett területének részét képezik. A festményről másolatot készített a christchurch-i Canterbury Múzeum. Robert Falcon Scott 1912 januárjában érte el a Déli-sarkot, egy hónappal elmaradva Roald Amundsentől, aki elsőként hódította meg az Antarktiszt. Scott négy társával együtt a jégmezőn vesztette életét, visszaúton a bázisuk felé. A holttestek és a mellettük heverő levelek, naplók felfedezését követően nemzeti hősökként ünnepelték az expedíció tagjait.