Mi indokolja és teszi nélkülözhetetlenné a vizuális eszközök, így a képek, a fotók alkalmazását a turizmus területén? Az összes észlelési képességünk közül a látás a legnemesebb érzéklelés a nyugati, fejlett társadalmak életében. A látogató épít a képi üzenetekre, sőt, a mai digitális világban, egyre inkább csak vizuális, vagy vizualizálható információkat oszt meg és fogyaszt. Helyváltoztatásaink, utazásaink során ez fokozottan így van.

A turista által alkotott kép, vagy „tekintet” is globalizált bizonyos értelemben, főleg, hogy az idő és a távolság is lerövidült mára a technológiai vívmányoknak köszönhetően. Ma már helyeket alkotunk és helyeket fogyasztunk: ilyenkor kulcsfontosságú szerepe van a képi benyomásnak, hiszen azok formálják, hogyan szemlélünk valamit, hogyan tekintünk rá. A legmodernebb társadalomtudományos indíttatású szociológiai elemzések a városi terek átalakulása során a város-képek szerepét tárják fel, például. A városi terek, mint turisztikai attrakciók olyan képekként jelennek meg, amelyek a városmarketing számára ma már nélkülözhetetlenek. A látogatónak vannak elvárásai, olyan képei, amelyeket útikönyveken, blogokon, vagy filmeken keresztül előzetesen alakít ki. A helyszínen ezek a képek módosulnak és saját jelentéstartalmakkal, újabb képekkel egészülnek ki a turista fejében, amelyeket el is raktároz, sőt megoszt, hazavisz.

A Budapest Images, mint ahogyan neve is sugallja, a turizmus fogadó-oldali kommunikációját támogatja, elsősorban a fővárosban, illetve a fővárosról bárhol a világban. Nem csupán a turisták utaznak valahová, hanem a tárgyak, kultúrák és az imázsok is velük együtt, illetve a hazafelé is: a kultúra mobilitásáról beszélünk ilyenkor.  Ezek az imázsok egy közösség, egy nemzet, vagy város saját önkifejező eszközei. A történelmi események, sztorik, a hagyományok és az ismert ikonok mellett a megaesemények definiálnak és pozícionálnak ma egy országot, egy népet, egy kultúrát, egy várost. A turizmus talán leghumánabb meghatározása is képi-alapú. Olyan autentikus élményeket keresünk, amelyek eltérnek a megszokottól, azoktól a képektől, amelyek már nem elégítik ki igényeinket.

Tulajdonképpen a ma turistája a ma zarándoka is, hiszen felfedezni, megérteni kívánja a rejtett, háttérben lévő kincseket. Desztináció-marketing megközelítésben pedig ugyan ezen „különbözésen”, a kitűnésen keresztül épül fel az a nézet, vagy képi összesség, imázs, amely egyedivé tehet egy turisztikai fogadóterületet. Amikor az autentikusat keressük, segítségül hívjuk a fotókat, a fotósokat is. Szolgáltatói oldalról, a legmagasabb szintű szolgáltatás azt jelenti, hogy megszólítjuk, bevonjuk a fogyasztót, mindezt érzelmi alapon. Ezekhez az imázs, a felismerhető képek összessége teremti meg az alapot. Hányszor halljuk, olvassuk a következő kifejezéseket: „szolgáltatás-centrikus szervezet”, „fogyasztó-fókuszált menedzsment” és „imázs-vezérelt vásárló”. Mindegyik valamiféle kialakított és közvetített kép emocionális erejében gyökerezik.

A fotók egyfajta megállított, beállított, berendezett lenyomatai a tipikusnak illetve a nem mindennapinak: más szögből, más napszakban, olyan effektekkel hozza ki a mély tartalmat, amelyeket amúgy nem is veszünk észre. Így alakul ki az a speciális nézet, amely helyről-helyre, időről-időre más, ugyanakkor társadalmi viszonyok, csoportok, találkozások és kapcsolatok is alakítják. Bódis Krisztián erre alapozza és építi folyamatosan Budapest Images portfólióját: másképp láttatja a budapestieknek már automatikusan beépült információt, izgalmassá, mozgalmassá, kontrasztossá téve azokat a helyeket, amelyek, ezáltal még eredetibbekké válnak az ott élőknek és az oda érkezőknek.

Mint ahogyan a képeknek maguknak is, a turizmus, mint szervezett mozgás-jelenségnek egyértelmű jellemzője az előbb említett kontrasztosság, például a szabadidő-munkaidő, hazai / elérhető-távoli/ nem elérhető, megszokott-új élmények viszonylatában. Az élményszerzés és az élmény visszaidézése a képek alapvető működésére épülő jelenségek a turizmusban. Az élményelemek újra-előhívásában, újra-feldolgozásában segítenek a képek és a szimbólumok. Az igazi turisztikai élménykereső ugyanazt éli át, mint a gyermekkori képeit visszanéző érettebb valaki. Túl van a gyermekkori eseményeken, bizonyos értelemben kívülről nézi azokat, de ő maga szerepel bennük, benne is van tehát. Igazi, jó értelemben vett turistaként így viselkedünk mi magunk is, hiszen fél lábbal legalább bent szeretnénk lenni a fogadó társadalom mélyén. Nem csak a hely, lesz tehát fontos, sokkal inkább annak a részévé válás.

Bódis Krisztián képei e kísérő nélkül is önmagukért beszélnek, és mivel a Hungary NEXT ország-márka-műhely egyik meghatározó tagjáról van szó, az ő sztorija a NEXT sztorija is egy kicsit, hiszen a nemsokára öt éve működő alkotó közösség minden egyes projektjében különös hangsúlyt fektet a vizuális információk kreatív közvetítésére.