Hollókő most megmutatja, miként esküdtünk az elmúlt 40 évben
Negyven év esküvőit idézik fel a világörökségi Hollókőn szombaton nyíló kiállításon, amely a Nógrád megyei falu esküvői népszokásait, eszközeit és ruhadarabjait mutatja be a dr. Román András Látogatóházban.
Terékné Szabó Erika, a kiállítás rendezője az MTI-nek csütörtökön elmondta, hogy a bemutatott tárgyak, képek mind-mind a helybéliek féltett, nagy becsben őrzött kincsei, amelyek hűen tükrözik a falu évtizedes hagyományait. Az Esküvők Hollókőn az elmúlt 40 évben című kiállításra valamennyi hollókőitől kértek esküvői képeket, így azokon a lakosok szülei, nagyszülei, dédszülei láthatók, valamennyi generáció legszebb pillanatai. A mintegy 400 fotót képeslap nagyságban, fehér masnival díszített képkeretekben állítják ki. Összegyűjtöttek 15 menyasszonyi ruhát is, köztük olyanokat, amelyekben a felső fehér szoknya alatt öt-hat alsószoknya és három-négy vasalt szoknya van. Lesz vőlegényruha is, amely a hagyományos népviseletnek megfelelően hímzéses fehér ing, lajbi, csizma és fekete nadrág. Bemutatják a régi gyűrűpárnákat, meghívókat, és az 1950-es, 1960-as években gyűrű helyett adott eljegyzési szobrocskákat, zsebkendőket.
Az Esküvők Hollókőn az elmúlt 40 évben című kiállítás a megnyitó napján, majd május 7-én és 14-én 11-től 17 óráig lesz látogatható. A látogatók a kiállításon több esküvői süteményt meg is kóstolhatnak: lesz lagzis barack, túrós lepény, pogácsa és kemencében sütött örömkalács. Ebbe a kelt mazsolás kalácsba tűzték a krepp papírral feldíszített hántolt mogyorófavesszőket. A résztvevőket köszöntő vőfély száz éves vőfélykönyvből olvas majd fel, és idősek emlékeznek vissza, hogyan zajlottak régen a lagzik a kikéréstől a stafírung összeállításán át az esküvő végéig. Lesz, aki azt osztja meg a rendezvényen, hogyan szöktette meg leendő feleségét - mondta Terékné Szabó Erika. A program végén rezesbanda muzsikál. Az eseményt Szabó Csaba polgármester nyitja meg, aki az MTI-nek elmondta: mindenki számára érdekes lesz látni, hogy akiket 60-70 éves asszonyokként ismernek a faluban, milyenek voltak fiatal menyasszonyként. Felidézte, hogy néhány évtizede a rokonok egy hétig is együtt dolgoztak az esküvő előtt, elmentek sátornak való fáért, azt együtt építették, díszítették, sütöttek, főztek. A látogatóházban a sátrak hangulatát adják majd vissza a két színből összehajtogatott krepp papírokkal díszített teremben.
