Tunézia sokak számára a homokos tengerpart, az all inclusive hotelek és a Földközi-tenger türkizkék vizét jelenti, pedig az észak-afrikai ország jóval többet kínál egy klasszikus nyaralásnál: évszázadok történelme, ókori civilizációk emlékei, pezsgő bazárok, mediterrán életérzés és az arab világ gazdag kulturális öröksége egyszerre van jelen.

Tunézia, az ellentétek országa

Történelmi korokon átívelő hagyományok és a modern világ, Európa és Afrika találkozása, szegénység és gazdagság, nyugodt tengerpart és a bazárok lüktető forgataga. Ez Tunézia, az ország mindenhol egy új arcát mutatja: a nyüzsgő tuniszi medinától a fehér-kék Sidi Bou Said utcáin át egészen az ókori Kartágó romjaiig.

És mindenütt jelen vannak az ott élő emberek: az alkudozás a bazárban, a tengerparti városok lusta ritmusa, a kávézóban éneklő családok, a turistákkal bármikor kedvesen beszélgető helyiek.

Első pillantásra nem biztos, hogy magával ragad, ám egy-két nap, és másképp látja ezt az országot az idegen.

Tunézia fokozatosan, napról napra mutatja meg varázsát, hogy aztán az elutazás napján, csak arra tudjunk gondolni: jó lenne még tovább maradni.

Az első élmény a levegőből nézve még minden nagyon rendezett: fentről látható, ahogy mértani pontossággal, szabályosan sorakoznak az olívafák a terrakotta színű földön.

A monastiri repülőtérről a busszal Hammametbe tartva az autópályán, kellemes a forgalom, csak egyszer zavarja meg utunkat útlezárás és kisebb dugó. Így viszont láthatjuk, hogy az országban a hulladékszállítás (és kezelés) valószínűleg nem egyszerű, mert ahol nem olívafák vannak – amelyek alatt tökéletesen karbantartott a föld – ott minden csupa szemét: műanyag palackok, nejlonzacskók és még ki tudja mi minden.

Míg a hűvös buszban utazunk, idegenvezetőnk, Bajkó Ildikó Tunézia függetlenségének történetéről mesél és néhány praktikus tanácsot is ad az itt tartózkodáshoz. Megtudjuk, hogy az ország mintegy 75 éven keresztül, egészen 1956-ig francia gyarmat volt. Ezért a mai napig erősen jelen van a francia nyelv és kultúra, az ország lényegében kétnyelvű. A függetlenség kivívásában kulcsszerepet játszott Habib Bourguiba, az ország első elnöke, akit a modern Tunézia megteremtőjeként tartanak számon, és akinek reformjai alapjaiban formálták át az országot. Modern iskolarendszert épített ki, bevezette a kötelező oktatást fiúk és lányok számára és kiterjesztette a nők jogait. Tunézia különben a női jogok terén az arab világ egyik legprogresszívebb országa, a nők 1956 óta szavazhatnak, dolgozhatnak, tanulhatnak, házasságukról saját maguk dönthetnek és joguk van a váláshoz is.

Az országban több millió olajfa terem - Tunézia a világ legjelentősebb exportőrei közé tartozik,

de híres citrusféléiről, szőlő- és bortermeléséről, valamint jelentős foszfátkészletek is találhatók itt. A tunéziai konyha a mediterrán és arab ízek keveréke, jellemzőek a fűszeres, aromás fogások, helyi különlegesség a kuszkusz, ami a legismertebb nemzeti étel, a csípős paprikakrém, a harissa, illetve a grillezett húsok és halételek, és persze a datolya és az abból készült édességek. Az alkoholfogyasztás nem tiltott, kapható helyi sör, tunéziai bor, és ha már itt vagyunk, érdemes megkóstolni a híres fügepálinkát, a boukhát.

Az ország hivatalos pénzneme a tunéziai dinár, amelyet a hotelekben lehet váltani euróból vagy dollárból, jelenleg 1 dínár nagyjából 103-106 forint körül mozog.

Hammamet: apró halászfaluból világhírű turisztikai központ

Nehéz elképzelni, de a mai nyüzsgő turistaparadicsom helyén a 20. század közepéig csupán egy csendes, poros halászfalu volt. A turizmus fellendülése nagyrészt egy román származású, tehetős művészetpártolónak, George Sebastiannek köszönhető, aki az 1920-as években építtetett itt magának egy villát, amely rövidesen a kor művészeti és társadalmi elitjének találkozóhelyévé vált. Számos európai és amerikai művész, író és értelmiségi fordult meg itt, köztük festők, írók és zenészek. A második világháború idején még Winston Churchill is eltöltött itt néhány napot.

Ahogy az lenni szokott hamarosan a vagyonos külföldiek is felfedezték a várost, majd sorra épülni kezdtek a szállodák, villák és üdülőkomplexumok, így Hammamet szép lassan Tunézia egyik legfontosabb turisztikai célpontjává alakult. 

Népszerűségét különleges fekvésének is köszönheti: a várost egyik oldalról a hegyek, másik oldalról a tenger határolja.

A hegyek felől érkező szellő mérsékli a nyári hőséget, így a hőmérséklet gyakran 7–8 fokkal alacsonyabb, mint Tunézia délebbi részein, például Sousse környékén. A város mindössze 60 kilométerre fekszik Tunisztól, Kartágótól és Sidi Bou Saidtól, amelyek kihagyhatatlan látnivalók. De ne szaladjunk ennyire előre, érdemes még egy kicsit elidőzni Hammametben.

A város két fő részből áll: az óváros (medina) hangulatos bazárokkal, keskeny utcákkal és hagyományos arab építészettel és Yasmine Hammamet, a modern üdülőövezet luxus és kevésbé luxus szállodákkal – európai utazóknak  nyilván pénztárcától függően, de érdemes a legmagasabb kategóriát előnyben részesíteni, nehogy meglepetés érje az utazót.

A városon belüli közlekedés legegyszerűbb módja a taxi, ami idegenvezetőnk szerint biztonságos és viszonylag olcsó, ezért a turisták körében népszerű.

 „Indulás előtt azonban érdemes megállapodni a viteldíjban”

, javasolja Ildikó.

Szállodánk Yasmine Hammamet medinájától sétatávolságra van, így az egyik nap végén a medinába nem taxival, hanem gyalog indulunk el, hogy felderítsük, tényleg olyan pezsgő-e az éjszakai élet, mint amilyennek mondják.  Az utcán neonfényben pompázó lovaskocsik várják utasaikat, mindenhol emberek, a bazár tömve. Kisebb keresgélés után találunk egy autentikus helyet, ahol vízipipázunk és mentateát iszunk és kedvünkre elmerülhetünk a zenészek játékában és a helyi családok énekében.

Mentatea a bazárban, Kartágó romjai és Tunézia ékszerdoboza

Tunisz körülbelül egy órányira található Hammamettől. A város különlegessége kettősségében rejlik, a régi és az új világ harmonikusan él egymás mellett. Egyik oldalon ott az óváros, a medina sikátoros, tradicionális világa, a másikon a francia gyarmati időkből fennmaradt modern városrész, széles sugárutakkal, Párizst idéző fasorokkal, francia katedrálissal és európai hangulattal. A tuniszi bazár igazi orientális élmény: illatok, színek, hangok kavalkádja. Az utcák mesterségek szerint tagolódnak,előbb a rézművesek, majd a  ruhakészítők, az ékszerészek és a bőrárusok. Itt aztán lehet alkudozni, vásárolni, vagy beülni egy helyi kávézóba, ahol helyi arab kávét vagy egy frissítő és megunhatatlan mentatával pihenhetjük ki a vásárlás és alkudozás fáradalmait.

Tunisztól nem messze, körülbelül 25 kilométerre található Sidi Bou Said. Ez az egyik legszebb település az országban. A város fehérre meszelt házaival és kék ajtóival a görög Szantorini szigetét idézi. Meredek fő utcája a Café de Natteshez vezet, már innen is csodálatos kilátás nyílik a Földközi-tengerre. Ez a tradicionális mór stílusú kávézó évtizedek óta a helyiek és turisták találkozóhelye, ahol szőnyegekkel borított emelvényeken ülve, cipőt levéve, hátunkat párnáknak támasztva  élvezhetjük az időtlenséget.

Sokáig azért ne lustálkodjunk, inkább kerekedjünk fel, mert a város minden utcája képeslapra illő látvány, főleg, ha letérünk a turista ösvényről és a néptelenebb utcák felé vesszük az irányt. Eltévedni esélytelen, a végén úgyis minden utca a főútba vezet, onnan meg a kilátóteraszra, ahonnan a tenger pazar látványa tárul elénk.

E felett található a városka ötcsillagos hotelje, a La Villa Bleue, ahol nem csak a tökéletes panoráma vár, hanem jó helyi konyha: friss saláta helyi alapanyagokból, tengeri herkentyűs kuszkusz hagyományos tagine tálban, végül egy frissítő citrom sorbet.

Az ókor nagyhatalma, amelyet háromszor is leromboltak

Következő állomásunk Karthágó, az ókori világ egyik legjelentősebb települése: a város, amelyet a történelem viharos időszakai – többször is – megtépázott, ma a tunéziai felső tízezer lakóhelye. A föníciaiak alapították i.e. 814-ben, és évszázadokon át a mediterrán térség egyik legerősebb kereskedelmi és katonai központja volt. A rómaiakkal vívott pun háborúk végén a várost a rómaiak felégették, de mivel stratégiailag fontos helyen feküdt, később újjáépítették, és Kr. u. 2–4. században ismét Afrika egyik legjelentősebb római központja lett. A ma látható romok nagy része ebből az időszakból származik. Később újabb pusztítások érték, amikor az 5. században jöttek a vandálok, majd száz év múlva az arab hódítók.

A romok között ma is láthatók a pun település maradványai: Antoninus császári fürdője és a nemrég felfedezett Tophet, a pun szentély és temetkezési hely, ahol, ha minden igaz (bár a történészek a mai napig vitatják) gyermekáldozatokat mutattak be, hogy elnyerjék az istenek kegyét. A régészeti feltárások során számos urnát találtak itt gyermekek hamvaival.

A Mahdiához közel található amfiteátriumot El Jem-ben Kr. u. 230-ban a római Colosseum minájára építették és a harmadik legnagyobb ilyen építmény a világon, és fénykorában mintegy 30 ezer néző befogadására volt képes.

A hely különlegessége, hogy hatalmas kőtömbjeit habarcs vagy beton nélkül illesztették egymáshoz, az építményt máig a precíz mérnöki tudás és a kövek súlya tartja egyben. A háromszintes kolosszeum alatt pedig kiterjedt föld alatti folyosórendszer húzódik, ahol egykor a vadállatokat tartották.

Távol a turisták zajától: Hergla

Sousse-tól körülbelül félórányi autóútra található Hergla városkája. A mindössze hatezer lakosú település nem az a klasszikus turistaparadicsom. És pont ez adja a varázsát.

A fehérre meszelt házak és a kék részletek remekül passzolnak a tenger színeihez. Egykori halászfaluként Hergla megőrizte autentikus karakterét, az élet érezhetően lassabb, nyugodtabb. Egyfajta rejtett gyöngyszem, itt nincs a szokásos medina és bazár, van viszont több apró üzlet, ahol helyi kézművesek termékeire bukkanhatunk: halfa fűből készült mindenféle fonott tárgyak, kosarak, lámpák, tükrök. Mielőtt felszállnánk a buszra, búcsúzásképpen még vetünk egy pillantást a város talán legkülönlegesebb helyszínére, a tengerparti sziklákon fekvő ősrégi temetőre.

Egyhetes látogatásunk során nem csak az ország látnivalóit ismertük meg, hanem Hammamet, Sousse és Mahdia szállodáinak széles palettáját, a családbarát resortoktól a prémium tengerparti hotelekig. Ezekről következő cikkünkben olvashatnak beszámolót.