Patkó Bandi Fája és a lant alakú feketefenyő
Emléktáblát avattak a Barcsi Borókás védetté nyilvánításának negyvenedik évfordulója alkalmából.
Egyedi módon ünnepelte meg a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága a Barcsi Borókás védetté nyilvánításának negyvenedik évfordulóját. A vendégek rövid sétát tettek a természetvédelmi területen, ellátogattak az egykori Kuti őrházhoz, ahol V. Németh Zsolt államtitkár, Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója és Szászfalvi László, a térség országgyűlési képviselője leleplezte az épület falán elhelyezett emléktáblát.
A turizmus is fontos a nemzeti parkoknak
V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára elmondta, nincs felesleges faj, csúnya növény vagy állat, valamennyi szükséges a tápláléklánc fenntartásához. Kitért arra is, amikor a természetvédelemről döntünk, tulajdonképpen magunkról döntünk, ezért kerülnek a védett területek a nemzeti kánonba, az értékek közé, ami arra is sarkall bennünket, hogy ezeket ne csak védjük, hanem meg is ismertessük minél több emberrel. Kiemelte, a nemzeti parkok jó munkát végeznek, mert nem csak a génmegőrzést, a tudományos munkát, a védelmet, regulákat tartják fontosnak, hanem a turizmust is. Závoczky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója hozzátette, a dél-dunántúli régió egyik legértékesebb területe a Barcsi Borókás, amit évente több ezer ember keres fel.
„A mai ifjúság, főleg, akik lakótelepeken élnek és csak interneten, filmekről ismerik meg ezeket a területeket, ha szembetalálják magukat egy rackajuhval vagy szürkemarhával, belekóstolnak egy borókabogyóba, egy kicsit magukba szívják a berek égerlevél illatát, látják a rétisast, akkor kialakul bennük egyfajta kötődés” – fűzte tovább a megkezdett gondolatokat Kárpáti László erdőmérnök, a Fertő–Hanság Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója, aki pályafutását a Barcsi Borókásban kezdte.
Megújult a terület növényzete
Az egyedi vegetációjú Barcsi Borókás az állattartóknak köszönheti létezését: a legelésző juhok mindent más növényt elfogyasztottak a réteken, így a szúrós levelű borókás megerősödhetett. Tizennégy éve ugyanis hatalmas tűz pusztított a borókásban, ami mára a 350 rackajuhnak köszönhetően újra visszatelepült, s meg is újult a terület növényzete.
A szakközönség figyelmét a Barcs-Darány határában húzódó homok- és lápvidék természeti értékeire először 1923-ban hívta fel Boros Ádám, a magyar flóra neves kutatója. A „Patkó Bandi Fája” elnevezésű kocsányos tölgyet, a „lant alakú” feketefenyőt, illetve a Rigóc-patak középső szakaszát 1942-ben helyezték természetvédelmi oltalom alá.
A borókás az énekesmadarak kedvelt költőhelye. Lefolyástalan területein láperdők tenyésznek, amelyek állományalkotó fafaja a mézgás éger. A vízborítás miatt kialakult „lábas égereken” tőzegmohatelepeket látni. Ritka növényfaj az itt megtalálható fűzlevelű gyöngyvessző, valamint a fokozottan védett tarajos pajzsika. Szintén fokozottan védett az egyedül itt található királyharaszt.
