hirdetés
hirdetés

BTH Bu­da­pes­ti Tu­risz­ti­kai Szol­gál­ta­tó Kht. Spa­nyol öröm­tánc – ma­gyar ün­ne­pelt

Két do­log hoz­ta láz­ba a spa­nyol fő­vá­rost má­jus idu­sán: a Baj­no­kok Li­gá­ja dön­tő­jé­ben nyert imá­dott csa­pa­tuk, a Real Mad­rid, és el­hoz­ta a ku­pát, a má­sik, hogy el­ér­ke­zett a vá­ros vé­dő­szent­jé­nek, Szent Izi­dor­nak ün­ne­pe. E két ok­ból egy is bő­ven elég lett vol­na, hogy sen­ki ne dol­goz­zon, egész nap in­kább tán­col­ja­nak, éne­kel­je­nek, egyik fiesz­ta kö­ves­se a má­si­kat. Így azon­ban szin­te le­ír­ha­tat­lan az az öröm­pa­rá­dé, amely­ben a BTH ma­gyar csa­pa­ta – a vá­ros fő­te­rén, a Plaza May­oron – részt vett.

hirdetés

A tény rö­vi­den an­­nyi: Mad­rid vá­ro­sa le­he­tő­sé­get biz­to­sí­tott, hogy vé­dő­szent­je, a Szent Izi­dor-na­pi ün­nep­sé­gek ke­re­té­ben a fő­té­ren be­mu­tat­koz­has­sa­nak azok az or­szá­gok, akik csat­la­koz­ni sze­ret­né­nek az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz. E tag­je­lölt or­szá­gok pa­vi­lon­jai – köz­tük a ma­gya­rok a leg­jobb he­lyen, ép­pen kö­zé­pütt – négy na­pon át be­mu­tat­hat­ták or­szá­gu­kat, né­pü­ket, kul­tú­rá­ju­kat, „meg­fű­sze­rez­ve” élő szín­pa­di pro­duk­ci­ó­val is. A BTH és Bu­da­pest Fő­vá­ros Ön­kor­mány­za­ta a Bu­da­pest Rag­ti­me Ban­det „ve­tet­te be”, és a fi­úk jó vá­lasz­tás­nak bi­zo­nyul­tak, mert a tü­zes spa­nyo­lok a kon­cert vé­gén vis­­sza­tap­sol­ták a ban­dát, rá­adást kö­ve­tel­ve.

A be­mu­ta­tó­val egy­be­kö­tött ün­nep­ség­so­ro­za­tot Mer­ce­des de la Merced as­­szony, a vá­ros fő­pol­gár­mes­ter-he­lyet­te­se nyi­tot­ta meg, aki­nek ma­gyar „al­te­re­gó­ja”, az­az Bu­da­pest má­so­dik em­be­re, Schif­fer Já­nos fő­pol­gár­mes­ter-he­lyet­tes szin­tén je­len volt. Őt kér­dez­tük a meg­nyi­tót kö­ve­tő­en ar­ról, mi lá­to­ga­tá­sá­nak oka.

– Itt­lé­tem­nek elég pró­zai a ma­gya­rá­za­ta: va­la­ki­nek fel kel­lett vál­lal­nia a vá­ros­há­zá­ról ezt a na­gyon is fon­tos ese­mény­so­ro­za­tot. Hi­szen ki­csit gaz­dát­la­nul ma­radt ez a fel­adat. Pe­dig az EU-ba je­lent­ke­zők szá­má­ra biz­to­sí­ta­ni az EU-tagország sa­ját fesz­ti­vál­ján va­ló rész­vé­telt – pél­dá­san ön­zet­len gesz­tus, amit mél­tá­nyol­ni kell. Azon­kí­vül a két or­szág ide­gen­for­gal­mi kap­cso­la­ta­in is csak se­gít ez a ren­dez­vény­so­ro­zat. Ta­lán köz­re­játsz­hat le­rom­bol­ni ró­lunk azt a ma még min­dig élő tév­hi­tet, hogy nye­reg alatt pu­hít­juk a húst, és lo­von já­runk. Most nem­csak Bu­da­pest vá­ros mu­tat­koz­hat be, ha­nem az egész or­szág­ról köz­ve­tít­he­tünk va­lós és ér­té­kes ké­pet. Eh­hez ha­son­ló ki­ál­lí­tá­so­kat ren­dez­nek Frank­furt­ban, Stutt­gart­ban, Ber­lin­ben és Ame­ri­ká­ban több he­lyen, jó, hogy most elő­ször a spa- ny­olorszá­gin is je­len le­he­tünk.

A fő­pol­gár­mes­ter-he­lyet­tes asszony a tag­je­lölt or­szá­gok nagy­kö­ve­te­i­nek ka­ré­já­ban be­szélt. Köz­tük ott ma­ga­so­dott ki a töb­bi­ek kö­zül dr. Var­ga Koritár Pál, az ős­­szel le­kö­szö­nő ma­gyar nagy­kö­vet:

– Most Spa­nyol­or­szág a fél­éves EU-elnökséget ki­hasz­nál­va ho­zott fő­vá­ro­sá­ba a tag­je­lölt or­szá­gok­ból egy kis kul­tú­rát, is­mer­te­tőt. E ren­dez­vény­so­ro­zat­nak óri­á­si le­het a hasz­na: mert ha­zánk nem elég­gé is­mert. Bár az tény, na­gyon sze­ret­nek min­ket, hi­szen pél­dá­ul Pus­kás ne­vét min­den­ki tud­ja. Ő ott volt kü­lön­ben a glas­gow-i, mos­ta­ni győz­tes ta­lál­ko­zón is a Baj­no­kok Li­gá­ja dísz­ven­dé­ge­ként.

És hol volt he­lyet­te­se he­lyett a meg­nyi­tón ma­ga a fő­pol­gár­mes­ter? Ta­lán ki­ta­lál­ha­tó a spa­nyo­lok fut­ball­imá­da­tá­ból: igen, igen, ő fo­gad­ta ugyan­ab­ban az idő­ben a me­gye­há­zán a ha­za­ér­ke­ző győz­tes csa­pa­tot. A man­kó­i­ra tá­masz­ko­dó, kis­sé bi­ce­gő Cańizares ka­pust, aki a mér­kő­zés he­vé­ben lá­bát tör­te, a ku­pát la­zán a vá­ros el­ső épü­le­té­be be­ci­pe­lő Ra­ult, az is­te­ní­tett Rober­to Car­lost és a töb­bi­e­ket. Akik egész nap nyi­tott bu­szu­kon a vá­rost jár­ták, és hol itt tűn­tek fel egy fiesz­ta ere­jé­ig, hol ott. A Cibele­sen, a vá­ros egyik leg­szebb te­rén pezs­gő­für­dő vár­ta őket, a Bern­abeu sta­di­on­ban pe­dig nyolc­van­ezer em­ber tű­zi­já­ték­kal és le­ír­ha­tat­lan ová­ci­ó­val.

A mad­ri­di­ak kü­lön­ben a fo­cin és a fiesztán kí­vül még va­la­mit imád­nak: vá­sá­rol­ni. Szin­te nincs még egy ilyen nem­zet, ame­lyik en­­nyi­re nem­ze­ti spor­tot űz­ne a bolt­ból bolt­ba já­rás­ból. Szom­ba­ton meg se kí­sé­rel­je az ide­gen, hogy be­lép egy üz­let­be, mert úgy­se fér­ne be a sok hely­bé­li­től. Fér­fi­ak-nők ve­gye­sen vagy ba­rát­nők kart kar­ba ölt­ve együtt jár­ják ren­dít­he­tet­le­nül a bol­to­kat, és meg­vesz­nek szin­te min­dent, ami a ke­zük ügyé­be ke­rül. Bor­zasz­tó ren­det­len­sé­get hagy­va ma­guk után, es­tén­ként úgy néz­nek ki a he­lyi­sé­gek, a pul­tok, a gon­do­lák, akár a csa­ta­tér.

Sza­bad­té­ri áru­sok is árul­ják min­de­nütt por­té­ká­i­kat, akik na­gyon pro­fin ránt­ják ös­­sze a be­ton­ra le­te­rí­tett le­pe­dő­jük négy sar­kát, ha kö­ze­leg va­la­hon­nan a kö­zeg. Köz­tük ut­cai pan­to­mim­mű­vé­szek tar­ta­nak min­de­nütt be­mu­ta­tót, moz­du­lat­lan alak­juk egyik jel­ké­pe le­het­ne Mad­rid­nak. Akár­csak a vá­rost szin­te be­bo­rí­tó sze­mét­hegy, eny­­nyi hul­la­dék egy he­lyen ke­vés vá­ros­ban akad. Mi­vel azt tart­ják, az a jó hely, ahol sok a föld­re do­bált pa­pír és min­den­fé­le más sze­mét, oda­jár­nak szí­ve­sen a hely­bé­li­ek, ahol egy bár­ban, ét­te­rem­ben, ká­vé­zó­ban vagy tor­tillázóban bo­ká­ig áll a szen­ny. És min­den­ki – sze­me­tes­la­pát he­lyett – rá is tesz in­kább még egy la­pát­tal: ci­ga­ret­ta­csik­ket, étel­ma­ra­dé­kot, pa­pír zseb­ken­dőt, min­dent a föld­re do­bál­nak gát­lás­ta­la­nul.

Bár a BTH stand­ját a Plaza May­oron sze­ren­csé­re nem bo­rí­tot­ta sze­mét­hegy, „csu­pán” a ma­gyar fő­vá­rost spa­nyol nyel­ven is­mer­te­tő pa­pí­rok, bro­sú­rák, pros­pek­tu­sok, ap­ró aján­dék­tár­gyak dí­szí­tet­ték a pa­vi­lont, még­is itt tü­le­ked­tek a hely­bé­li­ek a leg­töb­ben a négy nap alat­t. Min­dent vit­tek, amit lát­tak, és kép­te­len­ség volt es­te nyolc­kor zár­ni, ahogy elő­ző­leg szólt a meg­ál­la­po­dás. Sok­szor éj­jel fél ti­zen­egy fe­lé, mi­köz­ben húz­ták le a ro­lót, még be-be­nyúlt egy-­e­gy el­szánt spa­nyol, hogy el­kap­jon még egy utol­só bro­sú­rát vagy tér­ké­pet Bu­da­pest­ről. A Ma­gyar Tu­riz­mus Rt. he­lyi kép­vi­se­le­té­nek ve­ze­tő­je, Né­meth Jó­zsef alig győz­te pó­tol­ni min­dig ko­ra reg­ge­lig az elő­ző na­pi „pusz­tí­tást”:

– Hi­he­tet­len le­he­tő­sé­get kap­tunk a spa­nyo­lok­tól ezen a ki­ál­lí­tá­son va­ló rész­vé­tel­lel. Ők – na­gyon sze­gény, el­ma­ra­dott or­szág­ként – 1986-ban lép­tek be az EU-ba, az­óta hi­he­tet­len vál­to­zá­son es­tek át. Mi, ma­gya­rok, sem­mi­vel nem va­gyunk te­het­ség­te­le­neb­bek ná­luk, és biz­ta­tó, hogy az Ibé­ri­ai-fél­szi­ge­ten la­kók az el­múlt 16 év alatt an­­nyit fej­lőd­tek, hogy má­ra a vi­lág el­ső tíz ve­ze­tő nagy­ha­tal­ma kö­zé ke­rül­tek be. És nem le­het azt ál­lí­ta­ni, hogy ez csak az EU ér­de­me len­ne, hi­szen a tá­mo­ga­tást csak ak­kor ad­ják, ha a má­sik fél is „le­tesz ugyan­an­­nyit az asz­tal­ra”.

Így fej­lőd­he­tett csak a 40 mil­lió la­ko­sú or­szág­ban ilyen mér­ték­ben az út­há­ló­zat, az inf­rast­ruk­tú­ra, a te­le­fon­há­ló­zat. Köz­tu­dott, a spa­nyo­lok 9 szá­za­lé­ka (3980 ezer fő) uta­zik kül­föld­re, és biz­ta­tó, hogy ez a szám év­ről év­re nő. Ma­gyar­or­szág­ra ta­valy 95 ez­ren utaz­tak, ez 7 szá­za­lék­kal több, mint egy év­vel ko­ráb­ban. Hoz­zánk fő­ként a 35-50 éves kor­osz­tály tart, fő­ként há­rom- és négy­csil­la­gos ho­te­le­ket ke­res­nek fel. Csak kö­rül kell néz­ni ezen a stan­don a vá­ros fő­te­rén, ahogy szin­te szét­sze­dik a pa­vi­lont: jó itt ma­gyar­nak len­ni. És nem kell hoz­zá nagy jós­te­het­ség, hogy meg­ál­la­pít­suk, a ké­sőb­bi­ek­ben még jobb lesz.

Vágó Ágnes, főszerkesztő
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai