hirdetés
hirdetés

Malajziai úti beszámoló (1. rész)

Luxusautók és teaültetvények

Malajzia a világ vezető turisztikai nagyhatalmai közé tartozik. Az évi 25 millió turistaérkezés révén a globális toplista 10. helyén áll, Kína után a második legnépszerűbb ázsiai úti cél. A népszerűségnek több oka van, de legfőképp a kiváló infrastruktúra – modern repülőterek, autópályák, szállodák –, a jó ár-érték arány, a sokszínű – maláj, kínai, indiai és bennszülött – kultúra és a sokfelé még érintetlen természeti környezet vonzza Malajziába a turisták millióit.

hirdetés

Malajziában ugyan polgári a kormányzás, kilenc tartományban mégis találunk szultánokat. A szultáni cím ma már nem sok hatalommal jár Malajziában, de az ország kilenc szultánja tisztes jólétben tengetheti napjait. Kizárólag az iszlám vallással kapcsolatos vitás kérdésekben, például a muzulmán hitűek válási ügyeiben dönthetnek. A közelmúltban a Maláj Idegenforgalmi Hivatal, a Turkish Airlines és a JTB Ázsia-specialista utazási iroda meghívására Malajziában jártunk, ahol felkerestük a fővárostól, Kuala Lumpurtól délnyugatra fekvő Klang városát, ahol Selangor tartomány szultánja székel. Az utazás egyik apropóját az adta, hogy a török légitársaság idén júniusban indította el Isztambul–Kuala Lumpur járatát, amely heti négy alkalommal közlekedik. A palotában tett látogatást profi módon megszervezték, végig ceremóniamester kísérte a csoportot, aki mindent bemutatott a szultáni dolgozószobától a több száz férőhelyes bálteremig. Mivel vendéget éhesen hagyni náluk is óriási bűn, terített asztal is járt az idegenvezetés mellé. A szultán – akinek apja még a kerékpározás szerelmeseként főleg biciklivel járta birodalmát – finom luxusautó-gyűjteményt halmozott fel, amelyet vendégei is megtekinthetnek.

A kollekció gerincét főleg Rolls-Royce-ok és Bentley-k alkotják, de persze van néhány Porsche és oldtimer autó is. A palota előzetes bejelentkezéssel látogatható, de havonta csupán két csoportot fogadnak.

Virágkarnevál a Putrajaya-tavon

Hogy Debrecentől vették-e az ötletet, nem tudjuk, mindenesetre elég látványosra sikeredett a malajziai főváros közelében immár harmadszor megrendezett éjszakai virágparádé.

A felvonulás persze itt nem a betonon, hanem a Putrajaya-tavon történt, kamionok helyett pedig bárkákat díszítettek fel. A több tucat látványos hajó fényjátékkal kísért bemutatkozását június végén egy hétig láthatták a turisták és a helybeliek, és ezentúl minden évben megrendezik ezt az attrakciót. Napközben sem kell unatkoznia annak, aki elvetődik a tópartra, ugyanis itt rendezik a Floria nevű kertészeti és virágkiállítást, amelyen órákig bolyonghatunk, gyönyörködhetünk a millióféle trópusi növénycsodában, az orchideáktól a pálmákon át az egzotikus gyümölcsökig. Palántaféléket is vehetünk, bár nem szerencsés őket a fél világon át hazahurcolni, pláne még ha a végén a határon el is veszik őket tőlünk, ami sajnos megtörténhet. Mindenesetre fotózni lehet, ajándéktárgyakat is árulnak, este meg ott a hajós felvonulás. Amint másnap malajziai túránkon kiderült, Kuala Lumpur látnivalóival bőven felveszi a versenyt a Maláj Turisztikai Minisztérium által szervezett virágparádé. A rendezvényen a hajókon Malajzia tartományai mutatkoztak be, de érkezett úszó alkalmatosság Kínából és Kenyából is. A hajók felvonulását látványos fényjáték kísérte, az est tűzijátékkal zárult. Aki idén lemaradt róla, jövő júniusban pótolhatja.

Füstködben fuldokló ikertoronyok

Malajziai utunk kezdete előtt két nappal már arról cikkeztek a helyi lapok, hogy füst kezdi beborítani a Maláj-félsziget déli felét. A szomszédos, Indonéziához tartozó Szumátra szigetéről származó füstköd érkezésünk után vált még sűrűbbé. Kiderült, hogy ilyenkor, júniusban, az ottani száraz évszak kezdetekor, a szüret után égetik el az olajpálma-ültetvényeken az elszáradt ágakat, sok helyen pedig a 15- 20 éves ültetvények megújítását is úgy végzik, hogy a régi pálmákat kivágják és rögtön el is égetik, mielőtt fiatal cseme-tékkel újratelepítenék a vidéket. Ezt a – környezetvédelmi szempontból teljesen elavult – módszert a szintén a világ legnagyobb pálmaolaj-termelői közé tartozó Malajziában már nem nagyon alkalmazzák, ellenben a szomszédos Indonéziában még teljesen megszokott módszer. Némi csavart ad a történetnek, hogy az indonéz pálmaolaj-ültetvények jelentős része maláj vagy szingapúri óriásvállalatok kezében van. Ment is az adok-kapok a három ország, különösen a rendszeresen más területeken is rivalizáló Malajzia és Indonézia között, míg végül, ahogy az lenni szokott, jött a szél és egy kiadós eső, és minden megoldódott magától. A probléma – különböző erősséggel – rendszeresen felmerül, de olyan mértékben, mint az idén, csupán öt-hat évente. Mindenesetre az a turista, aki ilyen füstködben kénytelen ismerkedni Kuala Lumpur, Szingapúr vagy Malakka látnivalóival, nem tudja magát függetleníteni a körülményektől, mivel a légszennyezési mutató több napon át jelentősen meghaladta – egyes helyeken többszörösen is – az egészségügyi határértéknek számító 100-at. Emiatt sokan szájmaszkban közlekedtek, gyakori volt a könnyezés, köhögés, torokégés. Ráadásul ugye alig lehetett látni valamit, így a legendás ikertornyokból, a Petronas olajvállalat által építtetett, csupaüveg épületből csupán néhány elmosódott sziluett rajzolódott ki, koszossárga háttér előtt.

A sziklatemplom majmai

Kuala Lumpur látnivalóit egyébként viszonylag gyorsan lehet abszolválni, egy kiadós sétára a nevezetességek többsége könnyedén felfűzhető. Ez nem csoda, hiszen a városnak meglehetősen rövid a múltja, az ónbányászat emelte fel, azonban egy tűzvész 1881-ben a fából épült házak többségét elemésztette. Ezután a brit kormányzó döntött úgy, hogy téglából építik újjá a várost, amely néhány éven belül a gyarmat fővárosává lépett elő. Az ikertornyok mellett említést érdemel az Iszlám Művészet Múzeuma, a szultáni palota és a Little India nevű városrész, ahol az égvilágon mindent lehet kapni. Aki bírja a gyűrődést, és nem fordul fel a gyomra egykönnyen, annak érdemes egy ebédet elköltenie a város másik magas épülete, a Menara Kuala Lumpur tetején található körbeforgó étteremben.

Egy-két napos tartózkodás után azonban nyugodt szívvel magunk mögött hagyhatjuk a malajziai fővárost: bőven akad sokkal izgalmasabb látnivaló még az országban. A várostól alig 13 kilométerre ott van például a Batu barlang hindu sziklatemploma, amely ugyan alig múlt százéves, mégis valódi különlegesség. Főleg, ha látjuk, amint egy vezekelni vágyó asszony térden állva teszi meg a több száz lépcsőfokot a barlang aljától a szentélyig. Útközben tucatnyi tolvaj majom vár a hívőkre és turistákra, és pofátlanul elcsen bármit a vizespalacktól a friss gyümölcsig.

Orang aslik a dzsungelben

Innen az egykori angol gyarmatosítók által igencsak kedvelt Cameron Highlands felé vettük az irányt, ami kiváló döntésnek bizonyult a trópusi hőségben, ott ugyanis 1000 méteres magasságban kellemes, 25 fokos meleg volt, és a füstködből sem lehetett semmit érezni. Erre a Kuala Lumpurtól alig négyórányi utazásra található hegyvidékre mindenképp érdemes ellátogatni Malajziában, több okból is. Először is gyönyörű a táj: rengeteg viszonylag érintetlen esőerdőben visz az út, ráadásul a felföldön az egyik legnépszerűbb program a dzsungeltúrázás. Kiválóan képzett helyi vezetők mögött mászhatjuk meg a meredek, mégis sűrű növényzettel benőtt hegyoldalakat, és közben megmutatják nekünk, melyik fa kérgét használták tűzgyújtásra, melyiket sebgyógyításra a helyi őslakosok, az orang aslik. Azt is megtudjuk tőlük, melyik növény szárát kell megenni, ha szomjasak vagyunk. Azután célba lőhetünk az őslakosok fúvócsövével, no nem majmokra, hanem egy céltáblára. Közben a dzsungel ezer nesze, majomcsapatok veszekedése, madarak rikoltozása kíséri utunkat. Az erdőből kiérve egy orang asli falun is átsétálunk, itt már nem sok maradt az őslakosok hagyományos kultúrájából: a gyerekek állami iskolába járnak, nem hordanak népviseletet, a férfiak dolgoznak, és a motoron unokáját szállító nagypapa is Salam alajkummal köszönt minket, pedig ősei animisták voltak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kényszerből jöttek ki az erdőszélre az őslakosok: egy sárlavina néhány éve elsodorta az egész falut, három ember meg is halt. Nem maradt semmijük, és a kormány itt épített nekik házakat és iskolát. A táj szépsége mellett a turisztikai infrastruktúra is kiváló a Cameron-felföldön. A területet elsőként feltérképező William Cameronról elnevezett vidéket mezőgazdasági és rekreációs célzattal fejlesztették az 1920–30-as években. Szállodák és golfpálya épült, közben óriási területeken telepítettek gyümölcsösöket és zöldségeskerteket. A terület legideálisabb és leglátványosabb új terményének mégis az eredetileg a Himalája lábainál termesztett teacserje bizonyult, amelynek feldolgozását is itt végzik. Nem lehet hát teljes az élmény egy teaüzembeli látogatás nélkül, utána pedig kóstoljuk meg a helyiek által preferált, sűrített tejjel, sok esetben pedig különféle egzotikus fűszerekkel ízesített teát, miközben gyönyörködhetünk a teaültetvények látványában.

A Cameron-felföldről Penang, majd a napfényes Langkawi felé vettük az irányt, ottani élményeinkről novemberi számunkban olvashatnak majd.

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai