hirdetés
hirdetés

Paradicsom a Dél-kínai-tenger partján

Pálmafák hajladoznak a közép-vietnami Da Nang fehér homokos tengerpartján, miközben viharos szél teríti be sós vízpárával a környéket. A távolban egy kis szigetről óriási Buddha-szobor felügyeli az öböl vizét – a helyi párttitkár állíttatta néhány éve, hogy megvédje a várost az errefelé gyakori tájfunok pusztításától.

hirdetés

Akissé félelmetes, mégis lenyűgö­ző látványban a Furama Resort hatalmas lakosztályának erkélyé­ről gyönyörködöm, miközben a szobába bekészített féltucatnyi egzotikus cseme­gét – sárkánygyümölcs, mangó, avoká­dó, licsi – kóstolgatom. Igen, itt el tudnék tölteni egy hetet bármikor, jut eszembe, közben már rohanok, mert indulunk tovább a csoporttal.

A Buddha-szobrot állíttató párttitkár mellett számtalan meglepetés ért még minket vietnami túránkon. Álmomban sem gondoltam volna például, hogy a trópusi ég­hajlatú Saigonban, a Grand Hotel halljában szánkót húzó rénszarvassal és hatalmas feldíszített karácsonyfával fogok találkozni november végén. És nemcsak itt, a kato­likusok lakta délen, hanem az egyébként konfuciánus-buddhista ország más nagy­városaiban is.

De haladjunk időrendben, és kezdjük tú­ránkat Saigonnal, ugyanis ide érkeztünk meg a Turkish Airlines járatának fedélzetén. 

FRANCIA ÖRÖKSÉG

Saigon, vagy mai nevén Ho Si Minh-város egyik fő vonzereje, hogy akár gyalogosan is fel lehet fedezni alegizgalmasabb látni­valókat. Végigmehetünk például a Graham Green-ösvényen, amely érinti Saigon régi és modernebb részeit. Saigonban érezhető a legjobban a száz évig tartó francia gyarmati múlt. Kihagyhatatlan a Notre Dame-katedrá­lis, amely 1877–1883 között épült neoromán stílusban. A templomhoz felhasznált anyagok jelentős részét egyenesen Franciaországból szállították ide. Innen csak az utca túloldalára kell átsétáljunk, hogy megtekinthessük a vá­ros másik, emblematikus gyarmati időkben emelt épületét, a saigoni postát.

A jellegzetes sárgára festett, lenyűgöző méretű komplexumban Ho apó – vagyis Ho Si Minh, a vietnami felszabadító háború hőse – óriási méretű portréja köszönti a ven­déget. A posta ma is eredeti funkciójában működik, levelet vagy csomagot adhatunk fel, ugyanakkor a régi telefonfülkék helyét bankautomaták foglalták el. Az óriási épü­let többi részében ajándékárusok tucatjait találjuk.

Saigon egyébként azért kapta mai nevét, mert a háború hőse, Ho Si Minh itt dolgozott a hajógyárban, és innen indult hajóval Euró­pába. Éveket töltött Párizsban, Londonban, majd Moszkvában, míg végül immár kommu­nista eszmékkel felvértezve hazatért, harcolt a japánok ellen, 1945-ben pedig kikiáltotta Vietnam függetlenségét.

Ekkor kezdődött az indokínai háború a franciák ellen, majd a franciák távozása után az amerikaiak ellen folytatódott a füg­getlenségi harc. A vietnami nép óriási ál­dozatok árán végül kivívta függetlenségét. Mindenesetre a háborús emlékmúzeum megtekintését ne a túránk első napjára te­gyük, mert sokkolóak lehetnek az élmények.

Egy ország felfedezése nem lehet teljes a helyi piac felkeresése nélkül. Saigonban jó választás a Ben Thanh market, ahol tényleg mindent árulnak. Ráadásul sokat megtudunk a vietnami néplélekről is abból, ahogy az árusok közelítenek hozzánk. Rá­menősek, ugyanakkor általában kedvesek a többségükben nőnemű eladók. Bár a leg­több helyen ki vannak írva az árak, alkudni itt is kötelező, de nincs harag, szitkozódás, ha végül valaki nem vásárol. Egy-két óra alatt megtanuljuk, hogy a hat dollárért kínált pólót akár háromdollárnyi dongért vagy még annál is olcsóbban odaadják. A ruhanemű mellett a fából, féldrágakövekből készült ajándéktárgyak és a kávé a legkeresettebb szuvenír.

Apropós, kávé. Vietnam egyik legfőbb exportcikkévé nőtt a kávécserje termése néhány évtized alatt, szakértők szerint az itt termesztett robusta típusból készül a vi­lágon eladott instant kávék jelentős része. A piacon persze különlegességeket is kí­nálnak, például makikakikávét (aki járt már Indonéziában, annak ismerős lehet a kopi kuvak kifejezés) és mókuskakikávét. Mik ezek? A lényeg, hogy a kávészemeket meg­eszi a maki vagy a mókus, majd átmegy az emésztőrendszerén, és ettől különleges ízekkel gazdagodik. Aki ódzkodik az ilyes­mitől, vásárolhat Blue Mountaint is, annak ellenére, hogy Jamaica igencsak messze van Vietnamtól.

Egy sétát érdemes tenni a piac zöldsé­ges- és halasrészén is. Meglepő a tisztaság, a betonpadlót folyamatosan locsolják tiszta vízzel, így a szemét, a hulladék, a halak fris­sen kiszedett belsőségei gyorsan eltűnnek, ennélfogva a szag egyáltalán nem zava­ró. A frissen pucolt halak, kagylók, rákok, a rengetegféle tengeri herkentyű hatalmas, jéggel hűtött kádakban vagy tiszta vízben várja a vevőket. Aki megéhezett, valamelyik szomszédos kifőzdében meg is kóstolhatja a roston sült tintahalat, vagy ehet egy jó pho levest.

TENGERPART, HOMOK, ÓRIÁSKERÉK

Ho Si Minh-városban minimum két napot érdemes eltölteni, innen az egyik népsze­rű programvariáció a Mekong-delta vagy valamelyik közeli tengerparti üdülőhely fel­keresése. Mi azonban idő híján észak felé vesszük az irányt, és egyórás repülés után Közép-Vietnam központjába, Da Nangba érkezünk.

Az egymillió lakosú várost kellemesen szellősnek érezzük, széles sugárútjaival, hosszan elterülő, homokos tengerpartjá­val. Megvan itt minden, ami egy klasszikus 4S-hez (sun, sea, sand, sex) kell, még éjsza­kai díszkivilágítás és városnéző óriáskerék is. Erre a tengerparti szakaszra ugyanakkor gyakran csapnak le a trópusi tájfunok, emiatt a homokos part sok helyen olyan tempóban erodálódik, hogy mára már teljesen eltűnt. Több helyen óriási sziklákból emelnek hul­lámtörő gátat a part elé.

Da Nang környékén is könnyedén el lehet tölteni három-négy napot. A város elsősor­ban a kínai turisták kedvelt nyári üdülőhe­lye, de amikor van egy kis feszültség a két ország közötti kapcsolatokban, rögtön leáll a charterláncok többsége. Ottjártunkkor még éppen lehetett fürödni a tengerben, nem volt túl hideg a víz, ugyanakkor a viharos szél miatt úszással csak a hotel medencéjében érdemes próbálkozni.

AHOL KÉTSZÁZ ÉVE MEGÁLLT AZ IDŐ

A tengerparti pihenés mellett a legnépsze­rűbb program az innen csupán harminc ki­lométerre fekvő, hangulatos egykori kínai és japán kereskedőváros, Hoi An felkeresése.

A hátizsákos turisták, illetve azok, akik igazán el akarnak merülni egy két-háromszáz évvel ezelőtti világot idéző környezetben, Hoi An óvárosában is megszállhatnak vala­melyik klasszikus kétszintes (lent az üzlet, fent a lakószobák), régi kereskedőházból kialakított guesthouse-ban. A két szintre azért is szükség van, mert monszun idején az utcán akár méteres víz hömpölyög, ilyen­kor a földszintről az árut csörlőkkel húzták fel az emeletre.

Aki azonban itt sem mondana le némi kényeztetésről, az választhat tengerparti hotelt, medencével, pálmafákkal, masszáz�­zsal. Jó választás például a Sunrise Hotel, ahol spa, edzőterem, tenisz-, kosárlabda-és strandröplabdapálya is található. A hotel ingyenes transzfert biztosít a vendégeknek az óvárosba.

Hoi An legfőbb vonzereje, hogy jófor­mán most is úgy néz ki, mint négyszáz évvel ezelőtt. Az egységes városképi hangulatot segíti, hogy kitiltották belőle az autókat, sőt vannak időszakok, amikor még robogóval sem lehet közlekedni a keskeny utcákon.

A város ma is abból él, amiből egykor: kereskedik. Árulnak itt selymet, bőrárut, teát, szöveteket, mindenféle zöldséget, gyümöl­csöt és halat. A város központjában áll a te­kintélyes méretű fedett piac, amelynek másik vége a kikötőre néz, itt garantáltan friss árut kap mindenki. A piacon még bételt is vehe­tünk, az egyik néni szívesen megteker egy levelet, belerak egy kis mészport, egy helyi diófélét, fahéjat, majd nagyokat sercintve megmutatja, hogyan kell fogyasztani.

A hagyományos árucikkek mellett Ho Si Minh apó képével díszített pólókat, a vietnami háború idején készült klasszikus mozgósító plakátok replikáit, zenei CD-ket, miegyebeket is vásárolhatunk.

A város hangulata azonnal magával ragad, ahogy elindulunk az ódon utcákon. Az óvárost belépőjeggyel tekinthetjük meg, ez a jegy az­után minden látnivalóra érvényes. Megnézhe­tünk akár több kínai templomot, részt vehetünk tradicionális kínai zenei és táncbemutatón, de még hagyományos, a bingóra hasonlító játékban is részt vehetünk. A konfuciánus ele­mekkel átszőtt kínai buddhista templomok itt is, akárcsak máshol Délkelet-Ázsiában, erősen kötődnek egy-egy klánhoz: az egy vidékről, pél­dául Fucsienből kivándorolt kínaiak külföldön is összetartanak és őrzik gyökereiket.

Bár a kínai hagyományokat még ápolják a városban, a nyelvet már kevesen beszélik, kivéve az idegenvezetőket. A 16. században még népes kolóniát alkotó japánoknak pedig már csak a hűlt helyét találjuk, őket ugyanis a 18. században hazarendelték a felkelő nap országába, miután áruval megrakott hajóikat többször is kalózok támadták meg útban Hoi An felé, és nem volt érdemes fenntartani ezt a kereskedőkolóniát. Az egykori japán negyed bejáratát azonban ma is könnyen felismerjük, oda ugyanis még ma is azon a képeslapokról ismerős fedett japán hídon lehet belépni, amelyen egykor kereskedőik is jártak.

REPÜLŐ VAGY EXPRESSZVONAT?

Da Nangban ismét repülőre ülünk, a Vietnam Airlines járatával utazunk Hanoiba. A fedélzeti magazinból kiderül, hogy a nemzeti szállító a SkyTeam légitársasági szövetség tagja, Eu­rópában Londonba, Moszkvába és Párizsba repül. Az országon belül érdemes velük utazni, kényelmes, modern gépekkel dolgoznak, rövid a repülési idő, gyors az áthaladás a repülőtéren, nincs túlzott adminisztráció. Az 1560 kilométer hosszú országban olyan a repülő, akár a busz, messze a leggyorsabb és legkényelmesebb közlekedési eszköz az északi, a középső és a déli országrész között. Persze akinek van ideje, próbálja ki a Hanoi–Saigon expressz­vonatot, amely 34 óra alatt száguld végig az országon. Mire mindezt végiggondoljuk, már le is szállunk Hanoiban, ahol általában négy-öt fokkal hűvösebb az idő, mint Saigonban.

A reptéren óriási építkezésbe botlunk: január elsején adják át az új terminált.

MAUZÓLEUM A METROPOLISBAN

A forgalomba kiérve aztán szembetűnik a két város közötti különbség. Hanoiban sokkal jobban lehet érezni a nyüzsgést, azt, hogy az agglomerációt is figyelembe véve tízmil­liós metropolisban járunk. A forgalom lassú, mindenhol buszok, motorok és egyre inkább autók áradata. Kiderült, hogy azért nincs metró vagy villamos a városban, mert olyan drágák a telkek, hogy a város nem képes kisajátítani egy-egy stratégiai helyen álló parcellát. A látnivalók sorában első helyen áll az elnöki palota, amely az egykori indokínai francia kormányzó palotája volt. Láthatunk itt gyönyörűen karbantartott, hatalmas dísz­kertet, egyenruhás katonák őrségváltását.

A szomszédos téren jelentette be 1945-ben Vietnam függetlenségét Ho Si Minh, nem véletlen, hogy itt épült fel a mauzóleuma, amelyben az 1969-ben elhunyt író, költő, for­radalmár és államférfi bebalzsamozott testét délelőttönként a turisták is megtekinthetik. Visszatérve a palotára, oda nem léphetünk be, de a kerítésen át szép fotót készíthetünk róla. Sem Ho Si Minh, sem utódai nem laktak a palotában, azt csupán protokollcélokra használják ma is. A vietnami forradalmár a kertben építtetett magának egyszerű házat, egy kis tó partjáról irányította az országot.

A közelben érdemes még felkeresni az egyoszlopos pagodát, amely – amint a neve is mutatja – egyetlen oszlop tetejére épült.

AHOL TEMPLOMA VAN AZ IRODALOMNAK

Hanoi másik büszkesége az Irodalom Temploma, amely a 11. században épült Konfuciusz tiszteletére. Nem kell valami bor­zasztóan unalmas múzeumra gondolni, az épületegyüttes igazi látványosság: a végzős diákok az ősi kőtáblák, szobrok, oltárok kö­zött, lótuszvirágokkal díszített tavak partján tömjént égetnek, hogy sikerüljenek a vizs­gáik. Ezerféle egyenruhában pompáznak a serdülők, akikről egyfolytában készülnek a vicces és komoly csoportképek.

Tipikus hanoi látványosság még a vízi bábszínház, amelyet azért csak a kultúra iránt erősen elkötelezett utazóknak tudunk javasolni. Az előadás egy színházteremben zajlik, annyi csak a különbség, hogy a szín­pad egy jókora, vízzel telt medence. A bá­bok a paraván mögül jönnek elő, és a vízen úszva, alábukva adják elő a történetet. Van itt sárkány, szegény halász meg szép lány, és persze a végén minden rendben lesz. Az igazi különlegesség, hogy a bábokat a pa­raván mögül hosszú rudakkal mozgatják a bábjátékosok, akik maguk is mellig a vízben állnak. A játékot eredetileg falusiak játszották hosszú estéken a rizsföldeken.

SÖRFORRADALOM

Valóságos sörforradalom tombol Vietnam­ban. Köszönhetően a franciáknak a kön�­nyű, alacsony alkoholtartalmú, világos színű sörök terjedtek el az országban, az enge­dékeny szabályozás következtében pedig gombamód szaporodnak mindenfelé a kis házi sörfőzdék. A Bia Hanoi és a Bia Saigon jóformán mindenhol kapható, de ha beülünk valahol a sarki kiskocsmába, szinte biztos, hogy a ház sörét is megkóstolhatjuk. Könnyű, friss, üdítőitalt fogunk kapni, amely jólesik a párás, forró éghajlat alatt. a vietnamiak állítólag úgy rászoktak már a sörre, hogy fogyasztásban megelőzték a németeket is.

DZSUNKÁVAL A MÉSZKŐCSODÁK KÖZÖTT

Vietnam első számú turisztikai látványossá­ga az UNESCO által világörökséggé nyilvání­tott Ha Long-öböl, amely Hanoiból négyórás buszozással érhető el. A védett öböl valami­kor fennsík volt, amelyet elöntött a tenger, így csak a furcsa mészkősziklák meredeznek elő a vízből. Különféle hajótúrák közül választha­tunk, a legegyszerűbb program egy félnapos hajókázás a szárazföld közelében, de aki igazán át akarja élni az öböl csodáját, annak érdemes egy éjszakát is a hajón töltenie.

Az egykori hagyományos dzsunkákat idé­ző, keményfából készült hajók jellegzetes vi­torlái azonban csak látványosságok, a hajókat dízelmotor hajtja. A fedélzeten gyorsan telik az idő, svédasztalos ebéd és szervírozott vacsora is a program része a Bhaya hajótársaságnál.

A hajóról csónakba szállva felkereshe­tünk egy hagyományos halászfalut, amely­nek lakói elsősorban kagylótenyésztéssel és a turisták kiszolgálásával keresik meg kenyerüket. A csónakból néhány rendkívüli sziklaformát is megcsodálhatunk, de azt is láthatjuk, hogyan töltik hajóakkumulátorról a mobiltelefonjukat.

Jó időben úszhatunk is egyet a hajó körül, a kalandorok kenuval fedezhetik fel a környé­ket. Nem árt tudni, hogy a Ha Long-öbölben decembertől már nem nagyon lehet fürödni a tengerben.

A hajón közben főzőiskolában sajátíthat­juk el néhány helyi különlegesség – például a kiváló zöldmangósaláta vagy a palacsin­tatésztába csomagolt zöldséges húsfalatok – elkészítési módját, este pedig levetítik a Top Gear nagy sikerű brit tévésorozat vietnami epizódját, amelyben a három műsorvezető hihetetlen kalandok árán szeli át az országot autóval, motorral, vonattal, hajóval és még ki tudja, miféle közlekedési eszközzel. Este egy védett öbölben, távol a parttól gyönyörködhe­tünk a csillagokban, már persze ha éppen nem üli meg köd a tájat, mint amikor mi ott jártunk.

Másnap reggel korán útnak indulunk, és az egyik szigeten teszünk egy jókora túrát a lenyűgözően tágas Meglepetés-barlang­ban, amelyben jókora cseppkövekben gyö­nyörködhetünk. A hajó visszatér Ha Long kikötőjébe, ezzel a túra véget is ér.

EGY ORSZÁG HAT NAP ALATT 

Első ízben szervezett tanulmányutat magyar újságíróknak a Vietnami Turisztikai Hivatal novemberben. A tartalmas körutazás résztvevői megismerkedhettek az 1600 kilométer hosszúságú tengerparti ország néhány kiemelt látványosságával, így Dél-Vietnam központjával, Ho Si Minh-várossal, az ország közepén található, egykori kínai és japán kereskedőkolóniával, Hoi Annal, Da Nang népszerű tenger­parti üdülőhelyével, valamint Hanoival. A túra hajókirándulással zárult a mesés Ha Long-öbölben. A tanulmányút megvalósítását támogatta az Isztambul–Saigon járatot üzemeltető Turkish Airlines, valamint a Magyar–Vietnami Kapcsolatért Közhasznú Alapítvány, amelynek Magyarországon élő elnöke, dr. Phan Bich Thien asszony is részt vett a programon. A 92 millió lakosú Vietnam a globális turizmus szempontjából egyre népszerűbb délkelet-ázsiai régióban próbál magának ko­molyabb szeletet kihasítani a tortából. Az ország adottságai ehhez megfelelőek, hiszen klímája kellemes, hosszú tengerparttal rendelkezik, rengeteg a történelmi és a természeti látnivaló, ráadásul az emberek kedvesek. Ezeréves kultúra, gyönyörű természeti képződmények, kifinomult konyha, mindezek mellé fejlett turisztikai infrastruktúra: modern szállodák, repterek, Wifivel felszerelt távolsági buszok – ezt kínálja a turistáknak Vietnam.

 
Szántó Zoltán
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai