hirdetés
hirdetés

Párbeszéd és segítség nélkül

Túlélni. Elindulni. Működni. Erre vágynak a turizmus vállalkozói és dolgozói. A közbeszédben, a rendeletekben és a turizmusonline.hu hasábjain is gyakran esik szó a vendéglátóhelyekről, hotelekről, azonban a turisztikai szektor fontos szereplőiről, a buszosokról kevesebb. Ezen űr betöltése érdekében Pencz Zoltánnal, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete személyszállítási tanácsának elnökével, a Tűzpenge Kft. ügyvezetőjévelés a 2017-es „Év vállalkozójával” beszélgettünk.

hirdetés

A buszosok gyakorlatilag mindenből kimaradtak: se jól kihasználható támogatást, se érdemi kedvezményeket nem kapott a szektor. Márciusban és áprilisban – és azóta is számos alkalommal – a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) és a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete (NiT Hungary) közösen próbált az államigazgatásban dolgozókkal párbeszédet kialakítani a személyszállító autóbuszos vállalkozások támogatása érdekében – sikertelenül.

Pencz Zoltán

Pencz Zoltán szerint nem is biztos, hogy számíthat az alágazat a kormányzat beavatkozására, hiszen az állam akár ellenérdekelt félnek is tekinthető – amikor elindulnak az utazások, a vadonatúj buszokba jelenleg is beruházó Volánbusz lecsaphat a munkák egy részére. Közben pedig elpusztul egy egész KKV szektor, olyan szereplőkkel, akik az elmúlt évtizedekben százmilliókat fektettek abba, hogy felépítsék a rendkívül színvonalas szolgáltatásaikat.

„Volt egy Facebook kampányunk videóval (ennek nézettsége a youtube-on -a cikk megírásakor- közel tizennyolcezernél jár), képekkel próbáltuk bemutatni a helyzetünket, kitérve arra is, hogy mi lesz az érintett családokkal. Sok megtekintést és megosztást értünk el, de ezen kívül sajnos nem hozott változást”– mondja Pencz Zoltán.

Üzemanyagot nem kell fizetni, az kétségtelen

„A Széchényi Turisztikai Kártya fél százalék kamatozású hitele még nem jelenti a túlélést” – tartja a szakember. Megoldás lehetne például, hogy azokat a járműveket, amelyek kisebb terhelést jelentenek a környezetre, olyan munkákra vennének igénybe, amelyeket jelenleg alacsonyabb környezetvédelmi norma-besorolásba tartozó autóbuszokkal végeznek. Ugyanis minél újabb a busz, annál nagyobb az amortizáció, illetve annál nagyobb a veszteség. Ez pedig akkor is van, ha a jármű áll. Egy 70 millió forintos eszköznek naponta 20-23 ezer forint az értékcsökkenése. „Nekem van 14 buszom, minden reggel úgy kelek fel, hogy nyújtózom egyet és arra gondolok, »ma is buktam háromszázezer forintot«”- mondja Pencz Zoltán. Ezen túl további költségekkel is számolnia kell a buszos vállalatoknak. Ezek a következők:

  • Iparűzési adó
  • Piacfelügyeleti díj – az öt busznál kisebb cégeknél ezt elengedték, ugyanakkor erre általánosan szükség lenne, hiszen jelenleg nincs piac, amelyet felügyelhetne az autóbuszos hatóság, és amely bevételhez juttatná a vállalkozásokat.
  • Telephely bérleti díj
  • Járulékok – akkor is kell néhány ember egy vállalkozás üzemeltetéséhez, ha a cég járművei állnak. Például adóbevallást továbbra is kell készíteni, tehát a könyvelő bérét ki kell fizetni, de a járművek felügyelete, karbantartása sem maradhat el.
  • Artisjus díj – szerzői jogdíjat fizetnek az álló autóbuszok után, ahova nemcsak utas, de még sofőr sem teszi be a lábát.
  • Műszaki vizsga díja - a jármű műszaki vizsgája akkor is csak egy évig érvényes, ha azt a forgalomból kivonták, tehát az év leteltével újra kell vizsgáztatni.
  • Casco
  • Kötelező felelősségbiztosítás
  • Súlyadó

Tény, hogy a kgfb és a súlyadó megfizetése elmarad, ha a járművet kivonták a forgalomból, de a casco díja – főleg a lízingelt eszköz esetén – továbbra is fennáll, hiszen álló helyzetben is történhet a busszal káresemény. Egy 49 személyes autóbusznak a casco biztosítása másfél millió forint körül van.

„Így, a nyolcadik hónap után már nincs kedvem mosolyogni sem, pedig nevetséges, hogy álló autóbuszok után, nulla bevétel mellett fizetjük a díjat, amiért felügyelnek minket, vagy a jogdíjat, mert békeidőben zene szólna a járműveinken”- summázza a vállalkozó.

A szektor maradandó károsodást szenved

A buszosok és az egész turizmus helyzete a várakozások szerint nem oldódik meg rövid időn belül, 2021 közepére talán van esély a javulásra. Addig nincsenek megrendelések: nincsenek iskoláscsoportok, nincsen kiutazó turizmus, nem jönnek hozzánk a távol-keleti és tengeren túli utasok, ahogy a hajós csoportok, a vállalati-kirándulásokés a rendezvényekhez, konferenciákhoz kapcsolódó buszos megrendelések is elmaradtak.

Ez nem csak a jelenben óriási baj: ha ugyanis a buszos cégek fele tönkremegy, akkor a túlélő másik fél nem szolgálja majd ki az újraéledő piaci igényeket. De legalábbis nem magyarok lesznek a nyertesek: a cégek egy része egész Európában utaztat, így kétségtelen, hogy a munkák jelentős részét a tőkeerős piaci versenytárs osztrák vállalatok, a szlovák állam által segített szlovák buszos cégek vagy a szlovén, a horvát, a cseh, a lengyel, a román fuvarozók veszik át. „Ezt meg kellene akadályozni, ha másért nem, a várható nemzetgazdasági veszteségek elkerülése érdekében. Ne feledjük, hogy az idegenforgalom több mint 10 százalékkal járul hozzá a magyar GDP-hez, és ebben szerepe van az autóbuszos szolgáltatóknak is” – emeli ki Pencz Zoltán.

A szakember szerint ez az időszak pont arra lenne jó, hogy a buszos szektor működését nehezítő közlekedési és adóügyi kérdéseket rendbe tegyék a döntéshozókkal együttműködve a szakmai szervezetek. Meg kellene hallgatni az érdekképviseletek hosszú ideje hangoztatott javaslatait, hogy a szakma gördülékenyebben működhessen, versenyképes maradjon, és hogy a járványhelyzetből kilépve a legtöbbet lehessen kihozni az alágazatból. De ez -a rugalmas és támogató kormányzati hozzáállás- kell a túléléshez is.

„Az emberek utazási kedve nem múlt el, előbb-utóbb visszatérnek a turisták, utazók, vendégek. Hogy addig mekkora lesz a piaci veszteség vagy éppen a megerősödés, az most dől el” – hívja fel a figyelmet Pencz Zoltán.

Kilátások

A (buszos) gépjárművezetők jelentős része elvesztette a munkáját a pandémia miatt. Egy részük átképezte magát, más részük máshol, esetleg más szektorban vállalt munkát. Aki idősebb, nem valószínű, hogy a járvány után szívesen visszatér a magán fuvarozóvállalatokhoz, hiszen a nyugdíj előtt kockázatos egy most bizonytalannak tűnő szektorba, a turizmusba visszatérni. Aki átképezte magát, munkahelyet váltott, az is elvesztette a bizalmát a szakmával szemben, kicsi az esély az ő visszatérésükre. Ez jellemző a hajósokra, idegenvezetőkre, utazási irodásokra, szállodásokra, vendéglátásban dolgozókra egyaránt. Jelentős részük képzett, idegen nyelve(ke)t beszélő munkaerő. Így amikor a turizmus újraindul, nagyon nehéz lesz megfelelő, képzett munkaerőt találni.

„Az elmúlt 23 évben minden időmet, energiámat, munkámat beletettem a vállalkozásomba. Ha mindez elenyészik, nemcsak az életem munkája lesz semmivé, de közel 30 kollégám munkahelye is, családjuk megélhetésével együtt. Azt kellene mérlegelniük a döntéshozóknak, hogy a stabil lábakon álló, békeidőben tőkeerős és legálisan működő kisvállalkozások milyen mértékben járulnak hozzá a foglalkoztatáshoz és a költségvetéshez, és belátni, hogy igen fontos szereplői ők a gazdaságnak" –figyelmeztet Pencz Zoltán. 

Kottász Adél, online szerkesztő
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai