hirdetés
hirdetés

Mi lett a patikus otthonából?

Cselovszki Zoltán, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ elnöke a budavári lakónegyedben, a Dísz téren álló De La Motte - Beer palotába hívta meg szerdán a várbeli szomszédokat, hogy megnézzék mi lett a patikus otthonából. 

hirdetés

Elmondta, hogy a palotát először a Múzeumok Éjszakáján láthatta a nagyközönség. Nem titkolt szándékuk, hogy az épület több legyen, mint egy polgári életmódtörténeti múzeum, amely az 1780-as évek mindennapjait mutatja be. "A helynek és tulajdonosainak életét felépíteni és hitelesen bemutatni, ez a célunk" – mondta el Cselovszki Zoltán.

A ház késő rokokó és kora klasszicista, bibliai jeleneteket ábrázoló díszítőfestése egyedülálló a várnegyed lakóházai körében. Pincéjének járatai levezetnek a vár alatt húzódó szövevényes pince- és alagútrendszerbe és egy közelmúltban felfedezett természetes barlangba. Boltíves tereinek építészeti kialakítása a magyarországi barokk stílusra jellemző. Az épületet folyamatosan újítják fel.

Későbbi terveik között szerepel, hogy kulturális programoknak is otthona legyen a palota. A mostani szomszédolás alkalmával kis csemballókocertet hallgathattak meg a meghívottak. A De La Motte - Beer palota a hét minden napján 10.00 órától este 20.00-ig van nyitva.

Az épület története

A De la Motte–Beer-palota, miként a legtöbb budavári épület, középkori alapokon nyugszik. 1686-ban, amikor Budavárt visszafoglalták a törököktől, a mai épület helyén két, részben romos középkori ház állt. Ezek először egy fakereskedő tulajdonába kerültek, majd 1723-ban a két különálló, de közös tulajdonú telket Schulz János Lőrinc asztalosmester és neje egyesítette .

1760-ban a Schulz családtól a francia származású De la Motte des Aulnois Ferenc Károly Jácint császári mérnökkari alezredes és neje, Neuner és Hochenberg Krisztina vásárolta meg az ingatlant. E korszak emléke a fennmaradt ház legkorábbi része, a földszint és az emelet dongaboltozata. Sokáig tartotta magát a nézet, hogy De la Motte Ferenc Károly idejében készült az emeleti szobák igényes és tehetős tulajdonosra utaló díszítőfestése. A levéltári források áttekintése és a falképek ikonográfiai vizsgálata után azonban egyértelművé vált, a palota kiépítése a következő tulajdonos érdeme.

1773-ban a De la Motte család eladta az épületet Beer József Kajetán katonai gyógyszerésznek, Buda egyik leggazdagabb polgárának, , aki akkor már egy évtizede megnyitotta patikáját a ház földszintjén. Fia, Beer János Nepomuk orvosi tanulmányokat folytatott. A levéltári adatok szerint a patikus nevéhez köthető az udvari árkádsoros loggia, a barokk kapualj, valamint a gazdagon díszített emeleti térsor létrehozása.

1807-ben a ház a Beer családtól Joseph Teutsch pesti kereskedő tulajdonába került, attól kezdve számos birtokosát jegyezték fel, 1815-ben Semmelweis Ignác édesapja is meg akarta vásárolni. 1865-ben akkori tulajdonosa, Tőry Gusztáv megbízásából Pan József egy kétemeletes lakóépületszárnyat emelt az udvari melléképületek helyén, de ez 1945-ben elpusztult. A második világháborúban a Dísz téri szárny - a barokk kapualjjal és a felette lévő szobával – komoly károkat szenvedett. Az ötvenes években a Pan-féle épületszárny helyén új lakóház épült, a barokk terekben lakásokat alakítottak ki, az utcai homlokzat is megújult.

Bódi Ágnes
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Kiadónk társoldalai