Amit tudni akart a Rögös Túróról
Idén nyáron uniós oltalom alá került a Rögös Túró. A friss sajtok csoportjába tartozó termék a Kárpát-medencében már évszázadok óta elterjedt és kedvelt élelmiszer, amelyet most Európa-szerte elismertek azzal, hogy uniós oltalmat kapott.
A tej Terméktanács sajtóközleményéből kiderül, hogy miközben a Rögös Túrónak alacsony a kalória- és zsírtartalma (tíz dekagrammjában mindössze 147 kcal és 7 gramm zsír található), fehérjetartalma magas (14-18 gramm). Semleges ízének köszönhetően elkészíthetjük édesen vagy sósan is, gondoljunk csak a túrós palacsintára, a túrós lepényre, a túrótortára, a körözöttre vagy akár a túrós csuszára.
A rögös túró egy kellemesen savanyú, aromás illatú, üdén friss és zamatos ízű, laza rögökbe összeálló, kelvirágra emlékeztető halmazokból álló friss sajt. Különlegessége, hogy régiónkon kívül sehol nem készítenek és használnak hasonló sajtféleséget, mint a mi túrónk. A rögös túró az elkészítés módjában különbözik a többi friss sajttól. Ennek során a tejből savas vagy vegyes alvasztással, gravitációs úton, csurgatással, azaz önpréseléssel távolítják el a felesleges savót, ügyelve a kialakult morzsás, rögös, kelvirágszerű állomány – fogyasztásig történő – megőrzésére. A túró előállítása tehát egyedülálló módon történik hazánkban, népszerűsége pedig töretlen. Évente hazánkban átlagosan 26 ezer tonna túró készül. 1 kg túró elkészítéséhez 6 liter tej szükséges.
Egy kis történelem
A túrót először az 1500-as évekből fennmaradt feljegyzésekben említik, már ekkor használták alapanyagként, frissen fogyasztva, sőt, még az adózásnak is része volt. Az adófeljegyzésekből ismert, hogy bár kezdetleges eszközökkel, de tulajdonképpen minden jobbágyi gazdaságban, ahol volt tehéntartás, a tejből túrót is készítettek. A 18–20. században a túrót – természetes állapotában elmorzsolva, gabonaszemnyi-mogyorónyi darabokban – frissen fogyasztották vagy konzerválták.
A túró rögös jellegére vonatkozó első történelmi hivatkozás az első világháború utáni időszakból származik. Az 1925-ben megjelent Tejgazdasági Szemle szerint a túró tapintásra „szemcsés vagy morzsalékos” állagú. A rögös jelzőt szintén ebben az évben használták először. (Gratz O., A tej és tejtermékek, 294-296. oldal, 1925)
A túró története 2012-ben vett újabb fordulatot, amikor a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elindította az európai uniós oltalmi eljárást. A Terméktanács célja az volt, hogy a Magyarországon népszerű alapanyagot egyértelműen megkülönböztessék a többi friss sajtkészítménytől, és ezzel külföldön is ismertté tegyék.
Európai uniós oltalmat végül 2019-ben kapta meg a rögös túró, ezzel hivatalosan is olyan kiváló minőségű élelmiszerként került elismerésre, amelynek előállítása, feldolgozása és elkészítése csak hagyományos eljárással történhet, egyedileg, immár uniós szinten meghatározott módszerek alkalmazásával.
