Albánia tipikusan olyan desztináció, amelyet meglátogatva az ember rájön, hogy teljesen mást képzelt róla korábban. Indulás előtt ezért érdemes megpróbálni levetkőzni az előítéleteket. Az ország méretéhez képest nagyon sok a látnivaló, és bár a négy nap alatt északról dél felé haladva sok helyet bejártunk, mégis rengeteg minden rejtve maradt számunkra.

Bár Albánia alig harmadakkora, mint Magyarország, a városok közötti távokat mégis hosszabb idő alatt lehet csak megtenni, mivel az út gyakran hatalmas hegyek között kanyarog.

Az érkezés napján Durres tengerparti üdülőhely egyik szállodájában, az üdvözlővacsoránál alkalmunk volt találkozni hazánk nagykövetével, Heizer Antallal, valamint Kasnyik Martina külgazdasági attaséval. Mint azt a nagykövet úrtól megtudtuk, az albánok hálásak a magyaroknak, hiszen a történelem során többször is támogattuk az albán államiságot és annak fejlődését. Ezért szeretik Magyarországot, és szívesen fogadják honfitársainkat. A két ország között erősítenék a turisztikai kapcsolatokat, ezt bizonyítja, hogy ezen a vacsorán a szállodaszövetség vezetője, Zak Topuzi, az utazási irodák szövetségének elnöke, Enver Mehmeti és elnökhelyettese, Sokol Hoxha, valamint a Nemzeti Turisztikai Hivatal vezetője, Ardit Çollaku is részt vett.

ADÓAMNESZTIÁVAL A TURIZMUSÉRT

Albánia egyik legfőbb turisztikai vonzereje a 360 kilométer hosszú tengerpart, változatos partszakaszokkal – homokos, apró kavicsos és köves parttal – és eldugott kis öblökkel. Durres a legfrekventáltabb tengerparti üdülőközpont, ahol nyáron telt házzal üzemelnek a szállodák, a part pedig megtelik élettel. A strandolás mellett érdemes felfedezni az óvárost is, amelyet középkori városfal határol.

A tengerpari sétány mentén gombamód szaporodnak az új szállodák, ám nemzetközi láncok itt még nincsenek jelen, inkább családi, kis és közepes méretű szállodákat találhatunk mindenfelé. Ennek egyik oka – mint vendéglátóinktól megtudtuk –, hogy a 2000-es években adóamnesztia keretében korlátlan mennyiségű, addig be nem jelentett összeget lehetett hazahozni és legalizálni, ha azt olyan ágazatokba fektették be, mint a szállodaipar és a vendéglátás. Tény ugyanakkor, hogy egy-két nemzetközi márka (Rogner, Sheraton) már megjelent Tiranában.

NÉGY VALLÁS EGYMÁS MELLETT

A második nap végpontja a Durrestől 140 kilométerre, szintén a tengerparton található Vlora volt. Útközben körülnéztünk Beratban, amelynek óvárosa az UNESCO-világörökség részét képezi. Berat magas hegyek között fekszik, és három részre osztható: újváros, óváros a folyó két partján – keresztény és muzulmán negyeddel –, valamint a vár, amely a mai napig lakott része a településnek.

Itt található az 1797-ben épült, Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt ortodox templom, amely jelenleg az Onufri Nemzeti Ikonográfiai Múzeumnak ad otthont. Az ország lakossága többségében muzulmán vallású, de jelen van a katolikus és az ortodox egyház is, és békésen megférnek egymás mellett. Az albánok a török uralom előtt többségükben egyébként katolikusok voltak.

Egy Albániában élő magyar olvasónk arról tájékoztatott, hogy Albániában tulajdonképpen nem három vallás van, hanem négy. Ugyanis a katolikus és a görög ortodox valláson kívül kétfajta muszlim vallást gyakorolnak itt az emberek, a szunnita és a bektashi muszlim vallást, amelyek között kb. akkora a különbség, mint mondjuk Magyarországon a katolikus és a református keresztények között. A bektashi muszlimoknak egyébként itt Tiranában van a világközpontjuk, a világközponti tettyéjük és az alatta lévő múzeum a turisták számára is látogatható.

A kommunista diktatúra „segítette elő”, hogy a mély vallásosság ma sem érzékelhető a hétköznapokban, tehát természetes az alkoholfogyasztás, a szórakozóhelyek látogatása, a sertéshúsfogyasztás, az emberek öltözködése és viselkedése is teljesen európai. Berat belvárosában, a folyó mentén, a sétálóutcán számtalan étterem és cukrászda található, ezek egyikében ebédeltünk mi is.

A kiszolgálás udvarias volt, mint általában, bár túlzott sietősséggel nem lehet vádolni az étterem dolgozóit. Ez a hozzáállás meglehetősen általános, a helyiek általában ráérősen töltik mindennapjaikat. Ezek után megtekintettük a parttól alig 10 kilométerre fekvő, i. e. 588-ban alapított Apollonia római város maradványait bemutató múzeumegyüttest.

ROSTONSÜLT ZSEBLÁMPÁVAL

Másnap reggel megnéztük Vlora legfőbb nevezetességét, az első albániai kormányzói épületet, ahol 1912-ben kikiáltották az ország függetlenségét. A város déli részén található a nyaralóövezet, és itt már a part inkább köves, mint homokos. Ezen a napon 190 kilométer hosszú út várt ránk, amelyet a tengerpart mentén, a magas hegyek szerpentinjei között kellett megtenni, néhol ezer méter fölötti magasságban, ezért a teljes távolság leküzdése öt órát vett igénybe.

Útközben megálltunk ebédelni egy hangulatos étteremben, ám az esőzések miatt egy hirtelen áramszünet nehezítette a személyzet dolgát az ételek elkészítésében. Feltalálták magukat: zseblámpával világítottak, miközben az eredeti terveknek megfelelően roston sütötték meg az ételeket. A várakozás alatt az étterem terasza melletti patak vízeséseit csodálhattuk meg. Délután Sarandába érkezve napsütés fogadott minket, és a fürödni vágyók a szállodától néhány méterre található strandon megmártózhattak a 22°C-os vízben és gyönyörködhettek a naplementében úszó szemközti szigetben, Korfuban.

OSZMÁN HANGULAT A DIKTÁTOR SZÜLŐVÁROSÁBAN

Saranda belvárosa tipikus mediterrán tengerparti üdülőhely hangulatát idézi. Útban Tirana felé megálltunk a lélegzetelállító, 150 méter mélyről feltörő, égszínkék színű Kékszem forrásnál, majd megnéztük Gjirokastra városát. A város híres szülöttje Enver Hodzsa kommunista diktátor, akinek tevékenysége ellenére a város megőrizte oszmán kori arculatát, és 2005 óta az UNESCO-világörökség részét képezi.

A város felett elhelyezkedő várban fegyvermúzeum található, innen csodálatos kilátás nyílik a városra. Itt rendezik meg minden évben az Albán Folklór Fesztivált, ahol a polifonikus énekstílussal is megismerkedhetünk. Utunkat Tirana felé folytattuk, ezen az útszakaszon több bunkert láttunk, mint az ország többi részén, és egyet alkalmunk is volt közelről megtekinteni.

Az üldözési mániában szenvedő Enver Hodzsa 700 000 ilyen bunkert építettetett az országban, ezeknek mára már csak a tíz százaléka maradt meg, a többi vasbeton elemeit új házak építésére használták fel. Tiranában a tanulmányutat egy élő zenés étteremben elegáns gálavacsorával zártuk, amelyet jelenlétével ugyancsak megtisztelt Magyarország külgazdasági attaséja, a szállodaszövetség és az utazási irodák szövetsé¬gének egy-egy képviselője, a Nemzeti Turisztikai Hivatal vezetője, valamint több újságíró. Az utolsó nap a Tiranától tíz kilométerre található Kruja városát tekintettük meg, amely Szkander bég törökök elleni harcának központja volt. A várban lévő múzeum büszkén őrzi Hunyadi János és Szkander bég levelezését, valamint a Hunyadi által ajándékozott kardot.

SHOPPING CITY TIRANA

Tirana, Albánia fővárosa modern város képét mutatja, legnagyobb nevezetessége a Nemzeti Múzeum. Szabadidőnkben meglátogattunk egy bevásárlóközpontot is, amely jellegében és kínálatában nem különbözik bármely európai plázától. Kellemes volt tapasztalni, hogy még egy ruházati üzlet alkalmazottai is folyékonyan beszéltek angolul. Érdekesség, hogy egy pár éve nyílt utazási iroda kirakatában büszkén szerepelt a Malév logója, amely Albániában még mindig igazi márkának számít, habár ők is tudják, hogy már nem létezik.

A repülőtér kicsi, modern és funkcionális, amelyet az albán származású Kalkuttai Szent Terézről, vagyis Teréz anyáról neveztek el, ami ugyancsak bizonyítja az ország vallási sokszínűségét. Visszafelé a repülőjáratunk businessosztályán utazott az albán köztársasági elnök, akinek ezenfelül csak annyi extra szolgáltatás járt, hogy díszőrség mellett szállhatott fel a gépre.

Reméljük, hogy egyre több magyar utas keresi majd fel a jövőben Albániát, mert itt a strandolás, a természet és a történelem szerelmesei is jól érezhetik magukat.