Szakmai választása kézenfekvő volt, barátja kádártanulónak jelentkezett, s őt is hívta magával. Édesanyjával együtt felkeresték Heredovszky Józsefet, Debrecen legjobb kádárát, aki egyhónapos próbaidőt kötött ki a fiatalembernek. Azalatt látta, hogy inasa szorgalmas, addig nem megy haza, amíg a kiadott munkát el nem végezte, így megkötötte vele a tanulószerződést a szakmai gyakorlatra. A szakma elméletét a debreceni 109-es szakmunkásképzőben tanulta meg. 1964-ben tett szakmunkásvizsgát. Tetszett neki a fával való munkálkodás, a tölgyfa jellegzetes illata, a napról napra formálódó hordók.
Fűrészelt, gyalult, csiszolt, vésett
Felszabadulása után Vámospércsen helyezkedett el egy kádárnál, ahol neki kellett mindent csinálnia akár javításról, akár hordókról, dézsákról volt szó. Gondolta, hogy ezt otthon, a maga uraként is meg tudja csinálni, ezért 1965-ben kiváltotta a kisiparos működési engedélyt. Nehéz volt a kezdet a kéziszerszámok, gépek hiányában. Minden munkafolyamatot kézzel végzett: fűrészelt, gyalult, csiszolt, vésett... Idővel beszerezte a kézi szerszámokat, idős, már nem dolgozó mesterektől vette. Sokáig tartott, mire összegyűjtötte, mert hiába voltak idősek a mesterek, csak nem akartak megválni tőlük. Később használt gépeket is vett. Megnősült, felesége személyében mindenben segítő társra talált. 1970-ben a két kezükkel építették fel műhelyét. Akkoriban bérfűrészeléssel is foglalkozott. Mestervizsgát tett 1982-ben, s kiállításokra, vásárokra kezdett járni. Az első maradt a legemlékezetesebb neki, mert az első díjat kapta a kiállítók közül a Borváros Gyöngyös 650. évfordulójára rendezett vásáron. Ez az elismerés nagy erőt adott neki, beigazolódott, hogy érdemes jó minőségű hordót készítenie.
Hordók, dézsák, kannák, kádak, puttonyok
Szinte mindenféle kádármunkát megcsinál, amik szerepelnek a szakkönyvekben: boros, pálinkás, káposztás, ecetes hordókat, dézsákat, kannákat, borvedret, puttonyt, káposztás kádat, vajköpülőt, kupát… Ha a megrendelő elképzel egy munkát, ő lerajzolja neki, s megcsinálja. Ötletes megoldásokat talál ki, hogy például miként készítse el a megrendelő által megálmodott, polcokat rejtő, falra akasztható hordót. Készít tölgyből, vörös fenyőből fürdőszobába való, valamint a szabadban használható, fűthető fürdőkádat, mosdótartót, zuhanyfülkét, zuhanytálcát, faldíszként faragott hordóvéget. A legtöbbet azonban hordót gyártanak, főleg barrique-hordót. Ez a francia hordófajta kapós volt Olaszországban, közel tíz évig csak oda gyártották kamionszám a 225 literes, 95 centiméter magasságú hordókat, Magyarországon egyet sem adtak el. A válság óta kevesebb kellett Olaszországba, négy éve új piacra, Hollandiába szállítanak.
Újraindított kádároktatás
Egyedül dolgozott 1989-ig, akkor csatlakozott hozzá a fia. Ő is kádárként végzett, pedig akkoriban már 20 éve megszűnt a kádárszakma oktatása Debrecenben. Gyöngyösön kezdett tanulni az első évfolyamon, az asztalosokkal együtt, azonos tanmenet szerint. Másodévre és az apa kezdeményezésére Debrecenben is megkezdődött a kádárszakma oktatása a Povolny Ferenc Szakképző Iskolában, tizenegy fiatal végzett az évfolyamon. Műhelyében négy fiatalember gyakorolta a szakmát. Azóta nem indult új évfolyam az iskolában. Viszont a békéscsabai Kézműves Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola felnőttképzése keretében már oktatták a szakmát. A mester négy-öt fiatalembert oktatott, virágdézsa-készítés volt a vizsgamunka, és jól helyt álltak, szép munkát végeztek a fiatalok. Csak az önálló egzisztencia megteremtése nehéz, sok pénz kell a szerszámok, gépek beszerzéséhez, ezért egyikük sem dolgozik a szakmában. Ha lesz elég jelentkező, az iskola újraindítja a szakot, és a mester megint vállalja a tanítást. Szívügye a kádárszakma léte, jelene, jövője, az ifjú szakemberek képzése.
Sűrű, egyenes szálú rönkök
Addig is gyártják a barrique-hordókat. A „szivarhordókat” a Zemplénben növekedett tölgyfából készítik, anyagát két évig szárítják a szabad levegőn. Sűrű, egyenes szálú rönköket vesznek. A száraz anyagot feldarabolják, a hosszát leszabják. Csak hibátlan fából dolgoznak. Méretre szabják a hordó dongáit, megmunkálják az éleit, összeállítják a hordót és abroncsokat tesznek a palást felső részére. Majd a tűzre teszik. Azaz a félkész hordó belsejébe fém tüzelőkosarat tesznek, abba tűzifát, meggyújtják és a parazsánál megpörkölik a hordót. Közben vízzel locsolják kívül-belül. Egy szorítószerkezettel meghajlítják a dongákat és összehúzzák. Ezután feszültségmentesítik, hogy merev legyen a fa. Ráverik az abroncsot, elkészítik a hordó fenekét, aztán a csínt (a hordó fenekének megtartására szolgál, olyan, mint a nút). Fenekelik a hordót, és mielőtt a másik feneket is betennék, egy-egy lyukat fúrnak az oldal- és a fenékdongára. Majd gyékényezik csínt, és a dongák közzé is gyékényt húznak a hordó tömítésére. A fejabroncs kivételével leszedik az abroncsokat, csiszolják a hordó külsejét, ráverik az abroncsokat, és utoljára vízzel nyomáspróbának vetik alá, hogy nem szivárog-e valahol. A mester jókedvű mondása szerint „a boszorkányt égetik, a kolbászt füstölik, a hordót pörölik”. Háromféleképen is pörkölik: gyengén, közepesen és erősen. Parázson, hogy ne legyen füstízű a bor, amit beletöltenek. A pörkölés ízanyaga megváltoztatja bor ízét – mondja a mester, akinek hiába vannak hordói, nem érik bennük bor. Mindössze 3 tő szőlője van. „Akkor van a hordókészítés szezonja, amikor préselni kellene a szőlőt, ezért magunknak nem csinálunk bort” – magyarázza. Eperfából, tölgyből, akácból, fenyőből, szelídgesztenyéből gyártják termékeiket. Öt köbméter fából egy köbméter donga lesz, abból 9-10 hordó. Magyar típusú hordókat is gyártanak, a faragott pálinkáshordótól kezdve a borosig.
Még tíz évig üti az abroncsot
Díjai, elismerései nem is fértek el a kiállítás falán. Többek között Magyar Kézműves Remek-díj, Országos Élő Népművészeti Kiállítás Arany-díj, Nívódíj, Az Év Mestere, Magyar termék Nagydíj méltatják munkáját. Minden nap dolgozik, és bízik benne, hogy jövőre is lesz munkája. „Amíg szőlő terem, kádár is kell” – mondja. Raktárra is dolgoznak, hogyha betoppan egy vevő, ki tudják szolgálni, és javítással is foglalkoznak. Még tíz évig szeretne dolgozni, ütni az abroncsot. Szeret vásárokra járni, új emberekkel megismerkedni, régi ismerősökkel találkozni, szakmabeliekkel beszélgetni. Legközelebb Berettyóújfaluban mutatják be mesterségüket.
