Mindig érdeklődéssel figyelem, ahogy a munkaadók zavartan keresik a megfelelő kifejezést, amikor fogyatékos munkavállalókról esik szó. Akikkel különben sok esetben megoldható lenne a jelenlegi krónikus munkaerőhiány a hazai vendéglátás, szállodaipar területén – ha a munkaadók oldaláról nem lenne valamiféle ismeretlentől való félelem, egyfajta ódzkodás, aminek néha szinte maguk sem tudják az okát.

Pedig megváltozott munkaképességűt alkalmazni – ezt a kifejezést találták végül, és használják a munkajogi nómenklatúrában – azért is hasznos, mert fellélegezhetnek a munkavállalók: a fogyatékos embereknek más a munkamoráljuk, mint a nem fogyatékkal élőknek. Számukra gyakorlatilag nem létezik betegszabadság, akkor is dolgoznak, ha olyan betegek, amikor egy átlagos munkavállaló a helyükben már rég az ágyat nyomná. Lojalitás terén is másutt szabják meg a határvonalat: ahová felvették őket, ahol alkalmazottként elhelyezkedtek, onnét nem vágyódnak máshová, nem jelentkeznek be álláskereső portálokra, hanem nap mint nap lelkiismeretesen végzik a dolgukat.

Onnét tudom mindezt, mert eredeti végzettségem szerint fogyatékosok között kellene dolgoznom, pszichopedagógusként. Ha nem is tanítom őket, mert másfelé vetett a sors, de tény, ma is inkább én tanulok tőlük, mintsem őket tanítanám. Hiszen évek óta figyelem, tisztelem a munkához való hozzáállásukat a szekszárdi Ízlelő Étterem vendégterében és konyháján. És nagy örömmel tölt el, hogy sikerült a szekszárdi Kék Madár Alapítványnak – Mészáros Andrea vezetésével – nyár derekán az Ízlelő egy újabb egységét megnyitnia, ezúttal Budán.

Országgyűlési határozat született arról, hogy „ösztönözni, támogatni, biztosítani, javítani kell” a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Anyagilag is ösztönzik azokat a cégeket, amelyeknél megváltozott munkaképességűt alkalmaznak, és 25 fősnél nagyobb a vállalkozás. Ahol pedig nem vesznek fel fogyatékost a létszám 5 százalékának erejéig, ott „büntetőadót” kell fizetni. A KSH adatai szerint ezt olyan példásan oldjuk meg kis hazánkban (forrás: hvg.hu), hogy egy 2015-ben végzett felmérés szerint míg 2011-ben a 20–64 éves fogyatékkal élők 18,3 százaléka, 2015-ben már 28,8 százalékuk dolgozott. Az Eurostat adatai szerint az EU országaiból nálunk az egyik legmagasabb a fogyatékkal élők inaktivitása – ami azt jelenti, hogy többségük gyakorlatilag meg sem jelenik a munkaerőpiacon. Igaz, ezzel a dicstelenül magas számmal nem vagyunk egyedül: Bulgária, Írország, Románia is ott kullog velünk együtt a sor végén.