A szlovákiai Rozsnyó, majd Heves városa után Egerbe került ezt a tárlat, amelyet a megnyitása óta eltelt rövid időszak alatt több mint ötezren látogattak meg. Három szakember: dr. Veres Gábor főiskolai docens, Császi Irén és dr. Zábrátzky Éva néprajzkutató muzeológus által közösen rendezett kiállítás időutazásra invitálja a látogatókat.
A gyöngyöspatai példa
Császi Irén a Turizmus Online-nak elmondta, hogy ezen a bemutatón évszázadokat mehetünk vissza az időben. Az érdeklődők előtt feltárul az a folyamat, hogy a szekrényspecialisták, a háziiparosok és a "virágos asztalosok" hol és milyen technikával készítették, díszítették a ládákat. Többek között bemutatják, hogy a cifra menyasszonyi láda a lakodalmakkor, az ágyvitel rítusában élte fénykorát. Ezt egy gyöngyöspatai példán ismerheti meg a közönség. De azt is megtudhatják, hogy később a ház- és a lakberendezések változásával miként lett más a funkciója. A tárlat arra is rámutat, hogy Észak-Magyarországon a mesterségek örökségét a XIX. század végétől a fajátékkészítők, napjainkban pedig a népi iparművészek és a népművészet mesterei hogyan vitték tovább.
Dr. Zábrátzky Éva arra utalt, hogy a ládák készítéstechnikája, formája, tartalma és feladata a paraszti tárgykultúrában egy tőről fakadt. Ugyanakkor a Palócföldön – az észak-magyarországi régió megyéiben és a szlovák határon túl, a Gömörségben és Hontban – a ládák fontos szerepet játszottak a lakodalmi szokásokban és a lakáskultúrában is. A kiállatáson azt is bemutatják, hogyan készült a palóccsalád a lakodalomra, a lányok kelengyéjének, bútorainak elkészítésére. Ez az 1950-es évekig így is volt. Ezt bizonyítják például a parádi, a kazári, illetve a maconkai hagyományok. A ládákban helyezték el a díszes vásznakat és a viseleteket is.
Különleges jelképek és virágszimbólumok
Ezeknek a palóc bútoroknak a feladata azonban később változott, miután kikerültek a szobából a kamrába, ahol élelmet, gabonát tároltak bennük. Ezt követően az évek múlásával a padlások tartozékai lettek, és ma már sok helyen csupán emléktárgyakként őrzik őket. Időnként – mint a kulturális örökségünk részei – a régiségpiacokon tűnik fel belőlük néhány.
Az egri tárlat külön érdekessége, hogy bemutatja az ácsolt és a festett ládák jelképrendszerét is. Ezek olyan motívumok, amelyek ősi jelképnek számítanak. Ezeken gyakori volt az emberábrázolás, amely elsősorban óvó, védő szerepet töltött be, hiszen a menyasszonyoknak szóltak a jelekkel például a gyermekvárás előtt. A motívumokkal több kutató is foglalkozott, illetve foglalkozik ma is. A festett ládákon például a magyar népművészet virágszimbólumai láthatók, így a jellegzetes tulipán vagy a gránátalma.
Császi Irén megerősítette, hogy a Dobó István Vármúzeumban az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatási program is érintette a népi bútorokat. Igy Heves megyében 1967-1988 között folytattak palóckutatást. Később a tradíció és Továbbélés Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program keretében 2002-2005 között, majd a témában önálló kötet is jelent meg 2008-ban a vármúzeum kiadványaként. Az intézmény fontos feladatának tartja ennek a palócláda gyűjteménynek – mint örökségnek – a megőrzését és a továbbéltetését a jövőnek. Erre is utal ez a kiállítás, melynek része a jelen mestereinek bemutatkozása is. Így Gyenes Tamás fafaragó népi iparművész kézzel készített ácsolt ládáit, illetve Kovács Szabolcsnak, a népművészet mesterének festett ládáit is láthatja a közönség.
A fatáblafestést próbálhatják ki
Mindezek mellett a tárlathoz folyamatos múzeumpedagógiai programsorozat is társul. Ehhez az iskolák érdeklődésére számítanak. A múzeum egri, Dobó utcai műhelyében ugyanis a fatáblafestést próbálhatják ki a fiatalok. Az egri kiállítás – amely a feldolgozásával átfogónak mondható – eddig csak a tudományt gazdagította, most viszont a közönség is megismerheti. A rendezését a Nemzeti Kulturális Alap két és fél millió forinttal támogatta és 2015. március 31-ig tekinthető meg.
