A filmesek már felfedezték

A turai Schossberger-kastély Pest megye egyik méltatlanul elfeledett építészeti kincse. Az 1883-ban átadott kastélyt a korszak egyik leggazdagabb és legtehetségesebb zsidó kereskedője, a magyar nemesi címet is elnyert báró Schossberger Zsigmond építtette egy tízhektáros park közepén, miután 1873-ban megvásárolta a birtokot az Esterházy családtól. Úgy tartják, hogy a kastélyt a kor „sztárépítésze”, Ybl Miklós tervezte. (Mivel a turai épület nem szerepel Ybl portfóliójában, a kérdésre máig nincs megnyugtató válasz. Egyes újabb keletű tanulmányok Bukovics Gyulának, Ybl egyik munkatársának tulajdonítják a terveket, ám a jelenlegi tulajdonos ezt kevésbé tartja valószínűnek.)

A megrendelő kívánságára, festői hatásra törekedve az építész franciás neoreneszánsz stílusban tervezte meg az eredendően 98 szobás kastélyt. Az egyemeletes, összetett alaprajzú épülethez négyszög-kupolás pálmaház csatlakozik. A magas tetőzetet eredeti francia palával burkolták, padlásablakokkal és hosszú kéményekkel díszítették. Az enteriőr egyesek szerint az Ybl által tervezett budapesti Operaház belső terének kísérletéül szolgált.

A kor technikai vívmányait alkalmazva vízvezetékrendszerrel, angol vécével, központi fűtéssel, villanyárammal és étellifttel szerelték fel a kastélyt. A falak között 30 centiméteres légrés szolgál szigetelésül, a kandallókürtők pedig a fűtés helyett a szellőzést biztosították. A napfény a tetőablakokon át, tükörrel bélelt aknákon jutott az épületbe. Az előcsarnok felett egykor színes üvegtető állta a fény útját, amely varázslatos, színes fényfoltokkal borította be a teret. A gondosan megtervezett, botanikai ritkaságokat is felvonultató parkban fürdőmedence és teniszpálya szolgálta a nyarakat rendszeresen itt töltő család és vendégeik kényelmét.

A fényűző kastély a második világháborúban magára maradt, és sorstársaihoz hasonlóan előbb német, majd szovjet főhadiszállást, később kórházat rendeztek be a termeiben. 1946-tól 1973-ig iskolaként használták, aztán egy állami vállalat kezelésébe került, amely méltatlanul elhanyagolta. Később a magyar államtól egy indiai befektető vásárolta meg azzal a céllal, hogy az 1996-ban Budapestre tervezett világkiállításra luxushotellé alakítsa. Ez több okból sem jött össze, így az indiai cég végül túladott a műemléki védettség alatt álló épületen.

A jelenlegi tulajdonos, a Turai Kastély Kft. – szűkös lehetőségeihez mérten – 2005-ben hozzákezdett a kastély rekonstrukciójához. Két kisebb összegű elnyert pályázatnak köszönhetően felújították a már veszélyes állapotú óratornyot és a pálmaház kupoláját. Elvégezték a kastély teljes körű építészeti felmérését is, amelyből kiderült, hogy mintegy 3,5 milliárd forintra lenne szükség a helyreállításhoz.

Az első elképzelést, miszerint kastélyszállóvá alakítanák az épületet, időközben elvetették – a tulajdonosok szerint ennek a megoldásnak itt és most nincs létjogosultsága. Pillanatnyilag azon dolgoznak, hogy megtalálják azt a tematikát, amely egyrészt illik a kastélyhoz, másrészt kellő vonzerőt jelent a látogatóknak. Közben pedig reménykedve figyelik a nagyobb összegű pályázatokat (egyelőre sajnos hiába), ugyanis már időszerű lenne a teljes tetőszerkezet több százmillió forintot igénylő felújítása, hogy a többi teendőről ne is beszéljünk.

Ugyanakkor az épület nyitva áll a látogatók előtt, s még meglehetősen romos állapotában is évente tízezren kíváncsiak rá. A romantikus hangulatú kastélyt a filmesek és fotósok is felfedezték, többek között itt forgatták a Holdhercegnő vagy Angelina Jolie Vér és méz című filmjének egyes jeleneteit, de divatfotók és esküvői fényképek is rendszeresen készülnek a Schossberger-kastély díszletei között. Ám valljuk be őszintén, ez az épület ennél jóval többre érdemes.

Festett álmok

Jobb helyzetben van a hazai örökségvédelem csúcsszervezetének nevezett Forster Központ kezelésében lévő péceli Ráday-kastély, amelynek napjainkban látható épületelődjét – egy kisebb méretű kúriát – a református középnemesi családból származó Ráday Pál építtette, aki II. Rákóczi Ferenc diplomatája, titkos kancellárja majd a szabadságharc bukása után a hazai protestánsok vezéralakja volt. Fia, Gedeon 1755 és 1774 között barokk kastéllyá bővíttette és kulturális központtá tette a péceli családi rezidenciát. Az átalakítással a gödöllői Grassalkovich-kastély építőmesterét, Mayerhoffer Andrást, valamint fiát, Mayerhoffer Jánost bízta meg, így a kastély építészeti megoldásaiban felfedezhetők a gödöllői stílusjegyek.

1872-ben a Ráday család anyagi gondjai miatt elárvereztette a kastélyt, az épület ekkor került a Kelecsényiek birtokába, akik a 20. század elejéig nem használták, majd az 1920-as években nagyobb átalakítási munkákat végeztettek rajta. A második világháború végére ismét rossz állapotba került az épület, amelyet az 1950-es években államosítottak. Az 1950-es évektől 1998-ig (!) a MÁV Kórház egyik kihelyezett részlege működött a kastélyban – nem csekély károkat okozva a barokk műemléképületben.

Napjainkban, habár apránként zajlik a kastély feltárása és helyreállítása, a freskókkal díszített termek – tárlatvezetéssel – látogathatók. A könyvtártól a konyháig – képek a Ráday család mindennapjaiból címmel állandó kiállítás és egy korszerű számítógépes prezentáció mutatja be a kastély történetét és lakóinak életét.

A legnagyobb attrakciót azonban maguk a falfestményekkel borított termek jelentik, például az eredetileg Ráday Gedeon 14 ezer kötetből álló enciklopédikus igényű könyvgyűjteményének helyet adó földszinti nagykönyvtár, amelynek mitologikus mennyezetfestése igazi kuriózum. Szintén különlegesség az emeleti díszterem, amelynek falain és mennyezetén tizenöt erkölcsi intelmet ábrázolt a festő Ovidius Átváltozások című műve alapján. A monokróm (fekete-fehér) falképek mintájául szolgáló rézmetszeteket Ráday Gedeon saját gyűjteményének egyik könyvéből választotta ki. A kastély oldalszárnyai közül a jelenleg is feltárás alatt álló Herkules-szoba a legérdekesebb, ennek falképei Herkules tizenkét tettének történetét mutatják be. A szobának nevezetes vendégei is voltak: péceli tartózkodásai idején rendszeresen itt lakott Kazinczy Ferenc, és itt töltötte mézesheteit Jókai Mór és Laborfalvi Róza is.

A kastély zenei és kulturális rendezvények színhelyéül is szolgál: képzőművészeti kiállítások, hangversenyek, fesztiválok és tudományos konferenciák zajlanak a falak között. S bár a csurranó-cseppenő pénzekből lassacskán halad a feltárás és a helyreállítás, nyilvánvaló, hogy az épület, a melléképületek és az egykori barokk díszkert teljes rekonstrukciójához még rengeteg munkára és több milliárd forintra lesz szükség. A péceli Ráday-kastély szerepel a Nemzeti Kastélyprogramban, így a felújítások – bár egyelőre nem tudni, milyen ütemben – várhatóan folytatódnak. Az biztos, hogy ha egyszer végre elkészül, igazi különlegesség lesz ez a festett csodapalota.

Gróf albérletben

A Károlyi család klasszicista stílusú fóti kastélya és a hozzá tartozó park jelenleg szintén a magyar állam tulajdona, a terület kezelője pedig a Károlyi István Gyermekközpont (korábban Fóti Gyermekváros).

A mai kastély helyén álló egykori földszintes kúriát a 18. század végén ismeretlen építész tervei alapján emelték. Miután a birtok 1808-ban a Károlyi család tulajdonába került, a kastélyt több lépésben jelentősen átalakították és kibővítették. Az 1840-es évek átalakításait Ybl Miklós vezette, a kastély ekkor nyerte el mai, klasszicista stílusát. Ebben az időben bővítették és korszerűsítették a belső tereket is, többek között létrehoztak mindkét szinten egy-egy könyvtárat, és reprezentatív díszítésű szobákat alakítottak ki. A szalon-jellegű termek falait többek között Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Ligeti Antal festményei díszítették.

Ezzel párhuzamosan a kastélyt körülvevő parkban halastavat alakítottak ki, és különleges fákat, növényeket telepítettek.

A kastély fejlesztését Károlyi István gróf kezdeményezte, aki korának egyik legjelentősebb művészetpártolója, számos jótékonysági ügylet támogatója volt. A Károlyi-rezidencián többször megfordult Kazinczy Ferenc, gyakori vendég volt Széchenyi István, és a grófot Ferenc József is meglátogatta. Még Erzsébet királyné is többször átlovagolt Gödöllőről falkavadászatokra, amelyeket ősszel rendszeresen Fóton rendeztek.

A második világháború vége felé a család elhagyta az épületet, amelybe később frontkórház költözött. Az elhagyatottság hónapjai alatt a berendezést széthordták; szakértők még ma is kutatják, mi került a család kincsei közül a hazai közgyűjteményekbe. A negyvenes évek végén a határőrség foglalta el az épületet – a parkot ideális helyszínnek találták egy kiképzőbázis számára, ám az építkezésre végül nem került sor. Aztán 1957 novemberében a Fóti Gyermekváros költözött a kastélyba.

Kezdetben a tantermek, a 20-30 ágyas hálótermek, az étkező és a konyha is a klasszicista műemléképületben kaptak helyet. A hatvanas-hetvenes években azonban különböző modern épületeket húztak fel a kastélyparkban, s a fő funkciókat oda telepítették: épült iskola, több lakóház, szolgálati lakások, orvosi rendelő, bolt és posta is. Ettől kezdve maga a kastély főleg étkezési célokat szolgált, a baloldali szárnyhoz hozzá is toldottak egy csúnya épületet óriási konyhával. A nyolcvanas évektől a gyermekek létszáma fokozatosan csökkent, az 1997-es gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően pedig a Gyermekközpont hozzákezdett a lakásotthonok vásárlásához és a gyerekek kiköltöztetéséhez.

1995-ben hosszú emigrációjából hazatért gróf Károlyi László, aki 13 évesen hagyta el Fótot. Feleségével a Gyermekközponttól bérbe vették a kastély egyik szárnyépületének emeletét. Itt rendezték be új otthonukat, és mellette létrehozták a család és a kastély történetét idéző kis házi múzeumot.

A gróf tíz évvel ezelőtt még nagyszabású terveket dédelgetett, azt remélte, hogy az általa létrehozott Fóti Károlyiak Alapítvány 99 évre megkaphatja az épület és a hozzátartó parkrész kezelési jogát. Ebből kiindulva befektetőt is lehetett volna találni a helyreállításhoz és a hasznosításhoz. Az akkori elképzelések szerint egy 35-40 szobás kastélyszálló és egy kis múzeum jelentette volna a tudományos-kulturális rendezvények bázisát. Károlyi László szerint a kastély rekonstrukciója hat-hétmillió dollárba, a teljes program megvalósítása ennek a duplájába került volna.

A most 83 éves gróf ma is készségesen mutatja meg az otthonában összegyűlt családi és nemzeti relikviákat, s közben elmondja, végre sikerült elérnie, hogy a kastély egyik emeleti termében múzeumot rendezzenek be a család által egykor birtokolt kincsekből. S hogy értsük, milyen tárgyakról is van szó, többek között egy feszületet mutat: „Ez ott állt az asztalon, amikor aláírták a Szatmári békét, én pedig gyerekként a talapzat fafiókjába tettem be a karácsonyi kéréseim listáját.”

Néhány évvel ezelőtt a kastély egyik szárnyában ambiciózus tulajdonossal, igényes konyhával és enteriőrrel megnyitott a Fóti Kastély étterem. Ezt leszámítva azonban a klasszicista épület nagy része manapság szomorúan üres, gazdátlan, szedett-vedett. Az emeleten kialakítottak néhány vendégszobát, a márványteremben esküvőket és konferenciákat tartanak, a földszinti teremsor helyiségeit időnként rendezvényekre adják ki.

Egy évtizede a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – ennek utódja a Forster Központ – még olyan jelentős épületnek minősítette a fóti Károlyi-kastélyt, amelynek az üzleti hasznosítás mellett a „minőségi országbemutatásban” is szerepe lehet. Ehhez képest az épület nem szerepel a jelenlegi Nemzeti Kastélyprogramban.

A disznótor a nyerő

Az 1805-ben épült klasszicista stílusú fenyőharaszti kastélyt téli és vadászrezidenciaként használta a Podmaniczky család. Az épület 1868-ban nyerte el mai formáját, amikor báró Podmaniczky Levente romantikus stíluselemek felhasználásával átépíttette és kibővíttette. A századfordulón ezerkötetes könyvtár, régi fegyver-, porcelán- és értékes acélmetszet-gyűjtemény gazdagította a kastélyt, amely 1913-ig volt a Podmaniczkyak birtokában. Ezután a művészpártoló és műgyűjtő Hatvany-Deutsch család szerezte meg az épületet.

A kastély sorsa a második világháborútól sablonosnak mondható: előbb német, később orosz csapatok költöztek az épületbe, majd az 1947-ben államosított kastély fokozatos pusztulásnak indult. Szolgált katonai raktárul, téeszirodaként, volt benne kollégium és kiöregedett cirkuszi állatok menhelye. A romos épületet 1986-ban vásárolta meg a Chemolimpex Vállalat, és műemlék jellegének megőrzésével szálláshelyként felújíttatta. A kastély a kilencvenes évek elején került a jelenlegi tulajdonos, a Budapesti Ingatlan Nyrt. birtokába. 2000-ig bérlők működtették a kastélyszállót, ám néhány év alatt csúnyán lelakták. A tulajdonos ezért úgy döntött, hogy az épület kezelésére megalapítja a Kastélyszálló Kft-t, amely azóta is ebben a formában működik.

A Fenyőharaszt Kastélyszálló napjainkban 22 szobával és 4 külső apartmannal várja a vendégeket a hozzá tartozó 13 hektáros őspark közepén. Ahogy a kastélyszálló házigazdái mondják, 2004-ben kicsit el voltak kedvetlenedve, amiért nincs a környékükön olyan látványosság, ami a vendégeket a házba csábítaná. De hamar ráébredtek, hogy az önsajnálat nem segít, ezért szélesíteni kezdték a szolgáltatások palettáját, így ma már a szaunától a skeet lövészeten és a lovagláson át a saját strandfürdőig a legkülönfélébb élményeket kínálják. Jól kalkuláltak, az előző három kastélynál jóval kisebb méretű ház ugyanis dübörög. Sok a program, nyári hétköznapokon gyermekes családokat látnak vendégül, hétvégenként esküvőket, tavasztól őszig céges rendezvényeket fogadnak. Téli szezonban pedig népszerű a csomagban kínált disznótoros hétvége, amit a nagy sikerre való tekintettel immár disznótoros hétköznapokkal is kiegészítenek. Ilyenkor a vendégek egymással versengve töltik a kolbászt, kemencében sül a kenyér, folyik a forralt bor, és húzzák a cigányok. Aki pedig az kérdezné, hogy kerül a falusi disznóvágás a klasszicista falak közé, annak csak azt felelhetjük, mi sem értjük pontosan, de egy biztos: a vendégek zabálják.