„Bányászat híján, turizmus nélkül gondban lenne a település” — ismerte el Vasáros Zsolt, a készülő rudabányai Rudapithecus látogatóközpont egyik tervezője, a Narmer építészeti stúdió munkatársa. Az egykori észak-magyarországi bányászvárosban az ipari hagyományokra építve igyekeznek az őstörténet adta kultúrtájat és a bányászat felhagyásával kialakult természeti környezetet bemutatni mind szélesebb tömegeknek.
A geoturizmus felől közelítette meg a konferencia témáját a Leuven-i Egyetem professzora, Dominique Vanneste. Szerinte hiba, hogy az emberek egy jelentős része vár valami nagy-nagy látványosságot, olyat, amit máshol nem látnak. És ha ilyen nincs, geoturizmus sincs? — szegezte kérdését hallgatóságának. Saját országa példáit hozva kifejtette, hogy elsőként a helyieknek kell megismerni szűkebb pátriájuk nevezetéssegeit, hogy ügyes marketingbe csomagolva pozícionálják. Utóbbi hiányára túl sok negatív példa található az előadó szerint. Többször előfordul, hogy kapcsolódó szolgáltatások, látványosságok miatt nem eladható egy-egy helyszín. De nem segít egy megfelelő idegenforgalmi termék létrehozásában, ha a feltáró tudósok és az idegenforgalmi szakemberek közötti egyetértés hiánya. Előbbiek a túlhasználástól tartanak. Vanneste szerint ezen enyhített, ha a terület megközelítését kerékpárral és gyalogosan is lehetővé teszik, és erre biztatják is a látogatókat.
Táj és turizmus összekapcsolása során a a fejlesztéseket, vagyis a fejlődést irányítani kell — Ana Mrda, a Zágrábi Egyetem építészeti tanszékének munkatársa szerint. Példaként az évtizedeken át a jugoszláv hadsereg ellenőrzése alatt lévő Vis szigetét hozta, ahol funkció szerint elkülönítve fejlesztik idegenforgalmi potenciálja alapján az ipari, mezőgazdasági, régészeti jelentőséggel, stb. bíró tájakat. Előbbiek iránt egyaránt tapasztalható érdeklődés, mivel a kereslet tárgya mára már az összetett turisztikai termék: legyen benne kultúra, szórakozás, ipar és vendéglátás.
A kereslet sokrétűségére már Grotte Judit, a Metropolitan Egyetem szállodai szakirány vezető docense a bikali élménypark tanulságait tárgyaló elóadásában hívta fel a figyelmet. Bár Grotte szerint Bikal remek hely, eljutni kihívásokkal teli feladat. Amennyiben az üzemeltetők több külföldi vendégéjszakát szeretnének könyvelni, nem árt, ha több információt oszt meg termékéről az üzemeltető idegen nyelveken is — szólt egy másik kihívásról is.
A megfelelő idegennyelvű tájékoztatás hiányára hívta fel a figyelmet a dunai limes vonalán fekvő, római emlékeket bemutató komáromi erőd egyik külföldi látogatója. A vendégkönyvbe írt bejegyzése szerint egy oxfordi egyetemi hallgató szívesen vállalná a fordítás feladatát; még elérhetőséget is adott hozzá — idézte fel Rátz Tamara, a Kodolányi János Főiskola turizmus tanszékének tanszékvezetője az esetet, mikor arról számolt be, hogy végigjárta a limes útvonalát. Tapasztalata szerint a helyszínek többségében csak minimális utalás található a limes-re. Ha egyáltalán megtalálják a helyszínt, mint az történt velük Dunakömlődön. „Egy kollégával utaztam oda, aki tudta, mit keresünk, de nem találtuk meg” - mondta hozzátéve, hogy amit végül találtak, az egy „hatalmas üres tér” volt. Ugyanakkor örvendetesnek tartja, hogy egy ideje kormánybiztos is segíti a dunai limes magyarországi szakaszának világörökséggé válását, de figyelmeztetett, hogy csak a cím elnyerése miatt nem válik a kérdéses 415 kilométer milliók által látogatott attrakcióvá. Addig biztos nem, amíg nem kapcsolódik más turisztikai termékekhez, szolgáltatásokhoz. De addig sem, amíg — mint Rátz Tamara előadása elején fogalmazott — „nem szerepel az emberek mentális Magyarország térképén.”
