1945 júliusában szovjet katonai teherautók álltak meg a tatai kastély előtt. Akkoriban így kezdődött egy vadkeleti rablótörténet, ám ezúttal másról volt szó. A katonák kórházi felszerelést hordtak be a kastélyba, és a hozzájuk tartozó idegbetegeket is betessékelték az Esterházy-lakba. A Népjóléti Minisztérium – nevéhez híven – javítani akart a nép életszínvonalán, ezért a Budapesti Lipótmezői Elme- és Ideggyógyintézet egy részét a tekintélyes, összkomfortos kastélyba telepítette át. Amikor Jókai Mór A bolondok grófja című színdarabját írta, valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy abszurd története valósággá válik a huszadik század közepén. Bár a kastély utolsó tulajdonosa, Esterházy Miklós nem vált a „bolondok” grófjává, hisz Nyugatra menekült, majd onnan Ausztráliába települt át, de kastélyát fél évszázadra „internálták”.

A XIX. század első felében „magyar Weimarnak” is nevezett kastélyban, mely mindvégig a nemzetközi diplomácia egyik fontos színtere volt, a világháború idején kórházat működtettek, a rendszerváltáskor pedig üresen hagyták, hogy folyamatosan pusztulva várjon a szebb jövőre. Most a Nemzeti kastély- és várprogramban a tatai kastély főépületét teljesen helyreállítják és jövő tavasszal már meg is nyitják a látogatók előtt. Érdemes lesz meglátogatni, hiszen nem sok magyar kastély büszkélkedhet azzal, hogy a falai között három magyar király, egy német császár időzött, de szabadságharcos tábornokok és egy osztrák véreskezű hóhér is éjszakázott itt, egy egész nemzetet meggyalázó megtorláson törve a fejét.

Mostanra már az utolsó simításokat végzik a kastélyon a szakemberek. Noha az eredeti berendezés nagy része megsemmisült, tíz-tizenkét eredeti vörösmárvány kandalló – néhányon az Esterházy-címer is látható – és klasszicizáló cserépkályha megmaradt, de eredeti csillár és tükör is látható a termekben, sőt több száz éves ablaktáblák és ablaküveg is. Az emeleti fürdőszobák pedig azért érdekesek, mert megmaradt az egyik eredeti angolvécé, a fürdőszoba két falát pedig kézzel festett holland csempék borítják, melyek életképeket, takaros vízimalmokat vagy halászcsónakokat ábrázolnak, és nincs közöttük két egyforma.

A legtöbb látogatónak alighanem a grófné egykori fürdőszobája fog tetszeni, melynek falait rózsaszín és szürke márvány borítja, a mosdó pedig tengeri kagylót formáz, az egykor zsinórral felhúzható tükör mögött pedig titkos piperepolc található. Ez a fürdőszoba a mai luxusszállodák kínálata közül is kitűnne arisztokratikus eleganciájával.

– Talán így érthető, hogy miért a főúri életet szeretnék itt bemutatni a férfiak, nők és gyermekek mindennapjain keresztül: az emeleten értelemszerűen a grófnő lakosztályát rendezzük be, szalonját, hálószobáját és a fürdőjét, amit egy a házasságkötések sajátos diplomáciáját megjelenítő, az arisztokrata család asszonyait bemutató kiállítás vezet be. A nagy szalonban az uralkodói látogatásokról fog megemlékezni a kiállítás, ahol szó esik a diplomataként tevékenykedő családtagokról, a diplomácia kultúrájáról is. Ehhez a térhez tartozik majd a „békekabinet”, ahol a család a schönbrunni békekötés ereklyéit őrizte – összegezte Virág Zsolt, a nemzeti kastélyprogram miniszteri biztosa, miután végigkalauzolt minket az épületben, amelyet 1,5 milliárd forint európai uniós és 825 millió forint hazai forrásból renoválnak.