Mikófalván, a kis palóc falu művelődési házában rendezett szakmai találkozón az Észak-Magyarországon működő tájházak szakemberei, képviselői vettek részt. Bevezető előadásában dr. Petercsák Tivadar néprajzkutató, egyetemi tanár a Heves megyében lévő tájházak szerepéről és fejlődéséről beszélt. Emlékeztetett, hogy a néhai dr. Bakó Ferenc kandidátusnak, az Egri Dobó István Vármúzeum egykori igazgatójának vezetésével kezdték el a parasztházakra és az udvaraikra vonatkozó néprajzi kutatásokat Heves megyében. Így 1963-ban elsőként nyílt meg a parádi Palóc Ház. Azt követően pedig a megye különböző településein a helyi örökséget, többek között a népviseleteket, a szőlészet és a borászat, a halászat és a földművelés hagyományait bemutató tájházakat létesítettek.
Leltározás és új turisztikai kiadvány
Az előadó hangsúlyozta, hogy a rendszerváltást követően változott a tájházak szerepe, miután azok az önkormányzatok tulajdonába kerültek. Eközben a közösségek egyre több településen ismerték fel a hagyományok jelentőségét, és a helyi kézművesség hagyatékait is bevonták a látványosságaik közé. Így egymást követően egyre több faluházat, tájházat, falumúzeumot nyitottak, amelyeket helyi bútorokkal és más eszközökkel rendeztek be. Az udvaraikat pedig több helyen közösségi térként, programokra használják, így a turisták fogadására is. Példaként említette, hogy a Heves megyei Szihalmon egy tulajdonos magán tájházat létesített, ahol a helyi lakodalmast mutatják be az érdeklődőknek.
A professzor bejelentette, hogy napjainkban az összefogás eredményeként több mint negyven tájház, különböző látványosságokkal várja a látogatókat Hevesben. Ugyanakkor az őrzött örökség leltározásának fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a jövő nemzedékének is megmaradjanak ezek a dokumentumok. Véleménye szerint egy olyan turisztikai kiadvány elkészítésére lenne szükség, amelyben a megyében található tájházakról és a programjaikról kaphatnának hasznos információkat az érdeklődők.
Világörökségi várományosi listán a tájházhálózat
Ezt követően dr. Bereczki Ibolya, a tájházi szövetség elnöke adott történeti áttekintést a hazai tájházmozgalom életéről. Felidézte az első hazai tájház születését, amelyet 1880-ban létesítettek az alföldön, Kiskőrösön. Az azóta eltelt időszakban az egyes házak közreműködésével hálózat alakult ki változatos, színes programokkal. Ezek irodalmi, illetve műszaki emlékházak, továbbá tájházak és falumúzeumok, amelyek együtt vesznek részt a mozgalomban.
Az elnök arról is beszélt, hogy a szövetség közreműködésével a hazai tájházhálózat az UNESCO világörökség várományosi listáján szerepel. A világörökségi cím megszerzésének azonban szigorú feltételei vannak, amelyeket a tájházak igyekeznek teljesíteni. Emlékeztetett, hogy a szövetség a Kárpát-medencében levő szomszédos országokkal is erősíti kapcsolatait, közös kiadványokkal és programokkal. Rámutatott, elengedhetetlen, hogy a hazai tájházak a jövőben is fennmaradjanak. Ezért viszont sokat kell tenniük azoknak, akik ebben érintettek, hogy élettel, gazdag programokkal töltsék meg a tájházakat. Példaként emelte ki az algyői tájház munkáját, ahol vonzó feltételeket teremtettek és színes programokkal várják a turistákat.
A Göböly Háztól a passiójátékokon át a lakodalmasig
A továbbiakban Császi Irén néprajzkutató, az Egri Dobó István Vármúzeum muzeológusa idézte fel a megújult mikófalvai Göböly Ház történetét, amely kiemelkedő turisztikai látványossága a falunak. A szakmai irányításukkal újrarendezték a ház berendezését és kiállításait. Az egykori lakóházat 1846-ban építtette Göböly Gergely kovácsmester, akinek a tulajdona volt. Ma műemléki védettséget élvez, és pályázati támogatással újult meg.
A továbbiakban az előadó helyi örökségként emelte ki az 1922-ben nemzetközi zarándoklattal megrendezett mikófalvi passiójátékokat, Jézus élettörténetének felidézését, amelynek a tablóit korabeli hanganyagokat felidézve mutatják be a Göböly Házban. Ehhez akkoriban ötezer vendég elhelyezésére szolgáló nézőteret és színpadot építettek, festőművészek, díszlettervezők bevonásával. A szerepeket pedig a helyben kiválasztott lakók tanulták be. A ritka eseménynek nagy visszhangja volt, mert a bemutatóra országosan is felfigyeltek. A híre sok helyre eljutott és nagy hatást gyakorolt az emberek lelki világára. Ezt az örökséget ma is őrzik a mikófalviak.
A kis palóc falu azonban másról is nevezetes – mondta dr. Zábrátzky Éva, az Egri Dobó István Vármúzem muzeológusa. Az egykori passiójátékot megörökítő tablókon kívül a tájház udvarán szabadtéri kiállításon mutatják be a Mikófalvi Lakodalmasról készített régi fotókat. Ezen a településen ugyanis nagy hagyományai vannak a díszes népviseletnek, amelyet ma is magukra öltenek a lakodalmas szereplői. Emellett régi fotók maradtak fenn a kenderfeldolgozásról, a vászonkészítő asszonyokról is. Sőt, Mikófalvát egykor úgy is emlegették, mint a táncos falut. Nem véletlenül, mert híres a helyi kampós pásztortánc. Ennek a hagyománya is él ma a településen. A muzeológus azt is megemlítette, hogy az idei nyáron tartott eseményen a falu lakosságának több mint harminc százaléka ropta a táncot, amely hazai rekordnak számított. Egyébként napjainkban a Hagyományőrzők Házában rendezik a lakodalmast, és molnárkalácsot – mint népi ételt – kínálnak a vendégeknek.
A konferencia további részében szó esett még arról is, hogy a múzeumi restaurátor miként látja szakmai szemmel a Heves megyei tájházakat. Ugyanakkor a résztvevők azzal is megismerkedtek, hogy milyen élő tájházi játékokat és programokat kínálnak a noszvaji Gazdaházban, végül pedig megtekintették a felújított Göböly Házat és a kovácsműhelyt.
