2019-ben az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztálya, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Magyar Természettudományi Múzeum égisze alatt működő Vadonleső program a hiúzt nevezte az Év Emlősének. A programsorozat nyitórendezvényét 2019. március 30-án 10.30-tól rendezik meg a Magyar Természettudományi Múzeum Semsey Andor előadótermében, ahol sor kerül a természetvédelmi nagykövet díj átadására is. 11 órától a nagyközönséget filmvetítéssel, előadással, Gryllus Vilmos koncerttel és hálójátékkal várják.

Az idén 10. jubileumát ünneplő Vadonleső Program immár hatodik alkalommal nevezi meg az Év Emlősét. A keleti sün, az ürge, a denevérek, a mogyorós pele és a földikutya fajok után ebben az évben az európai kontinens legnagyobb testű macskaféle ragadozója, az eurázsiai hiúz kerül reflektorfénybe.

Az Északi-középhegység számos pontján jelen van a hiúz, ugyanakkor ez a viszonylag széles elterjedési sáv optimista szakértői becslések szerint is mindössze 15-20 példányt jelent. Európai viszonylatban (beleértve a Skandináv-félsziget hiúzpopulációit is) 9000-10 000 egyedre teszik az állomány nagyságát, ebből a Kárpátok vonulatai mintegy 2300-2400 példánynak adnak otthont. Ritkaságának egyik oka, hogy a hiúz ragaszkodik a zavartalan, sűrű és idős erdőkhöz, onnan önszántából nem teszi ki a mancsát. Az olyan koreloszlással, lomb- és cserjeszerkezettel rendelkező nagy kiterjedésű erdőség, ahol ezt a fajta nyugalmat, biztonságot megtalálná, nemcsak hazánkban, de a Kárpátok hegyláncain is egyre kevesebb. A szaporodási és kölyöknevelési időszakban gyakori hajtóvadászatok vagy intenzív erdőművelés megzavarhatja és elriaszthatja ezeket a rejtett életmódot élő, óvatos ragadozókat. Az átlagosan 20-25 kg-os kifejlett hiúz (a hímek elérhetik a 30-35 kg-ot, marmagasságuk pedig a 70 cm-t is) ugyanis szigorúan területtartó és magányosan él, kerüli az ember lakta területeket.