Az 1,8 kilométer hosszú tanösvényen kihelyezett hét darab, háromnyelvű (magyar, német, angol) tábla tudományos igényű, ugyanakkor feliratokkal, képekkel és rajzokkal népszerűsítve ismerteti meg a látogatókat a Soproni-hegység vaskori régészeti tájaival. A tanösvény elvezet a kora vaskori halomsírokhoz, amelyek közül 159 a felszínen látható.

Ismerteti a vaskori temetkezési szokásokat, viseleteket, jellegzetes tárgyakat, ékszereket és bemutat egy női temetkezést is egy ásatás után helyreállított halomban. Megismerteti a látogatókat a halottkultusszal és a szimbolikus jelentésű leletegyüttesekkel, láttatja a Sopron-Várhely vaskori földvár hosszan elnyúló és a hegy alakját követő kettős sáncrendszerét, rekonstruált kapuképpel segítve az értelmezést. A tanösvényen olvasható egy leírás a vaskori földvár régészeti kutatásáról, látható egy rekonstrukciós rajz, amely segít elképzelni, milyen lehetett egykor a várhelyi erődítmény. Az utolsó tábláról megtudható, hogy a régészeti kutatás az erődítmények belsejében a késő bronzkorból, valamint a kora és késő vaskorból származó objektumokat tárt fel. Ezek közül egyedülálló az a 64 négyzetméteres, cölöpszerkezetű, földbe mélyített ház, amelynek egyes megmaradt elemei 3D-s digitális modellek elkészítésére is lehetőséget adtak.

A Sopron-Várhely régészeti örökségi tanösvényt az Európai Unió Interreg Duna Transznacionális Együttműködési Programja keretében hozta létre az Archaeolingua Alapítvány és a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. A Vaskor-Duna program - amelyben Magyarország mellett Ausztria, Horvátország, Szlovákia és Szlovénia vesz részt - tavaly év elején indult. A harminc hónapos együttműködés célja olyan stratégiák kidolgozása, amelyekkel nemcsak tudományosan, hanem kulturálisan és turisztikailag is fel tudják kelteni az emberek érdeklődését a Duna-medence kora vaskori tájai iránt.

Ezeknek a területeknek a jellegzetes képét a magaslati települések, sáncok és a halomsírok által alkotott temetők formálták a Kr. e. 9-5. század közötti időszakban. A Duna-régió egy összefüggő, közös kultúrához, az úgynevezett keleti Hallstatt-körhöz tartozott. Magyarországon ennek az időszaknak a tájképi maradványai elsősorban a Dunántúlon, az Alpok előterében, valamint a Duna és mellékfolyóinak környezetében találhatók.