Mezőkövesd központjához közel, az úgynevezett Hadas városrészben található nádtetős régi épület 1974 óta – immár négy évtizede – kiállítóhelyként működik. Ezen az apró telkes, kanyargós utcákból álló részen, 1850 körül építették Kis Jankó Bori szülőházát, amely ma is őrzi a hajdani népi építészet jellegzetes elemeit. Nevezetesen a szobakonyhás, kamrás otthont és lakáskultúrát.
Az ágyon az alkotó aludt
Kis Jankó Bori, a néhai Gáspár Mártonné – akit Molnár Borbála névre kereszteltek – az idén hatvan éve hunyt el. Büszke volt nagyapjára, Nagy Jánosra, akit Mezőkövesden korának egyik elismert kézműves szűcsmestereként ismertek. Az ő ragadványnevét – a matyók által adott – Kis Jankó nevet vette fel, és egész életében művésznévként használta unokája, Bori is.
A jellegzetes, XIX. századból fennmaradt ház fából készített díszes kapuján belépve gondozott, füves udvar fogadja a látogatót. Benn, az úgynevezett tisztaszobában az egykori hímzőasszony fennmaradt néhány képe látható a falon keretbe foglalva. Alkotás közben, családja körében és egykori tanítványaival örökítette meg a fotók készítője. Az ágyon, amely tele van díszes párnákkal és paplannal, egykor a hímzőasszony aludt.
Kis Jankó Bori valamikori otthonának konyháját boltíves fal választja ketté. A felaggatott tányérokat csak nagyobb eseményekkor, például lakodalomkor használták. A bejárati ajtó mögött találni a lócát, amelyen vizes edényeket tároltak. Elengedhetetlen része a konyhának a korabeli kemence, melynek a padkáján nyílt tűzön főzték az ízletes ételeket. A kemencét szabad kéménnyel kötötték össze, melyben füstölő rudakat helyeztek el. A falak mentén elhelyezett lócán a főzéshez rendszeresen használt edények sorakoznak. De itt áll az úgynevezett almárium, amelyben a kisebb edényeket és az evőeszközöket tartották.
Dr. Gazdig Erzsébet tárlatvezetőtől megtudtuk, hogy a szoba ma is nagyjából úgy néz ki, mint amilyen Kis Jankó Bori életében volt, aki egy év kivételével egészen haláláig itt lakott. Az ajtó mellett találni a búbos kemencét, körülötte pedig rongyszőnyeggel takarták le a padkát. Az ágy a hímzőasszony tulajdona volt, tele van díszes párnákkal és paplannal.
Miután 1891-ben férjhez ment a világjáró Gáspár Mártonhoz, ennek a kornak a divatját követte. A falakon szent képek, illetve felaggatott festett cseréptányérok sorakoznak. A ház harmadik helyisége a kamra, amely Mezőkövesden nemcsak tárolóhelyiségként szolgált, hanem a fiatalasszony hozományát is itt helyezték el.
Kis Jankó Bori tehetsége már négy éves korától megmutatkozott, miután akkor kezdett el rajzolni és egész élete erről szólt. Amellett, hogy rendszeresen papírra rögzítette, hímezett és kiválóan horgolt is. Szerette a virágokat, a madarakat, a lepkéket, amelyeket ha meglátott, rögtön le is rajzolta őket. Nagy képzelőerővel, fantáziával rendelkezett. Őt nevezik ma is a matyóföldiek a száz rózsás asszonynak, aki száz virágmotívumot rajzolt le, amelyekkel ruhákat, ajándéktárgyakat díszítettek.
Kis Jankó Borit 1953-ban elsőként tüntették ki a Népművészet mestere címmel Magyarországon. Egy évvel később viszont tragikus hirtelenséggel – áramütés következtében – 78 éves korában hunyt el szülőházában, Mezőkövesden. A 101. virágmotívumot szerette volna megrajzolni, de ebben a halála megakadályozta.
Sok vendég keresi fel
A Kis Jankó Bori Emlékházat évente sokan keresik fel a Mezőkövesdre látogató turisták közül. Ezt bizonyítják az emlékkönyvi bejegyzések. Tisztelegnek a 60 éve elhunyt művész munkássága előtt, aki a matyó minták megálmodója volt. Az utódai pedig folytatták a munkásságát. Bár nem élhette meg azt az elismerést, hogy a matyó hímzés a különleges magyar hungarikumok egyike lett, illetve, hogy az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült 2012-ben. Emlékére a mezőkövesdi Matyó Múzeum előtt szobrot emeltek. Emellett három évenként tartják a Kis Jankó Bori Országos Hímző Pályázatot, amely az 1963 óta eltelt évtizedekben nemzetközivé nőtte ki magát. A logójaként pedig a művész egykori madara jelképként szolgál.
