A középkori templomok ihlették meg a fiatal tervezőt, Győrffy Zoltánt. Kétszáz személyes katolikus templomra szólt a megrendelés, s a Debrecenhez 1982-ben csatolt település, Józsa lakosai a saját, „falusias” környezetükbe illeszkedő épületben gondolkodtak. Emberléptékű templomot tervezett az építész, barátságosat, a környezetbe simulót. Egyszerű gyermekkori ház képét idézi neki az épület kéménnyel, azaz harangtoronnyal. Messziről nézve beleolvad a lombjukat vesztett, magas fák közé az épület.

Jézust szimbolizáló ajtó

A főbejárat előtt egy teret képzett az építész, széles kapuval határolta le, a megérkezés, a várakozás élményét adta vele a gyülekezőknek. A templom ajtóval Jézust szimbolizálta. Az ajtón belépve az oltár felé vezeti a szemet a belső tér, s a fölötte magasodó keresztre. A feszület fölött magas tér nyílik, nincs mennyezet, ami megállítaná a tekintetet, háromszög alakban csúcsosodik a tető. Aszimmetrikus szerkesztésű a templom, főhajója mellett jobbra egy mellékhajója van. Az oltár mellett ajtó nyílik, a sekrestyébe vezet. A mellékhajó oldalának egy része üvegfal, a környező ligetre nyílik. A templomon belül is visszaköszön az üvegfal, közösségi teret határol le, gyermekeknek. Visszatérve a bejárathoz, a nagy tértől leválasztva az előtér egyik oldalában gyóntató helyiség, a másikban vizesblokk épült. A galérián az orgona kapott helyet s a kórus is ott helyezkedik el. A mérnöki munka többletét adta a középkori templomok hangulatának, szakralitásának megjelenítése. A szakmai munkán túl az emocionális többletet is beépítette a tervező a templomba. Gondolatvilágát, belső képeit, hangulatait mutatja az épület formája, terei, egységes színe, fényei. Megvilágításának különlegessége, hogy kívülről közvetlenül nem világít be fény a templomba. A déli oldalon vágott ablaknyílásokba betűző fény az ablaküveg mögötti, az alsó ablakkerttel egy vonalban véget érő úgynevezett kötényfalba ütközik, s annak alján világít a belső térbe.

Árpád-kori gyökerek

Az egykori Szent-György templom a 12-13. század fordulóján épült az úgynevezett Klastrom-parton egy honfoglalás kori magyar temető területén. A nagyváradi káptalan jegyzőkönyvtöredéke, a Váradi Regestrum már 1234-ben említi a területen a Szent György kápolnát. Hajóból és szentélyből állt, falait támfalakkal erősítették meg. Hossza 16,6 méter, a hajó szélessége 6,6 méter, a szentélyé 4,55 méter. A téglából épített falak 1 méter szélesek voltak. A téglákat a helyszínen vetették és égették ki. Tetejét hullám alakú cserepek fedték. A templom köré évszázadokon át temetkeztek, a feltárások során néhol 4-5 rétegben találtak sírokat egymás fölött. A templom az 1594-es krími támadás után hanyatlásnak indult. A település elnéptelenedett, a templom rommá vált. (Forrás: a Templomszentelés című, 2015. november 22-re, az épület átadására kiadott füzetből részletek dr. Lévai Béla nyelvész, helytörténész kutatási anyagából.)

Téglából, fából

Mint a debreceni tervező elmondta, téglából, fából épült a templom. A tégla kötődik a helyhez, az agyag, a föld megjelenik az épületen kívül-belül. A templom műszaki különlegessége, hogy cserép helyett tégla van a tetőn, az építész elképzelése szerint gyártatva. Jellemzője, hogy nem szívja magába a vizet, az eső, a hólé lefolyik róla. Az épület homlokzata is vízhatlan, ellenáll az időjárás viszontagságainak. A harangtornyon lévő fakereszt Jézus szenvedéseit szimbolizálja, feketére égetve. A külső ajtók, ablakok tölgyfából, a belsők és a padok bükkfából készültek, a tégla homokszín, ezért egyszínű, otthonos, barátságos az épület kívül-belül. A végeredményt tükröző egység a tervezés, építkezés során is megmutatkozott. Ugyanis nem csak az épületet tervezte Győrffy Zoltán, hanem a burkolatot, és a bútorzatot is. Hetente kijárt az építkezésre, jó munkakapcsolatba került a művezetővel, aki minden szakmai feladatban partnere volt. Például közösen modellezték a homlokzat tégla felületét, a belső burkolatokat, ajtókat, ablakokat. A padokból életnagyságú modellt készítettek. Együtt dolgoztak a különböző szakterületek szakembereivel, a burkolókkal, az asztalosokkal, akárcsak a középkorban a templomépítők a szobrászokkal, kézműves mesteremberekkel. Az építkezés motorja Felföldi László, a templom plébánosa volt. Bármilyen gonddal fordultak hozzá, azonnal intézkedett, hogy gördülékenyen haladjon tovább a munka.

Út a hívő közösségbe

Felföldi László plébánostól megtudtuk, hogy a debreceni önkormányzat ajánlotta fel a telket templomépítésre. 2014. április 22-én tették le a templom alapkövét és 2015. november 22-én szentelték fel az épületet. Korábban csak egy kis, 70 személyes templom volt Józsán, a település lakói a debreceni Szent Anna Székesegyházba és a Megtestesülés templomába jártak. Ma már több mint tízezren laknak Józsán, sok család kiköltözik a tíz kilométerre fekvő Debrecenből, két iskola, és óvoda is van a kis településen gyerekeknek. – Ahol a családok vannak, ott kell lenni az egyháznak is –mondta a plébános. – Száz gyakorló hívő él Józsán, de sokkal többen katolikusok. A templom meghívó az emberek felé, hogy többen lehessünk. Sok kisgyermekes család jár a templomba, s azért építettük meg az üvegfallal elválasztott gyermekfoglalkoztatót, hogy lássák, hallják a gyerekek a szertartásokat, ugyanakkor ne zavarják a liturgiát. Miséket tartunk gyermekeknek is és hittan órákat az iskolában. Közösségi házunk is van a templommal szemben, felnőtteknek, gyerekeknek tartunk előadásokat, kézműves foglalkozásokat, közösségi életet alakítunk az igényesebb együttlét jegyében. Az új templom által a gyerekeken keresztül is sokan visszataláltak a hívő közösségbe, és számítunk az újakra is. A meghívás befogadást és megtartást jelent, ez a legfontosabb feladatunk. A templomot a szakrális oldalról nézve megfogalmazódott bennem, hogy templom érzet legyen benne, ugyanakkor melegséget, egyszerűséget árasszon. Úgy nézzen ki kívül-belül, mintha egy kőből faragták volna, az egyház egységét fejezze ki. Az építtetést a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye akkori püspöke, Bosák Nándor vállalta, az egyházmegye anyagi erejéből és a hívők adományaiból. Közel 200 millió forintba került az építkezés. A templom a „Katolikus újjászületés Debrecen – 300” nevű tavalyi emlékévre készült el. Az évszám azt jelzi, hogy 168 évig a katolikus vallást száműzték Debrecenből, de 300 éve „… Csáky Imre bíboros kifejezett buzgalma következtében – ismét visszahozatott és szentebbül megújult, fölépült ez a kiváló egyház…” – olvasható a debreceni Szent Anna Székesegyház homlokzatán a latin nyelvű tábla.

Templomrom a szántóföld szélén

Az ősi Szent-György templom a jelenlegi szántóföld szélén épült az erdőben (bejárata a 35-ös főút irányából nyílt). „A múlt század elején Szentgyörgy zsidó származású földbirtokosa, Hartstein Nándor a földben levő falrészeket is kiszedette (az észak-keleti támpillérkivételével) és a téglákból istállót építtetett. A templom maradványait az 1970-es években területrendezés során végleg megsemmisítették: 2-2,5 méter vastagságban legyalulták a földet, és a kövekkel, csontokkal együtt a Rózsás csárda és a Tócó-patak közötti vizenyős terület feltöltésére használták fel. A falak maradványait, alapjait a Déri Múzeum munkatársai feltárták, majd 1982-ben a rekonstruálták. Az így helyreállított templomrom, mint műemlék bemutathatóvá vált.”  – olvasható a templom weblapján.

– A terület ma magántulajdonban van. Az 1980-as években megerősítették megmaradt alapjait, de azóta újra tönkrement. Kezdeményeztük rendbe tételét, és a tulajdonos nem zárkózott el tőle. Már egyszer-egyszer takarítottunk a területen, s tavasszal rendezzük a helyszínt – avatott be bennünket terveibe Felföldi László plébános.