A szemfülesebb látogatók talán már vethettek is egy-egy pillantást az újszülöttre az őstulkok kifutójának karámjában, annak ellenére, hogy édesanyja egyelőre még testével takargatja, és féltő gondoskodással védelmezi a kivételes szépségnek örvendő kisállatot. Az őstulok borjú mélybarna szemeivel, hosszú szempilláival és kecses, balerinákat idéző mozgásával előbb-utóbb minden látogató szívét rabul ejti majd. A tejkaramella színű jövevénynek köszönhetően ráadásul még tovább erősödik a Budakeszi Vadaspark „rezervátum-jellege” is, ugyanis a minden ma élő szarvasmarha-fajta ősét képviselő őstulok egy rendkívül ritka, mára már kihalt faj, amit több célirányos program kísérelt meg rekonstruálni az idők során.

Az őstulkok újjáélesztésének folyamatába először az 1920-as években a Heck-testvérek vágtak bele, azonban a célhoz legközelebb jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park területén, Pentezugban 1997-ben létrehozott, minimális emberi beavatkozást igénylő rezervátumban folyó tenyésztési program áll, ahonnan három éve a Budakeszi Vadaspark őstulok bikája és két tehene is érkezett.

Az őstulok a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak családjába tartozó kihalt faj, minden ma élő szarvasmarha-fajta őse. A hímeket bikának, a nőstényeket tehénnek, a szaporulatot borjúnak nevezik. Európa legnagyobb növényevője lehetett. 155-180 cm marmagassága, 700-1500 kg-os súlya, 80 cm-t is meghaladó szarva jóval meghaladja a ma élő legnagyobb bölények méreteit is. A nemek közti különbség nemcsak a test és a szarvak méretbeli eltéréseiben mutatkozik meg, hanem a szőr színe is jelentős különbséget mutat. Mindkét nemnél megfigyelhető az orr körvonalát követő fehér folt.