Elődei közül a hajdani színes vurstli a 19. század eleje óta, míg a patinásabb Angol Park mintegy száz éve létezik. A kettő összevonásából született mai Vidám Park tehát át- és túlélt több forradalmat, két világháborút és számtalan városvezetést is.
ARCKÉPCSARNOK
A magyar mutatványosvilág német, osztrák és olasz csavargók, vágánsok, csepűrágók, vagyis különböző bűvészek, szemfényvesztők, kötéltáncosok, akrobaták, műlovarok, állatszelídítők, bohócok, varázslók, jövendőmondók, komédiások és bábjátékosok mintájára kezdett szórakoztatással foglalkozni szerte a városban, de különösen a ligetben, amelyet egy időben Ökördűlőnek is hívott a lakosság. A vurstli olcsójánosai azok a komédiások voltak, akik cigánykerekezéssel, bukfencezéssel és egyéb vicces, de költséghatékony mulattatással igyekeztek megnevettetni az arra járó aprónépet, szüleikre pedig mecénásként tekintettek. Persze léteztek komolyabb művészek is, ők kócevéssel és kardnyeléssel foglalkoztak, leghíresebb képviselőjüket – csak szerényen – „utolérhetetlen” Antoniónak hívták. A 19. század második felében összenőtt embereket, cowboyokat, szörnyeket, kígyó- és póktestű embereket, óriásokat és törpéket is mutogattak itt, de illuzionisták, jósok és kóklerek is működtek a ligetben. Itt debütált szinte valamennyi technikai újdonság, de a marketingeszközök története is itt kezdődött a plakátragasztással és bértolongók szerződtetésével. „Kreinz bácsi találta fel a régi Pesten a plakátragasztás fogalmát, és monopóliuma csak évekkel később szállt át a fővárosra. Pudlikutya járt a nyomában és a hűséges eb szájában csirizes tálat cipelt gazdája után, akinek villogó, örökké terveket izzó szeme mögött, ki tudja minő gondolatok vertek tanyát.” (Ma Este című lap, 1925) A fellendülés éveiben valóságos versenyfutás indult a közönség kegyeiért. Amikor a rikkancsok már nem győzték túlkiabálni egymást, bértolongókat szerződtettek, akik az előadások kezdete előtt tolongást csaptak egy-egy bódé bejáratánál, majd miután kellő számú érdeklődőt csalogattak be, a hátsó ajtón kisurrantak, és kezdték elölről a munkát.
A vurstli százesztendős fennállását 1938. július 13-án fényűző karnevállal ünnepelte Pest. A legnevesebb fővárosi művészek vendégfellépése mellett itt tartották a törpék világkongresszusát is, amelyre a világ akkori legkisebb embere is meghívást kapott a Bécs melletti Hötzendorfból. Ha hihetünk a korabeli tudósítóknak, a híresség alig érte el az 56 centimétert.
VILÁGHÁBORÚK
Az ünnepség után azonban hamar vis�- szazökkent minden a régi kerékvágásba, a nagy világégés alatt az emberek nem szívesen jártak szórakozni, és ez az első világháború idején, a húszas években sem volt másképp, csak tengődtek a ligeti mutatványosok. A második világháború alatt a híres mulató helyén, az alpesi faluban például katonákat szállásoltak el, amely később teljesen leégett. A bombázások során találatot kapott az elvarázsolt kastély, a sikló, a hullámvasút és Feszty Árpád körképe, a Magyarok bejövetele is. Restaurálására csak a nyolcvanas években került sor, majd az első országgyűlés színhelyén, Ópusztaszeren állították ki.
A háború után aztán újraindult az élet a ligetben, a kikiáltók megint torkuk szakadtából üvölthették az örökzöld szlogent: „Csak tessék, csak tessék, hölgyek- urak befelé! Kezdődik az előadás! Gyerekek és katonák, őrmestertől lefelé, a felét fizetik!” Vagy, ahogy a park egyik tébolyodott kikiáltója, Számoló Laci kántálta: „Moszt kezdődik a zegész vacak! Ilyet még nem láttak! Vakok és meszítlábaszok ingyen bemehetnek, katonák és dézatündéjek félájon.”
MŰEMLÉK JÁTÉKOK
A Vidám Park főbb történelmi attrakciói között érdemes megemlíteni az Europa Nostra-díjas lovas körhintát, amely 1906 óta forog, sohasem állt le, még a háborúk, forradalmak és felújítások alatt sem. Nyolcszögletű épületében a nyolcadik oldalon egy makettorgona áll festett szövegekkel, fasíp-imitációkkal. A kezelő innen figyelhette a közönségtől elrejtve a körhinta zavartalan működését. Az épület falai Art Nouveau szalagmotívumokkal díszítettek, hasonlóan a homlokzat tetőrészének vasszerkezetéhez.
Minden idők legnépszerűbb játéka, a hullámvasút egy látványos, faszerkezetű létesítmény, amelyet Dragon Ervin tervezett, és 1922 óta működik. Csaknem egy kilométer hosszú pályáján kilenc hullám található, és többek között azért is kuriózum, mert egy fékező is utazik a fedélzetén, aki a szerkezet sebességét szabályozza.
„Amikor – az Angol Park – megnyílt, ezrek tolongtak, s a legnagyobb attrakcióhoz, a Hullámvasúthoz csak testi épség megrongálásával lehetett közeledni” – írta 1935-ben a Pesti Futár. A hatvanas évek elején évente egymillió ember kereste fel a nyári üzemelés néhány hónapja alatt. Sajnálatos módon 1965. május 5-én kigyulladt, a tüzet azonban gyorsan eloltották, így „csupán” 200 forintnyi kár keletkezett a szerkezetében. Évről évre sok köbméternyi beépített fával újul meg, és naponta ellenőrzik pályájának minden elemét.
Nemrég 130 amerikai hullámvasút-rajongó látogatott hazánkba csak azért, hogy kipróbálják Európa egyik leghosszabb favázas hullámvasútját, amelyet „nice and bumpy”, azaz kellemesen hepehupásnak találtak.
A Vidám Park 2013. szeptemberi bezárása után a fenti játékok mellett további három műemlékjellegű üzem marad a helyén: a barlangvasút, a céllövölde hátsó falrésze és a dodzsem tetőszerkezete is történelmi örökség.
Forrás: A Budapesti Vidám Park Fotóarchívuma, A Budapesti Vidámpark Története c. könyv – Második kiadás (2000), A Vurstlitól a Vidámparkig, avagy a vidámság 175 évének története képekben c.könyv (2013)
