Egy lapunkban megjelent, Gyula turizmusának kérdéseit taglaló cikkre reagált a város polgármestere.

„A Heti Turizmus 2000/46. számában Gyula elkésett címmel jelent meg egy írás a gyulai idegenforgalom helyzetéről. Sajnálatos módon a szerző több olyan megállapítást is közöl, amely semmiféle adattal nem támasztható alá, nincs érdemi kapcsolatban a valósággal. Az ember elsőre azt gondolta volna, hogy piaci versenytársai próbálják rossz színben feltüntetni a várost. Utóbb kiderült, a térségben élő újságíró nem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen az adatoknak…

A szomorú az a dologban, hogy egy-egy ilyen cikk nem pusztán a piacon rontja a város hitelét, hanem elkedvetleníti azokat is, akik szinte erőn felül vállalták fel az idegenforgalmi fejlesztéseket. Ezért ragadtam tollat, erős lelki kényszert érezve a valótlan tények helyesbítésére.

Valóban igaz, hogy Gyula városának önkormányzata később ismerte fel az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket, mint versenytársai. Az Alföld Gyöngyszemének is nevezett település elsősorban a humán infrastruktúra terén meglévő lemaradásait igyekezett csökkenteni az elmúlt esztendőkben. Ez nem kedvezett a negyvenedik évébe lépő Európa-hírű gyógyfürdőnek, amely kétségtelenül elöregedett. Az idegenforgalmi fejlesztéseket akadályozta az a gazdaságföldrajzi adottság, amelyről Gyulán tehetnek a legkevesebbet: a Dél-Alföld hazánk mostohán kezelt területe. Éppen ezért nem vehető komolyan a Harkánnyal vagy Hajdúszoboszlóval történő összevetés alaposabb elemzés nélkül. A megközelíthetőség, gazdasági potenciál, gazdaságföldrajzi helyzet mélyreható összehasonlítása hiányában vont párhuzam nem egyéb jól hangzó jelszónál. Kétségtelen tény azonban, hogy a városi vezetés nem állt feladata magaslatán az idegenforgalom ügyének kezelésében. S ezzel szinte ki is merítettük a cikkben található tényeket. Innentől – jó szándékkal mondom – tévedésekről van szó!

Semmiféle adat nem támasztja alá azt a kijelentést, hogy Gyulán a termálturizmusra jellemző több hónapos fő szezon három-négy hétre zsugorodott. Azt is nehéz prognosztizálni, hogy az idei vendégszám a »tavalyi mélyponttól« is elmarad, az önkormányzat helyi adóbefizetési adatai ugyanis nem ezt mutatják, a KSH kereskedelmi szálláshelyekről szóló statisztikáiban pedig nem szerepelnek a magán-szálláshelyadók, akik Gyulán igen komoly szerepet töltenek be.

Hogy a Várfürdő látogatottságának tizenhárom százalékos növekedése (szeptember végi adat) értékelhető-e úgy, hogy »a Várfürdő látogatottsága hasonló lesz a tavalyi évhez«, nézőpont kérdése. A statisztika tudománya ezt a nagyságrendet már markáns növekedésként tartja számon.

Azt, hogy »Gyulán hiányoznak a pihenő-, parkolóövezetek, a belvárosi sétányok«, csak olyan ember mondhatja, aki nem járt még a városban. Erre több szót vesztegetni nem is érdemes, aki volt már Gyulán, érti, mire gondolok.

A Várfürdő fejlesztési programja természetesen nem a jövő évtől indul el, hanem megkezdődött 1999 elején, s pontosan megfogalmazott beruházási terv szerint folyik most is. A város soha nem látott mértékben forgatja vissza idegenforgalmi bevételeit a fejlesztésekbe, számos jelentős beruházás áll előkészítés vagy megvalósulás alatt. A város vezetése mindezt összekapcsolja a Széchenyi-tervvel, ami a megvalósítás esélyeit növeli.

Remélem, hogy sikerült eloszlatni a kételyeket barátainkban, akik szeretik a városunkat, s azokban is, akik szándékoztak hozzánk ellátogatni, de esetleg a november 30-i cikk után meggondolták magukat. A reálisabb kép megrajzolása mellett ez is volt a célom.”