A kevésbé informálódott hazai közönség nagy része még mindig nem tud arról, hogy ünnepi családi alkalmakkor, netán külföldi vendéget kalauzolva – vagy csak egy születésnapon, a párunkkal ide látogatva – mekkora élmény egy szálloda tetején meginni egy pohár pezsgőt, miközben olyan részleteket fedezünk fel, a várost felülnézetből megszemlélve, amilyeneket eddig soha nem láttunk.
Mennyire jellemző Ön szerint, hogy a magyar vendéglátás favorizálná a tetőbárokat? – kérdeztük Lányi-Bíró Edinától, a Budapest Marriott Hotel pr és marketing menedzserétől. A Duna-parti ház tetőteraszát csak az elnöki lakosztályt lefoglaló sztárok és magas rangú politikusok élvezhették korábban, amelynek létéről a legtöbben akkor szereztek tudomást, amikor Freddy Mercury gyakorolta ott a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt, készülve az emlékezetes koncertre. Augusztus 20-át pedig hónapokkal előre lefoglalják, hiszen a tűzijátékot innen nézni nagy élmény.
"Az igény eddig is megvolt, de a járványidőszak után az érdeklődés a szabadtéri vendéglátás iránt növekedett. Ezek a helyek ugyanis megadják a biztonság, a szabadság érzését, főleg, ha azok a Duna-parton találhatók. Nekünk ezen a téren különleges a helyzetünk.
Az építészetileg különösen értékes Dohány utcai Continental vezérigazgatója, Géher Zoltán szerint Budapesten az a szálloda sem hirdeti, hogy tetőbárja van, amelyik tényleg rendelkezik ilyennel, mert többnyire nem tudják a folyamatos üzemelést megoldani.
Nincs erre a célra állandó személyzet, és ha van is, sokba kerül. Hullámzó és kiszámíthatatlan a forgalom, és nagyon időjárásfüggő. Sok helyen nincs védelem az eső, a hideg, a szél, a nap ellen, mindezt kiépíteni pedig drága – mondja.
Ráadásul a tetőteraszokat sok helyen utólag alakították ki, ezért az üzemeltetés nehézkes, meg kell teremteni a raktározás, az áruszállítás, a hűtés és a melegkonyha lehetőségét. Inkább csak alkalmanként, rendezvényeknek, csoportoknak adjuk ki a legfelső szintet. Szerintem csak azok a tetőbárok mennek jól, ahol szép a kilátás, egyedi a hely, csak este tartanak nyitva, csupán italt szolgálnak fel, ha ételt is, akkor minimális választékban.
Ezek után költői a kérdés: megéri ilyet üzemeltetni?
Sima, klasszikus éttermet is nehéz rentábilisan működtetni, hát még egy tetőteraszt…
A teljes cikkett ITT olvashatják.