– Lovas nemzetként tartott számon minket Európa. Tudunk-e profitálni ebből, mi a helyzet a lovas turisztikai kínálatunk értékesítésénél?
– Korábban az IBUSZ, majd a Pegazus Tours foglalkozott a hazai lovas szolgáltatások kiajánlásával. Ez az üzletág azonban igazán sikeresnek nem volt mondható, mivel az alvállalkozók (lovasbázisok) a minőségi igényeknek nem feleltek meg. Sok helyen vagy a lovak, vagy az oktatók, vagy a pálya nem megfelelő lovagoltatásra. Kedvezőtlen esetben egyik sem alkalmas erre. Ma közel hatszáz lovas szolgáltató működik, közülük mintegy 250-en feleltek meg az egytől öt patkóig terjedő minősítési besorolásnak. Jó hír számukra, hogy szeptembertől már használhatják a patkós besorolást. Sok az álvállalkozó, akit csak a pénzszerzés motivál. Amíg nincs mit eladnunk, addig nem érdemes a marketinggel foglalkozni. Van néhány kirakatrendezvényünk – mint a szilvásváradi három nap – és mögötte egy „változatos” kínálati struktúra. A lovaglás iránti belföldi kereslet ennek ellenére növekszik. Külföldi piacon a hagyományos marketingeszközökkel nehéz az értékesítés. A direkt marketing nem eredményes, mivel a lovas turisztikai szolgáltatás bizalmi kérdés. Előnyös lenne az is, ha nem az utazási irodák fölöznék le a lovasturizmus hasznát. A szolgáltatók szervezete a lovasturizmusba tudná azt visszaforgatni.
– Milyen változásokat tart szükségesnek?
– A lovardák nyitását és működtetését hatósági szabályozással, a közigazgatási szférán keresztül, az építési engedéllyel lehetne befolyásolni. A terveknek a lovasszakmai elvárásoknak is eleget kellene tenniük. Biztos, hogy nincs közönségigény több százmillió forintos lovasbázisok építésére. A vendégek jobban szeretik a családias, természethez közeli környezetet. Egy szénapadlásos istálló nemzeti hagyományainknak is jobban megfelel, mint a nyugati mintájúak. A lovak is igénylik a szabadabb mozgást – ez egy nagy karámmal vagy legelővel megteremthető. Nem hátrány, ha van öltöző, zuhanyzó, vendégszoba, étkezési lehetőség, és a bázison, vagy annak közelében 8-12 szobás szálláshely-kapacitás. Még a hatósági szférához kapcsolható a védjegy kérdése is. Rendszere már kidolgozásra került, a végleges döntés most ősszel várható. Ennek jelentőségét nem lehet eltúlozni, a szolgáltatás színvonalát garantálja majd.
– Gondolom, a lovasbázis „humán” oldala legalább ilyen fontos!
– A lovaknak alkalmasaknak kell lenniük bérlovaglásra, csoportokban közlekedésre. A kezelhető, jól felszerelt és kiképzett ló alapfeltétel. Kívánatos lenne egy teljesítményorientált, a turizmus elvárásait is tükröző vizsga letétele a lovak számára. Mostani lovas oktatói képzéseink önmagukban szintén nem megfelelőek. A lovasturizmusban dolgozó szakmai tudása nem lehetne kevesebb, mint a sportoktatóé. A BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Karával közösen szövetségünk tavaly februárban egy kéthetes tanfolyamot szervezett, amelyre a felvételi lovaglásból volt. A tanfolyamon az oktatókat tudásuk átadására tanítottuk. A végzett harminc fő hazai szinten kevés, még legalább 150 oktatónak kellene részt venni ezen a képzésen.
– Az elhangzottak alapján naprakészen informált a lovasturizmus nehézségeiről. Ez a május óta betöltött tisztségének köszönhető?
– Ezt megelőzően a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség alelnöki tisztségére tartottak érdemesnek, melynek révén már korábban is elkötelezettje voltam e területnek. Lovassport-körökben sporteredményeim alapján régóta nem ismeretlen a nevem. A sport kapcsán kerültem kapcsolatba a lovasturizmussal, az üzleti élettel. Vonyarc-Sarlóspusztán mintegy nyolcvan lóval lovasbázist működtetek, és az itteni kínálatot a tulajdonomban lévő kft.-n keresztül értékesítem. Kisbéri félvéreket is tenyésztek. Ebből a fajtából elismerten az enyém tíz éve Magyarországon a legeredményesebb tenyészet.