Egyszeri és megismételhetetlen. Különleges és emlékezetes. Romantikus és feledhetetlen. Mindenki ilyen esküvőről és nászútról álmodik, legyen akár milliomos vagy szűk pénztárcájú. Talán nincs is szebb, mint egy szigeten eltölteni álmaink nászútját. Főleg, ha ez a sziget mindössze kétórányi repülőútra található a Földközi-tenger szívében.
Málta – az élő történelem – és testvérszigetei Gozo – Kalipszo nimfa –, illetve Comino – a Kék Laguna szigete – igazán változatos helyszínekkel, romantikusabbnál romantikusabb éttermekkel, szállodákkal és programokkal várják az ifjú párokat. A szigeteken a luxusszállodáktól a rusztikus farmházakig, a nyüzsgő és közismerten biztonságos éjszakai élettől a világtól elzárt, csendes üdülőkig, a kulturális programoktól, történelmi látnivalókon keresztül különféle izgalmas sportlehetőségig minden megtalálható. Sőt még több is.
A nászutasok mindig is kiemelt vendégek voltak a szigeten. A helyiek, akik amúgy is szívesen fogadják az idegeneket, megkülönböztetett figyelemmel gondoskodnak a fiatalokról. Szállodák és éttermek mindig tartogatnak valami kedves meglepetést. Néhány éve már arra is lehetőség nyílik, hogy ne csak a nászutat, de az esküvőt is Máltán tarthassuk. Máltán igen egyszerű az ehhez kapcsolódó adminisztráció, legyen szó polgári vagy templomi esküvőről. Egyre több máltai utaztató specializálódik máltai esküvők szervezésére és lebonyolítására. Az ifjú párok nagyon sokféle „esküvői csomag” között válogathatnak. Lehet az tradicionális máltai, romantikus, elegáns, luxus, vagy akár egynéhány fős minimál esküvő is. Ki hogy szeretné. Málta a történelem és a romantika szigete, különleges helyszín az év minden napján. Igazán feledhetetlen élmény, ha a boldogító igen Mdina, a csendes város középkori városfala mentén, vagy akár a Palazzo Parisio falai között hangzik el. Mindehhez nem kell mást tenni, csak eljuttatni a szükséges papírokat az arra specializálódott irodáknak, és ők mindent megszerveznek a meghívóktól az anyakönyvezetőn, a templomi ceremónián át a lakodalomig, beleértve szállást, helyszínt, programokat, sőt még a nászutat is.
Egyszer volt, hol nem volt…
Ezek után talán furcsának tűnik, de annak idején a máltai házasságok nem ilyen romantikusan, szerelemből köttettek. A leányokat általában meg sem kérdezték, mi a véleményük az újdonsült vőlegényről, sőt sokan nem is ismerték őket a „boldogító igen” elhangzásáig. Amikor a szülők elérkezettnek látták az időt, kiakasztottak egy édességekkel teli edényt a kerítés kőpárkányára. Az első fiatalember, aki meglátta, és szándékában állt a ház leánygyermekét nőül venni, a hírrel egy házasságközvetítőhöz sietett. Ezt a szerepet általában egy idősebb férfi töltötte be, aki a lány szüleinek tudomására hozta a kérő szándékát. Ha az első találkozás során sikerült megegyezni a hozományt illetően, akkor megkötötték a szerződést. A megállapodáson csak a leendő vőlegény, a közvetítő és a lány szülei vehettek részt. A frigyet a vőlegény szentesítette, amikor is elküldte leendő hitvesének első jegyajándékát, egy halat, és annak szájában egy aranygyűrűt.
Csupán az „Ir-Rabta”, az eljegyzési bankett alatt ismerte meg jövendőbelijét az ifjú ara. A fiatalok szigorúan csak a négy szülő jelenlétében találkozhattak. A menyasszony jegyajándékul egy aranygyűrűt kapott, amibe a hűség jelképét, két összefonódó kezet véstek. A vőlegény pedig egy csipkével díszített zsebkendőt kapott, amelyet leendő hitvese készített neki.
A menyasszony korábbi családi állapotától függően más és más főkötőt viselhetett esküvője napján. Azok, akik nem először házasodtak, „ghonnella”-t, vagy más néven „faldetta”-t viseltek. A sok háború miatt sok özvegy élt ekkor a szigeten. Akik első házasságukra készültek, kalapot vagy fátylat viseltek, és ezüst- vagy fehér ruhában álltak az oltár elé.
Az esküvő napján zenészek és énekesek csapata kísérte az ifjú párt a templomba. Az úton dicsérő rigmusokat énekeltek a párnak. A szertartás után búzaszemeket és diót szórtak az ifjú házasokra. A vendégek borral, itallal és étellel járultak a lagzihoz. Szokatlan módon az ara a vendégektől és urától elkülönülten, egy másik teremben vacsorázott, de az este végére ő is csatlakozott a társasághoz. Férje mellé ült, és a poharából is ivott. A mulatozás során azonban nem feledkeztek meg az ajándékokról sem. Az ifjú ara ölébe hordták a vendégek ajándékaikat. Az esküvő utáni nyolcadik napon az „Il-Harga” alkalmával az ifjú feleség elhagyta a szülői házat. A férj pompával várta a ház új asszonyát.
A házasság első évében a házassági szerződésben foglaltak szerint a férjnek két fesztára, máltai ünnepre kellett asszonyát elvinnie. Az egyik St. George ünnepe volt Zejtunban, illetve Marsaxlokk-ban, a húsvét utáni első szerdán . A másik az úgynevezett „L-Imnarja” Szent Péter és Szent Pál vértanúságának ünnepe június végén. Ezen a napon este a Mdina-Rabat melletti kis erdős ligetbe, a Buskett kertbe mentek a családok piknikezni. A vacsora nem is lehetett más, mint a máltaiak nemzeti eledele: nyúlpörkölt borral. Az esti mulatság alkalmával sok helyen felhangoztak az „I-ghana”-k, a hagyományos máltai dalok. Ma már senki nem kényszeríti a lányokat férjhez akaratuk ellenére. A tradíciók tovább élnek. A lakodalom továbbra is szent, és nagyon sok vendéget hívnak. Az esküvő után elköltöznek otthonról, bár ez nagy anyagi terhet jelent a családoknak.