Az uta­zá­si iro­dák őszi–té­li prog­ram­jai nap­fé­nyes tá­ja­kat is aján­la­nak, pél­dá­ul Ke­nyá­ba és Tan­zá­ni­á­ba in­vi­tál­ják a tu­ris­tá­kat. Ezek­ben az or­szá­gok­ban té­len 30 fok kö­rü­li a nap­pa­li hő­mér­sék­let, ter­mé­sze­ti szép­sé­gek­ben és ka­land­ban sincs hi­ány, rá­adá­sul a szol­gál­ta­tá­sok­ra sem le­het pa­nasz.

A Regency Holiday Club jó­vol­tá­ból egy kis ma­gyar csa­pat – uta­zá­si iro­dai szak­em­be­rek és új­ság­írók – a kö­zel­múlt­ban nyolc­na­pos kör­uta­zást te­het­tek Ke­nyá­ba és Tan­zá­ni­á­ba. Aki Bu­da­pest­ről char­ter­já­rat­tal uta­zik Nai­ro­bi­ba, mint­egy nyolc­órás re­pü­lés­re szá­mít­hat. Kis­sé fá­rasz­tóbb ez az út azok­nak, akik át­szál­lás­sal érik el a ke­nyai fő­vá­rost.

Bár ezek az or­szá­gok több ér­te­lem­ben is eg­zo­ti­ku­sak, an­nak, aki be­tart­ja az óva­tos­sá­gi, il­let­ve egész­ség­ügyi sza­bá­lyo­kat, sem­mi­fé­le ve­szél­­lyel nem kell szem­be­néz­nie – ál­lít­ja Tóth And­rás, ha­zánk Nai­ro­bi­ba akk­re­di­tált nagy­kö­ve­te.

Az uta­zá­si iro­dák ál­tal aján­lott szál­lo­dák­ban nem kell fél­ni sem­mi­fé­le egész­ség­ügyi ve­szély­től, a négy- vagy öt­csil­la­gos ka­te­gó­ri­á­ba tar­toz­nak és ma­gas szol­gál­ta­tá­si szín­vo­na­lat biz­to­sí­ta­nak. E té­ren ezek az or­szá­gok so­kat ta­nul­tak a bri­tek­től. Sen­ki ne le­pőd­jék meg, ha egy ke­nyai vagy tan­zá­ni­ai szál­lo­dá­ban an­gol ele­gan­ci­á­val, ké­nye­lem­mel és ki­szol­gá­lás­sal ta­lál­ko­zik. A tan­zá­ni­ai Ngorongora Sopa Lodgesben, 2400-2600 mé­ter ma­gas­ság­ban töl­tött es­tén pél­dá­ul a va­cso­rá­hoz gyü­le­kez­ve egy me­le­ge­dő kan­dal­ló mel­lé ül­het­tünk le. Olyan hű­vös volt az es­te – ami ott ilyen­kor nem rit­ka –, hogy bár az Egyen­lí­tő­nél vol­tunk, be kel­lett fű­te­ni. A nem­ze­ti par­kok­ban lé­vő ho­te­lek ál­ta­lá­ban nem ha­son­lí­ta­nak az ál­ta­lunk is­mert vá­ro­si vagy üdü­lő­szál­lo­dák­hoz. Ezek ugyan­is in­kább luxusbungallók, ame­lyek alap­te­rü­le­te több­nyi­re meg­le­he­tő­sen nagy, 50-70 négy­zet­mé­ter kö­rü­li. A tisz­ta­ság min­den igényt ki­elé­gí­tő.

Az an­gol ele­gan­ci­á­jú szál­lo­dák után kü­lön iz­gal­mat je­len­tett el­töl­te­ni egy éj­sza­kát a ke­nyai Satao Campban, amely gya­kor­la­ti­lag kint van a va­don­ban, ke­rí­tés nincs kö­rü­löt­te, lu­xus­sát­rak­ban fo­gad­ják a ven­dé­ge­ket. Az ije­dő­seb­be­ket azért meg­nyug­ta­tom, fegy­ve­res őrök ügyel­nek a biz­ton­ság­ra éj­jel-nap­pal. A sát­ra­kat, ame­lyek­ben für­dő­szo­ba és an­gol WC is van, fa­te­tő vé­di a vad­ál­lat­ok­tól és a nagy eső­től. A ro­man­ti­kus han­gu­la­tot ked­ve­lő tu­ris­ták ked­vé­ért a campokban es­te tá­bor­tü­zet gyúj­ta­nak, hogy emel­lől gyö­nyör­köd­hes­se­nek a 20-30 mé­ter­re leg­elé­sző vagy ép­pen a víz­hez ér­ke­ző ál­la­tok­ban. A nem­ze­ti par­kok­ban lé­vő lodge-ok és campek na­pi­rend­je az ál­la­tok élet­rit­mu­sá­hoz al­kal­maz­ko­dik. A szafarira ér­ke­ző ven­dé­ge­ket reg­gel fél 6 táj­ban ká­vé­val éb­resz­tik. Gyors öl­töz­kö­dés után, 6 óra­kor már in­dul­nak a dzsi­pek a nem­ze­ti park­ba. In­nen ál­ta­lá­ban 9 óra kö­rül ér­nek vis­­sza a cso­por­tok, s ek­kor bő­sé­ges reg­ge­li vár min­den­kit. Más prog­ram nem lé­vén, dél­után 5-ig a pi­he­nés, a ki­kap­cso­ló­dás a fel­adat. Ek­kor in­dul­nak el is­mét a csa­pa­tok fi­gyel­ni az ál­la­to­kat, és cso­dál­ni a nap­le­men­tét.

Egé­szen más a han­gu­lat a Mombasától észak­ra és dél­re hú­zó­dó ten­ger­par­ton. A táj a fe­hér ho­mok­kal és a len­ge­de­ző pál­ma­fák­kal me­sé­be il­lő. A szál­lo­dák me­di­ter­rán stí­lu­sú­ak, mind­egyik­ben ren­de­zett kert és úszó­me­den­ce. Aki éj­sza­kai szó­ra­ko­zás­ra, tánc­ra vá­gyik, az is meg­ta­lál­ja a szá­mí­tá­sát, akár „há­zon” be­lül, akár a tu­ris­ták­nak aján­lott szó­ra­ko­zó­he­lye­ken.

Tan­zá­ni­á­ban és Ke­nyá­ban az uta­zás au­tó­val, dzsip­pel nem egé­szen ugyan­azt je­len­ti, mint Ma­gyar­or­szá­gon, mert az utak több­sé­ge föld­út. Így min­den­nap meg­le­he­tő­sen las­san és sok-sok ráz­kó­dás után ér­tük el úti cé­lun­kat. Ám eköz­ben sok, szá­munk­ra szo­kat­lan dol­got lát­tunk. Több al­ka­lom­mal elő­for­dult, hogy egy ma­jom­fa­mí­lia vo­nult el szép sor­ban a ko­csink mel­lett, vagy ép­pen dár­dá­val fel­sze­rel­ke­zett va­dá­szok in­dul­tak el­ej­te­ni a na­pi be­te­vőt. A na­gyobb vá­ro­sok kö­ze­lé­ben pe­dig fel­nőt­tek és gye­re­kek men­tek hos­­szú sor­ban gya­log dol­goz­ni vagy az is­ko­lá­ba. A tö­meg­köz­le­ke­dés ugyan­is a vi­lág­nak ezen a tá­ján is­me­ret­len.