A VarroDesignra jellemző, hogy kézről kézre jár a névjegye az ügyfeleknél, azaz a megbízásait sokszor a korábbi sikeres munkái alapján nyeri el. Így nézve az Onyx étteremmel indult el külföld felé a cég: az alapján bízták meg az Aria Hotel tervezésével, majd az Ariát látva bízta meg a comói hotel tulajdonosa az épületének felújításával.
„Magyarként sokkal jobban el kell varázsolnom a megbízóimat, mintha francia lennék vagy olasz”
– mondja Varró Zoltán, aki már három kontinensen tervezett szállodát a Players.hu-nak adott interjúban.
A gyakorlatban azért ez nem ment ennyire gyorsan, például Como esetében több olasz tervezőt kipróbált a tulaj, de egyikkel sem volt igazán elégedett, majd amikor meglátta az Aria Hotelt, egyből tudta, hogy mit keresett. Ezzel együtt úgy érzi,
„magyarként sokkal többet kell hozzáadnom, sokkal jobban el kell varázsolnom a megbízóimat, mintha francia lennék vagy olasz.”
De ezzel nincs is probléma; Zoltán mindig igyekszik valami újat csinálni, amihez kell a kommunikáció is. Egyrészt olyan látványtervekkel dolgozik, amihez később is ragaszkodik, másrészt egy prezentációban el is magyarázza, mit miért tervezett.
A VarroDesign végzi a Brunatéban található szecessziós műemléképület teljes felújítását, és ők gondolták újra a működési koncepciót is. Zoltán egyfajta „élénk hangulatot”, az Olümpusz megidézését képzelte el, még a hotel nevét is (Felhők Kertje – Nuvole Garden) ő találta ki.
Achille Manfredini 1908-ban tervezett, hatemeletes, 80 szobás szállodáját fénykorában amerikai és olasz filmsztárok is rendszeresen látogatták, az 1960-as években pedig a transzcendentális meditáció guruja, Maharishi Mahesh Yogi vásárolta meg. Ezzel együtt az utóbbi évtizedekben az egykor pompás épület zömmel elhagyatottan állt.
És ha már a kézről kézre járó megbízásoknál tartunk: bár Comót még át sem adták, Varró és csapata a firenzei megbízónak köszönhetően dolgozik már a toszkán városban, és Olaszország más részein is.
A thaiföldi munkával is egy régi ügyfele bízta meg. És lehet, hogy ezzel még nem is ért véget a sorozat: „Amint megérkeztünk megnézni a majdnem kész épületet, és elvégezni a végső simításokat, rögtön megtaláltak. Még öt perce sem voltunk ott, épp csak lesétáltunk a kertbe, amikor odajött két ismeretlen, akik a tulajdonost keresték.
Ott állt mellettem, de tőle meg azt kérték, árulja el, ki volt a tervező, elkérnék a névjegyét. Mondtam, hogy Hello again!”
Ők is pont ilyet kerestek, ami – ahogy mondták – nem ugyanolyan, mint amit mindenki épít Thaiföldön, hanem valami más, jobban illik ide.
A cikk további részében a thai és a kolumbiai projekt részleteiről olvashatnak.
