A fapados légitársaságok nem közszolgáltatást végeznek, hanem profitorientált üzleti modellt működtetnek, magyarázza magyarázza Madas László, igazságügyi és légiközlekedési szakértő a 444.hu cikkében.

Olyan kapacitásokat építettek ki, amelyek túlmutatnak a tényleges szükségleteken, így mesterséges keresletet teremtettek. Az emberek ma már gyakran nem azért utaznak, mert kell, hanem mert olcsón lehet. Ez pedig folyamatos árversenyre kényszeríti a légitársaságokat.

„A túlzott kapacitás és a földrajzi adottságok miatt Európában mesterséges kereslet alakult ki.” – mondja, majd hozzáteszi, hogy az emberek megtehetik, hogy minden hétvégén más fővárost látogatnak meg. De ez nem szükségszerű, mint például Amerikában vagy Ázsiában, hanem szórakozás.

„Ezért a légitársaságok kénytelenek versenyeztetni és olcsón tartani árakat” – olvasható a cikkben.

A légitársaságok valódi bevétele a kiegészítő szolgáltatásokból (többek között a poggyászdíjból, az ülőhelyválasztásból és a fedélzeti vásárlásokból) származik. Az utasok egy része tudatosan kerüli ezeket a plusz költségeket, de a légitársaságok is rugalmasan kezelik és folyamatosan optimalizálják áraikat és szabályaikat. 

Eközben zajlik a verseny a szabályozói kontroll és az igazságszolgáltatás terén is.

A légitársaságok számára fontos alkupozíció, hogy a járataik turistákat hoznak, így gyakran kapnak díjkedvezményeket vagy akár közvetlen támogatásokat is. Mindeközben hatékonyan lavíroznak a szabályozások között: a kártérítési kötelezettségeket sokszor vis maior helyzetekre hivatkozva kerülik el, a nemzetközi járatok pedig adómentes üzemanyaggal repülnek.  Az így kieső adóbevételek évente több tízmilliárd euróra rúgnak Európa-szerte.

Ezzel szemben „a nemzetközi vasúti személyszállítás azonban sehol nem lett a közszolgáltatás része” – magyarázza Andó Gergely közlekedésmérnök és vasúti szakértő a cikkben, ami azt jelenti, hogy ez a terület nem kap olyan állami támogatást és biztos anyagi hátteret, mint például a helyi és országos közösségi közlekedés. Míg a légi közlekedést a nemzetstratégia egyik pillérének tekintik, míg ha például München elveszítené vasúti összeköttetéseit az kevésbé lenne negatív hatással. Ráadásul a két közlekedési forma üzleti modellje is eltérő: a vasút esetében állami társaságok, a légi közlekedésben piaci szereplők vannak, írják.

A fapados repülés olcsósága tehát nem a valós költségek csökkenéséből, hanem egy jól felépített üzleti rendszerből fakad, amely az utasok, a repterek, a hatóságok és a politikai döntéshozók együttes játéktere lett. A kérdés, hogy ennek környezeti és társadalmi ára hosszú távon meddig tartható fenn.