A sok-sok éven át tartó, teljes átépítést követeőn a mára újjászületett palota nem tolakodó, de szépségekben nem sokban marad el a „királynétól.”  Valaha a MÁV Nyugdíjintézete működött itt, a földszinten pedig a Drechsler kávézó és étterem, amelyről később a neoreneszánsz épület a nevét kapta. Amit szinte minden budapesti tud róla, hogy hosszú évekig a Magyar Állami Balettintézet otthona volt, majd sokáig be volt zárva, miközben sorra változtak tulajdonosai.

Mára nemcsak megszépült, de a magyar főváros egyik legelegánsabb, szállodája nyílt meg itt, egy, a világon mindenütt ismert, nemzetközi ismert brand tagjaként. Az épületet a londoni Bowler James Brindley, valamint a Bánáti + Hartvig belsőépítész cégek restaurálták, sőt, inkább újjá teremtették. Ehhez a palota gazdag kultúrtörténetéből merítettek ihletet, főleg a balettintézeti múltból, valamint az egykori kávéházi hangulatból, de sok egyéb forrásból is, köztük híres magyarok életéből.

Meglepő, de nem az Andrássy úton van a főbejárat, de azért az Andrássy útról is be lehet jutni, ha vendégei vagyunk az utcán felállított bárnak. Már a teraszra pillantva is kitűnik, hogy kitettek magukért a tervezők. Ebben az épületben ugyanis nincsenek véletlenek: a színek, a formák, a tárgyak mind utalnak valamire.

A 151 szobával és lakosztállyal bíró W Budapestnek a Hajós utca felől befelé haladva olyan érzésünk van, mintha megnyílna a történelem: ha felfelé pillantunk, teljesen más világ tárul elénk. A  restaurált múltat és a jelent áttetsző fémhálók kötik össze, miközben egyfajta boltíves fényalagúton érünk a világos lounge-ba, amely nyilván a társasági élet színtere lesz.

A hatalmas lobbi hiányzik, helyette egy intim, sötét helyiségbe lépünk be, ahol bronzos-arany színű állványok helyettesítik a megszokott tágas recepciót. De nincs is szükség nagyobbra, hiszen ide elsősorban nem buszos turistacsoportok érkeznek, a diszkréció, az intimitás sokkal fontosabb.

Jenni Benzaquen, a Marriott International európai, közel-keleti és afrikai márkaportfóliója képviseletében úgy fogalmazott, „mivel a W Hotels márka folyamatosan fejlődik, szofisztikált tervezési elvekre támaszkodunk, miközben egyensúlyt teremtünk a modernitás, és a finom játékosság között.”  Maga a szálloda a Marriott lánc prémium márkájához tartozik, ma már világszerte 68 épületen ragyog a hatalmas arany W betű.

Igen érdekes a „második réteg” (“second skin”) koncepció, amely az épület minden pontján izgalmas kölcsönhatást teremt az anyagok között. Meglepő motívumok és dizájn fricskák fogadnak, lépten-nyomon. Megnyugtató pasztellek, Cadillac-kékek váltakoznak élénk türkizekkel, a mélykék égboltot idéző, vagy éppen merészen fekete falakkal.

A szállodában 45 egyedien berendezett lakosztály található, persze az elnöki a legkülönlegesebb. Ahol a sarokban retro hollywoodi korallos-rózsaszínes kanapé idézi Gábor Zsazsának, a celebvilág megteremtőjének emlékét.

A balerinák tütüjét utánzó hatalmas lámpatestek a hajdan itt működő balettintézetre utalnak. A „balett etoile” esztétikát főleg a teljesen fekete Extreme WOW és a teljesen fehér WOW lakosztályok reprezentálják, amelyekhez a Hattyúk tava című balettből merítették a tervezők az ötleteket.

Az alapanyagokkal való játszadozás mindenütt tetten érhető. A lift előtti fekete-fehér, sakktáblát idéző padlózat például csupán utánozza a burkoló lapot, valójában ide szőtt padlószőnyeg. A tükrök több helyen csökkentik a nagy belmagasságot, egyben csalókán növelik-sokszorosítják a teret. A folyosón néhol feltűnnek a régmúltból megőrzött falburkolatok és járólapok. Több helyen található sakkmotívum.

Az újjászületett épület a város olyan ikonikus helyeit is tükrözi, mint a Magyar Állami Operaház, a Széchenyi Gyógyfürdő és a szomszédos Andrássy úti épületek. Mindezt modernizálták a szállodán belül, rózsaablakokkal, gazdag színpalettával, a Zsolnay-csempék kortárs verziójával, ékszer-ihlette lámpatestekkel. A belső udvart az épület szívében egy finoman hullámzó, könnyed üvegtető zárja le, amely megvédi a teret az időjárás viszontagságaitól.

 A földalatti szinten van egy úgynevezett speakeasy bár, a Society25. A koktéllista nyolc, a Drechsler-palota történelméből ihletett merített koktélt kínál, amelyek a város nagy korszakai, emberek és épületei előtt tisztelegnek, mindegyik tartalmaz egy-egy titokzatos összetevőt, amelyet a bár vezetője, Stefano Ripiccini alkotott. A vendégek választhatják a nagy Houdiniről elnevezett The Illusionistet; vagy például a Geraniumot, ami magyarul muskátlit jelent, és a Drechsler-palota egyik leghíresebb asztaltársaságának a nevét viseli.

A spaban a híres illuzionista, Harry Houdini álmai kelnek életre. A rejtett ajtók mintha titkos terekbe vezetnének. Egy, Budapest híres termálfürdői által ihletett medence található a középpontban, hagyományos csempével és aranyhálóval burkolva.

Az egész ház gazdag egyedi műalkotásokban, - ezeket az Adam Ellis Stúdió készíttette - amelyek a legkülönfélébb stílust és témákat képviselik, történelmi személyiségektől a pop up alkotásokig.

Ami a konyhaművészetet illeti, Riccardo Giraudi vezetésével a Nightingale by Beefbar elsősorban az ázsiai konyhába kínál betekintést. A szállodában számos tárgyaló- és rendezvénytermet is berendeztek, köztük a nagyszabású ünnepségek lebonyolítására alkalmas Great Room-ot, valamint az üzleti találkozók és más összejövetelek számára létrehozott két stúdiót.

A házban több mint 30 nemzet képviselteti magát jelenleg, különböző posztokon.