Nem is csoda, hiszen imádott ét- terme a Városligeti-tó partján, amely immár negyed évszázada töretlenül nyitva tart, tavaly ősztől egy minden értelemben felső szintű vendég- látóegységgel gazdagodott. Ráadásul az új hely az alatta lévővel együtt a nyitás pillanatától kezdve szinte mindenkor – még a legzordabb téli napokon is – telt házzal üzemel.

HA IDŐBEN LÉPSZ – CSAK NYERHETSZ VELE

Sikerének és a tulajdonos esetében az örök fiatalság receptjének titka a követ- kező: amikor úgy érzed, hogy te magad is unod a saját éttermed kíná- latát – László Árpád úgy ítéli meg, ez öt-hat évente szinte törvényszerűen bekövetkezik –, akkor fordíts egy nagyot, változtasd meg az étte- rem képét mind kül- ső megjelenésében, mind az ételek elkészítésének, vagyis a konyha koncepciójának terén. Az 1989-ben megnyitott Robin- son Restaurant 2005-ig is átélt jó néhány gyökeres átalakulást, azonban amilyet akkoriban tulajdonosa tervezett, olyat még soha: új szintet álmodott addigi étterme fölé, egész más koncepcióval, mint amilyet az alsó és addigi egyetlen térben, a Városligeti-tóval szinte teljes szimbiózisban élő éttermében kínált.

A KÖRNYEZET ÉS A HATÁRIDŐ NAGY ÚR

Azonban a teljes át- építést megakadá- lyozta egy „komoly érv”: jött a válság… Mintegy két éve László Árpád azért vágott bele mégis álmai megvalósítá- sába, mert ha nem ezdi el és fejezi be időben az építkezést, lejár az engedélye. Viszont egy (számá- ra) aranyszabályt nem szegett meg: nem vett fel egy fllér hitelt sem. Tavaly ok- tóberre pedig megnyithatta végre a ház csupa üvegből és vasfelületből, valamint ezt a kettős megoldást kellemesen meg- törő, melegséget idéző tölgyfa burkolat- tal borított, az álomszép környezetben szinte fürdő felső szintet, ahol vadonatúj, Magyarországon elsőként bemutatkozó gasztronómiai koncepciót alakított ki.

TOPSÜTŐ SZTÁRHENTESSEL – A SIKER SAVA-BORSA

A nyitott konyha – ez a tulajdonos számára elsődleges szempont volt. Ráadásul a tágas főzőtér szívébe egy olyan spanyol, JOSPER márkájú topsütő került, amelyben a leg- természetesebb technológiával, parázson, zárt térben, egyenletes hőmérsékleten, 450 Celcius-fokon sülnek a húsok – na de abból is milyenek! Két-három kilós „szeletek” ezek, amelyek egyenesen Dario Cecchini mester, A Hentes toszkán szentélyéből ér- keznek, onnét, ahonnan nyolc generáció óta kerülnek ki a legnemesebb, hat-nyolc centi vastag steaknek valók, és ahonnét hazáján kívül mindössze Berlinbe és im- már Budapestre, a Városligeti-tó partjára szállít árut a világhírű Maestro. Aki egyéb- ként hallani sem akart a pesti vendéglősről, amikor furcsa kérésével – tőle szeretne húst venni alapanyagként – felkereste, ám akinek először idelátogató segédjét, majd őt magát is rabul ejtette a tó szelleme. Különben ő az a különc toszkán, aki először fejfás koporsóban temette el húsait még az olasz marhavész idején, és ugyanő volt, aki az itáliai húskedv feltámadásakor cselló- tokból varázsolt elő városának főterén egy forentinát, azaz a marha legértékesebb ré- szét, egy hátszínflét. De ez már egy másik történet. Azt majd László Árpád tulajdonos imádott éttermének legközelebbi átválto- zásakor meséljük el.