Hozzátehetnénk még a különös felsoroláshoz a csörögefánkot is – merthogy az Alpok lábánál elhelyezkedő szlovén hegyek mélyén a háziasszonyok épp úgy készítik a konyháikon, ahogy nálunk szokás -, de azért ez nem lenne teljesen igaz, merthogy azon a vidéken flancatinak hívják. Viszont ízre, alapanyagra, elkészítés módjára tekintve tényleg akár a mi csörögefánkunk édestestvére lehetne.

Kerítés, komló, felvonó

De térjünk vissza az érkezés perceire, hiszen egy igazi hegyi pályaszállás, az 54, teljesen felújított szobával és vadonatúj vendégterekkel rendelkező Golte Hotel & Mountain Resort meghívására buszunk épp nagyban kanyarog úticélunk felé.

Közben örömmel konstatáljuk, hogy az elhagyott kis falvakban a még gyönyörű őszies éles fényben színes a táj, az alma, a körte már nagyban érik, és komlónövények sora övezi végig utunkat, erről majd még később lesz szó. Ami szintén örömmel tölti el csapatunkat: sehol a házak körül egy fikarcnyi kerítés, itt minden a biztonságról, a nyugalomról, a hegyi emberek végtelen optimizmusáról és a stresszes világ távoltartásáról szól.

Lecihelődünk a buszról, a csomagjaink bekerülnek a Goltéhez vezető sífelvonóhoz (igazi pályaszálláshoz méltóan, az 1410 méter magasan fekvő szálloda kizárólag felvonóval közelíthető meg), és miközben felfelé menet a tájban gyönyörködünk, vendéglátónktól, a hotel igazgatójától, Mitja Tercétől megtudjuk, a szlovén síelésre érezők közül jónéhányan nem használják a felvonót (10 euró oda-vissza egy menet), hanem anyagi meggondolásból helyette inkább leparkolnak a völgyben, és sílécekkel felpakolva gyalog másszák meg a magas hegyet.

Bulderfal, zipline, hegyi bringázás

Bár a Golte régió a magyarok körében főként síterepként ismert – telente a szálloda vendégeinek mintegy 35 százaléka honfitársaink közül kerül ki -, mi most a síelésen túli, más évszakokban is űzhető aktív élmények bemutatására érkeztünk. Hiszen ez a vidék messze többet nyújt a téli időszak legkedveltebb sportágánál, a síelésnél.

A szállodának például az egyik fala egy komplett mászófal, amely annyira jól kiépített, hogy gyerkőcök is jönnek-mennek rajta a legkisebb félelem nélkül. Gyalogosan pedig, a sípálya közepéről egy bevállalós séta eredményeként elérhető a hotel saját, külön bejáratú zipline-ja, amely olyan szép komótos üzemmódra alakítva üzemel, hogy a legapróbbak is gond nélkül siklanak vele a magasban.

Miközben szememmel követem őket, meg bevállalósabb utitársaim sikongatós utazását az ég alatt, házigazdánktól megtudjuk a földön, hogy a sífelvonók (amelyek nyáron a túrázókat viszik fel a hegytetőre) üzemeltetése egész évben kész ráfizetés, az ukrán és szlovén tulajdonosi körnek egyedül a hotel nyereséges. Ami nem is csoda, hiszen árai még magyar mércével mérve is megfizethetőek (2 euro egy kávé vagy egy korsó sör például, a szállodai, és főként a hotel oldalában található apartmanjainak árai pedig a főszezonon kívül hihetetlen olcsók, főleg az osztrák és svájci síparadicsomok szálláshelyeinek árainak fényében), és egész évre is kivetítve 90 százalék körüli a töltöttség.

Igaz, amit a Golte esetében négycsillagos szállásnak hirdetnek, az a mi mércénk szerint erős háromcsillagosnak felel meg. Viszont azt se feledjük, hogy igazi pályaszállás, azaz a síeléshez vagy bármilyen más aktív szórakozáshoz egyszer sem kell beülni autóba, gázt adni, és kanyarogni a GPS-re utalva ismeretlen helyeken.

Az e-biciklizés élményről ugyanazt mondhatom, mint a zipline-ról: boldog az, aki kipróbálta, én nem tartozom közéjük. Bár valamiért még az odefelé vezető úton úgy képzeltem, védősisakban, libasorban egymás után kerekezünk majd rendben egy szépen lebetonozott út szélén – mindebből a védőfelszerelés, meg a szuper e-bringa nem is hiányzott, azonban amikor Mitja a sífelvonó hátuljára pakolta fel a kerékpárokat, és a hegytetőn mindenkinek leakasztották, akkor elillant a maradék bátorságom. Nem voltam amúgy ezzel egyedül: a bevállalósabbak azonban uccu neki, igazi hegyi bringás kihívásként hegyen-völgyön, tehénlegelőkön, köves utakon, valamint úttalan lejtőkön át kerekeztek, és nyakig sárosan, de nagyboldogan érkeztek meg következő úticélunkhoz, egy hegyi panzióhoz.

Medvelak, farkas- és nyúl körút

Azonban mielőtt mi is odaértünk volna, egy érdekes tábla keltette fel figyelmünket: rajta medve- farkas- és nyúl- és kecske körút vonalát mutatva – nyilván nem véletlenül. Ezt megerősítette vendéglátónk is (aki naná, hogy elsőként érkezett a hegyek közt megbúvó Visocnik biofarmra a kerekező csapat tagjai közül), hozzátéve, a Golte-régió legmagasabban fekvő pontját, az 1573 méter magasan található hegycsúcsot Medvedjaknak, azaz a Medve otthonának hívják, nem véletlenül: évszázadok óta medvék lakják a környéket. Ám csupa kedves, barátságos medve, mondja Mitja, amelyekkel nem is lehet találkozni, mert megbújnak a rengetegben. Akárcsak a farkasok, a rókák és a nyulak is.

Tény, hogy a békésen legelésző tehéncsordákon, és a körülöttük bóklászó kecskéken kívül valóban nem láttunk egyetlen fia vadállatot sem. Amit viszont láttunk ilyen magasságban, és igazi unikumnak számít: az Európa egyik legmagasabban fekvő, 1400 méteren található alpesi zárt kertje, amelyet ki ne hagyjon senki, ha erre veti a jósorsa. Itt nemcsak különleges növény- és gombavilág látható a maga természetes közegében, hanem például titokzatos remeték lakja is barlangmélyedésekben, meg ha valaki felmászik a kert legmagasabb pontjára, ott lepiheghet egy olyan ponton, ahol pozitív energiák sora összpontosul, úgyhogy onnan újult erővel, szinte kipihenten vághat neki a következő élményeknek.

Hajdina, töpörtyű, almabor

Tradícionális, igazi helyi, hegyi uzsonnával várnak minket egy tényleg fantasztikus fekvésű családi biofarmon, ahol minden – de tényleg minden - egyes fogás az asztalon saját termék. Töpörtyű, szalámi- és füstölt kolbászfélék, polenta, hajdinából , kölesből készült finomságok, joghurtfélék, kecske- és tehénsajtok, különböző izgalmas lekvárok (gyermekláncfűből készült is akad köztük), helyi mézek, bogyós erdei gyümölcsök, bioalmalé errefelé a nagy sláger, és mivel a hidegebb időjárás a hegyek közt nagy úr – sokféle laktató kenyér is kerül elénk.

Egy, amit sehol nem értünk: folyton egy almabornak nevezett, kesernyés, savanykás itallal kínálnak bennünket köszöntőként, amit a legjobb érzéssel sem lehet finomnak nevezni, viszont tény, remekül helyet készít a gyomorban a később sorra kerülő nehéz ételeknek. Mert azzal azért számoljunk, ha erre a vidékre vetődünk: itt a magas hegyek okán a nehezebb, laktató ételek a fő kedvencek, egy sűrű erdei gombaleves például cipóban kerül elénk, de még ezt is hajdinával, töpörtyűvel cifrázzák.

Ja, és szlovén szomszédaink nemcsak a medvét mondják medvének (na jó, medved-nek), hanem a töpörtyűt is értik, a citeráról nem is beszélve. Ez a kis hangszer ugyanis minden erdei házban ott hever egy széken vagy padon, hangulatos aláfestést adva muzsikájával a közösen elköltött ebéd, vacsora mellé.

Csörögefánk, kézműves sör, madárnyugalom 

Nem szívesen búcsúzunk szívélyes vendéglátóinktól, a Visocnik famíliától az erdő mélyén. Már csak azért sem, mert épp kisül a konyhán a fenséges illatú flancati (mi csörögefánknak hívnánk), de a háziasszonyt sem olyan fából faragták, hogy útnak engedné magyar vendégeit üres kézzel: kezembe nyom egy jókora dobozt, tele mennyei csörögefánkkal, és azt mondja, jól jön ez majd vacsora után a társaságnak.

A szállodába visszaérkezve helyi sörfőzde által kínált sörkóstolóra invitálnak, ahol csupa újhullámos, narancsos, csokis, sőt kávéízű söröket kóstolunk, a Cau Soncek termékeit, miközben házigazdánktól, Mitjától azt is megtudjuk, az általa vezetett szálloda egykor bányászüdülőhelyként funkcionált, és erősen lerobbant állapotban tengette végnapjait. Mígnem a négy befektető rá nem talált, beleinvesztálva nem kevés összeget, és a teljes házat a legutolsó szobáig mind egy szálig felújították. Kellemes, kényelmes, tökéletes pályaszállást alakítva így ki, harapni való levegővel, mesés panorámával megáldva, ahol még egy korrekt kis wellness részleg is elfért az elképzelésekbe –meg is valósították sikerrel.

És a régi apartman faházak mellé folyamatosan újakat emelnek, arra is ügyelve, hogy az építkezések javát ősszel bonyolítják, hogy ne zavarják meg tavasszal például az erdőben fészkelő, költő madarak nyugalmát, rendjét.

x x x

A Golte régiója könnyen elérhető desztináció hazánkból – Budapesttől mintegy négyórányi, szinte végig autópályán megközelíthető -, igazi fel nem fedezett, megfizethető áron kínált kincs és szépség. Környéke páratlanul szép, a helyiek kedvesek, közvetlenek és imádják a vendégeiket, szóval magyaroknak tökéletes választás, mint négy évszakos úticél.